Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-68

IS. országos tlét február 10. 188S. g j Komárommegye közönségének feliratát, melyben az iránt esedezik, hogy a szervezendő főrendiházban a törvényhatóságok által választandó tagoknak hely adassék. Ezen felirat a ház irodájába fog tétetni, hogy a képviselő urak ott megtekinthessék. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Münnich Aurél, a kérvényi bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a kérvényi bizottság által tárgyalt kérvények 8-ik sorjegyzékét azon kéréssel bemutatni, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és tárgyalásra a legközelebbi szombati ülés napirendjére kitűzni méltóztassék. Elnök: A kérvényi bizottság által benyújtott 8dk sorjegyzék ki fog nyomatni, szétosztatni és a szombati ülés napirendjére tűzetik ki, a kérvények pedig a ház irodájában helyeztetnek el, hogy a képviselő urak azokat megtekinthessék. Egyéb előterjesztés nincs. Következik a napirend első tárgya: az 1875: XXXVL t.-cz. módosításáról és a királyi járásbíróságok számának szaporításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Kérdem a t. bázat, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége megszavazta a törvényjavaslatot és igy az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházzal közöltetni határoztatik. Minthogy a méltóságos főrendiház ma ülést tart, kérem a t. házat, méltóztassék a jegyzőkönyvnek ezen pontját mindjárt hitelesíteni, hogy az átküldhető legyen. Hoítsy Pál jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Következik a napirend szerint a főrendiháznak mint felsőháznak szervezéséről szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottság _5L7... szám alatti jelentése. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinti és igy az általános vitatkozást megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Láng Lajos előadó: (Halljuk! Halljuk!) Minél előbbre haladtunk — t. ház — közalkotmányunk kiépítésében, annál érezhetőbbé vált az az anomália, hogy törvényhozásunk egyik alkatrésze, a főrendiház változatlanul maradt egykori feudális formájában, mikor e formákból már jórészt kihalt az a tartalom, mely azoknak eleven lüktető erőt kölcsönzött. A magyar főrendiház eredetileg az egyházi és világi méltóságok háza volt. Törvényeink zárszavaival élve: a püspökök, kik „Krisztus egyházait szerencsésen kormányozták* s a világi méltóságok, kik „az ország megyéit és tisztségeit tárták", képezték a főrendiház tulajdonképeni alkotó elemét. A méltóságot nem viselő, puszta czímmel felruházott főnemesség, a régibb főrendiházban igen mellékes szerepet vitt. „Vota pondérantur et non numerántur" volt ezen régibb főrendiház irányadó elve s a ponderáló elemek egyedül az egyházi és világi méltóságok voltak. A mily szerepet játszottak e méltóságok hazánk történetében, olyan szerep jutott a magyar főrendiháznak a törvényhozásban. A fejedelmi hatalom megszilárdulásával s a feudális oligarchya hanyatlásával a méltóságok mindinkább vesztettek önállóságukból s mindinkább függésbe jöttek az udvartól; megőrizték ugyan egykori fényüket, de elvesztették jórészt hatalmukat, legalább fölfelé. Innen van, hogy már a 48 előtti főrendiház sem volt az, a miben egy feudális főrendiház eszményét látjuk: közvetítő nemzet és korona között. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy a magyar főnemesség egészben vagy csak túlnyomó nagy többségben is, hideg vagy épen ellenszenves magatartást tanúsított volna ama nagy küzdelemben, melyet a tekintetes karok és rendek táblája a nemzet jogai érdekében századokon át folytatott. Az az aristocratia, mely egy Széchenyi Istvánt és Batthyány Lajost, egy Teleki Lászlót és egy Eötvös Józsefet adott a nemzetnek — hogy többeket ne is említsek — az az aristocratia nem vádolható azzal, hogy elfordulva a nemzettől, csak önző érdekeinek élt volna. Ha a 48 előtti főrendiház nem a legörvendetesebb emlékeket hagyta történelmünk lapjain, ez nem a magyar főnemesség, hanem azon szervezet hibája, mely a régi főrendiházban a hivatalt nem viselő független főnemességet érvényesülni alig engedte. Ha már a 48 előtti főrendiház sem felelhetett meg hivatásának, a 48 után bekövetkezett nagy politikai és társadalmi átalakulások még kedvezőtlenebbé tették helyzetét. Az állami főméltóságok függetlensége a régi rendi alkotmányban az alkotmány biztosítékok szerepét viselte s mint ilyen szolgált a főrendiház alapjául. Felelős ministerek parlamentaris kormányzata mellett a méltóságok legnagyobb része valóságos hivatalokká lett. E hivatalok viselői szükségképi támaszai a fennálló kormánynak. És pedig nem azért, mintha egyénileg függetlenek nem lehetnének, mert hiszen arra elég példa van, hanem azért, mert ha nem rokonszenveznek a fennálló kormánynyaí, ugy leteszik hivatalukat, melyet aztán olyan foglal el, ki a kormány politikájával egyetért. Eltekintve a személyektől, maguk 7*