Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-68
70 fi 8 orüzágos tilos febraár lü. ISS5. eszméje és intézménye és azon paizsnak megütésére, mint a régi lovagkor regéiben előforduló bűvös paizsokéra ez ország határain belül kétségtelenül minden sziv megdobban és minden érzelem egygyé válik, (ügy van! balfelül.) De azután, hogy ez el ne használtassák, hogy ez méltó Ügyre fordittassék, bánjanak ezzel a jelszóval óvatosan, bánjanak fenségéhez méltóan, ugy mint az ország ezímerével, állami fenségünk jelképével (Élénk tetszés balfélöl) és nem szabad könnyelműen harczba vinni, csak hozzá méltó eszmék és hozzá méltó horderejű elvek mellett, (Élénk helyeslés és fetszés balfelöl.) Ebben a házban ma hallottam először kifejezését annak, mit az irodalomban és ktinnt más helyeken már többször vettem észre, t. i. egy végzetes tévedésnek, melyet egyenesen leleplezni akarok. (Halljuk!) Divatba jött az újabb időben ugy tüntetni fel a magyar állam intézményét és alapjait, hogy azoknak megvédésére és biztosítására, ha nem is épen e pillanatban, de a jövőben főleg a felsőház volna hivatva, főleg a felsőházban rejlenek egy ki nem mondott okkal szemben az a biztosíték, mely nem engedi, hogy a magyar állam egysére, ereje és eonceptiója megbomoljék. Én ezt végzetes csalódásnak tartom. Mig a döntő erő a kóc ház közül ebben a házban van, pedig ha alkotmányunk nem puszta vár és van* ereje ennek a nemzetnek, ugy az vagy sehol sem lesz vagy itt leend, (Elénk helyeslés a balon) mig a döntő erővel e ház el vau tökélve élni: addig az ország fontos érdekeinek és alapjainak megvédése vagy itt • történik hatályosan, vagy sehol sem. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfélöl.) Ha az alsóház képtelen, alkalmatlan és gyenge annak fentartására; ha akár mert erőtlen lett a magyar faj, akár mert kihalt a magyar állam iránti ragaszkodás a szivekből, akár mert ezen alsóház kezeiből közönyből vagy erőtlenségből kiesik a feladat : meg nem menti a magyar államot és a magyar nemzet suprematióját semmiféle felsőház, sem semminemű aristocratia. (Ugy van! bal- és szélső balfel'dl.) A ki ebben kétkedni akar, nézze meg történetünket, nézze meg a jelen században, nézze meg a múlt században és akkor azután ne éljen azon érveléssel, a mely nemzeti ügyünk és alkotmányunk iránti kétségbeesést árul el. {Igás! ügy van! a baloldalon.) De nézzük meg, miben válik veszélyessé a magyar államra, ha a törvényhatóságok képviseltetnek? Abban, hogy felszólalások történnének nem loyalis nemzetiségi, hanem túlzó vagy a magyar állam iránt ellenséges nemzetiségi értelemben. De hát kérdem, van ebben veszedelem ? Megrendíi-e ez a magyar államot? hiszen nem a felszólalásban, hanem az érzületben és akaratban rejlik a veszedelem. (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfélöl.) Hát ha bedugjuk füleinket, nem fog-e az létezni ? (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Nem megy az elbeszélni oda, a hol nem lehet rögtön megezáfolni, a hol nem lehet paralysálni, a hol a martyrság köntösébe fog öltözködni, fog valótlant mondani, nagyítani, túlozni és izgatni. (Igaz! Ugy van ! bal- és szélső balfelöl.) Hát a mit nem hallunk, az nem lézetik? kivált ha mesterségesen nem akarjuk hallani. (Élénk tetszés bal- és szélső balfelől.) Ha ugyanez megtörténhetik itt az alsóházban, a nélkül, hogy a magyar állam épülete megrendülne és azon rettenetes .ragály kezdene elterjedni, a miről oly patkóssal beszélt az előadó ur : mily veszedelem van abban, ha a felsőházban sokkal csekélyebb mérvben és sokkal kisebb arányokban netalán ily hangokot hallanánk. (Elénk fetszés a baloldalon.) Én az óvatosságot intézményeinkben helyeslem, de vegyük komolyan és ne túlozzuk és ne keressük az ürügyeket arra, hogy ha a dolog érdemével nem akarunk foglalkozni, a magyar állam iránti nemes és fontos aggódásnak érzetét akarjuk felkelteni. (Élénk tetszés bal- és szélső balfélöl.) Van t. ház, még egy érv, a mit fel szoktak hozni s ez a pártoskodás. (Bálijuk! Halljuk!) Az előttem szólt képviselő ur azt monda, hogy a törvényhatóságok képviselete a felsőházban páríoskorlásra vezetne magában a törvényhatóságokban, hogy meghasonlás történnék a törvényhatóság és annak választó népe közt, mert meglehet, hogy máskép szavaznak a törvényhatóság küldöttei és máskép szavaznának a törvényhatóság kerületeinek választottai, a mi a törvényhatóság körében zavarra, pártoskodásra, gyűlölködésre és a közigazgatás megakasztására fog vezetni. Nézzük meg, mi van ebben ? Magában véve az, hogy a törvényhatóságnak küldöttje máskép fog szavazni, ép oly kevéssé fogja közigazgatási hivatását a törvényhatóságnak megzavarni, a mint tapasztalás szerint nem zavarja meg az, hogy a törvényhatóság választó kerületei különböző pártokhoz tartozó képviselőket választanak. (Helyeslés balfélöl.) Igenis tudom én azt, hogy a képviselőválasztások, tehát politikai választások körüli súrlódások átmentek a közigazgatási életbe is. De mikor és hol? Ott, a hol a főispán és a tisztikar törvénytelenül avatkozott be a választásokba. (Zajos helyeslés balfélöl) Ott, a hol sem a törvény, sem a politikai erkölcs által meg nem engedett befolyást akartak gyakorolni. De azután, hogy ezen súrlódások kimaradjanak, nem az az orvosság, hogy a törvényhatóság ne válaszszon, hanem az, hogy a választásokat igyekezni kell közösen, a pártérdek félreíételével minél tisztábbakká és függetlenebbé tenni. (Élénk helyeslés balfelöl.) És ha valamely választás kihatással van a másik nemű választásra, akkor a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a közigazgatási tisztviselők vá-