Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-67

42 67 ortszAgos íiíéí febrnár 7. 1885. kozatot hallottam tőle, melynek alapján nem tehettem egyebet, mint küldőimet biztosítani arról, hogy oly szándék, hogy az ő városuk területén levő törvényszék megszüntettessék, egyáltalán nem létezik. Ezen biztosításnak alapján hozta meg a város azokat az áldozatokat, melyek most körülbelül kárba vesznek vagy legalább az áldozattal arányban nem álló hasznot hajthatnak csak, azon biztos és alapos hitben, hogy a jászok és kunok évszázados fejlődésének ezen egyetlen maradványa, mint azt a helyes nemzeti és culturalis politika szerintem is megkívánja, bolygattatni nem fog, hanem sértetlenül fenn fog tartatni. Ez az eljárás élénken illustrálja azon tételt, melyet Hodossy t. barátom általánosságban felhozott, hogy t. i. a városokat; az egészséges fejlődésen alapuló culturalis góczpontokat erősíteni, újakat teremteni helyes államférfiúi politika, |de azokat megbolygatni, megrontani, azok fejlődési alapjának megingatása által a visszafejlődést előidézni, mindennek, csak államférfiúi eljárásnak nem mondható. (Zajos helyeslés a baloldalon Cs a szélső baloldalon.) És ha ez általánosságban is áll, akkor mit mondjunk oly esetről minő a j'eleniegi, midőn az általa érintettek még biztatva is lettek, hogy sérelem rajtuk ejtetni nem fog és az a biztatás ellenére mégis történik ? Hogy pedig ez a culturalis góczpont nem merő theoria, hogy nemcsak a múlt emléke, hanem élő valami, azt a tények bizonyítják. Hiszen a jászságnak 'az az együvé tartozása, melynek utolsó maradványa elenyészik ezen törvényszékkel, az az együvé tartozás teremtett intézményeket a közművelődés terén, tudott teremteni humanitárius intézményeket, tudott teremteni intézményeket a nőnevelésnek különben igen elhanyagolt terén, melyek természetesen már az adminisírativ székhely elvesztése folytán hanyatló állapotban voltak, reá szorultak a kormány, illetőleg az állam támogatására; De ez az állami támogatás azon jóindulat mellett, melyet e kerületek a mostani hatalom részéről tapasztalnak, talán csak ideig - óráig fog tartani; és igy fennállásukban veszélyeztetve vannak ezen kerületek önerejéből létesített culturalis intézmények az illető városok fejlődési alpjainak megrongálása által, a mi hogy megint a nemzet culturalis előkaladása szempontjából mennyire helyes, azt a t. ház belátására bizom. (Helyeslés balfelöl.) Valóban t. ház, nagyon fontos indoknak kellene lenni arra, hogy a kormány és a törvényhozás magát mindezen szempontokon túííegye és ezen törvényszékek megszüntetése által egy darab magyar történetet és culturalis életet legalább is a hanyatlás és a megsemmisülés veszélyének kitegyen. Nagyon erős indokoknak kellene erre lenniök. S én, ki mindenben a partiális és a helyi erdeket habozás nélkül alárendelem az általános országos érdekeknek, ha ily magasabb szempont, ha valami lényeges érdeke az államnak, akár pénzügyi, akár igazságszolgáltatási, meggyőzőleg beigazoltatnék, mely az illető kerületektől ezt az áldozatot megkívánja, nem emelnék szót a kerület helyi érdekében az ország érdeke ellen soha. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ámde t. ház, micsoda az az egyetlen egy érv, a melylyel ezen intézkedés igazoltatik ? Az az egyetlen egy érv az, hogy egy törvényhatóság területén két törvényszék van és hogy azok egyike sincs a törvényhatóság székhelyén. Már most t. ház, ha ez érv és ha ezt az érvet az igazságügyi kormányzat komolyan veszi, akkor neki ezen érvnek logícai következményeit is le kell vonni mindenütt, (Élénk helyeslés balfelöl.) nemcsak Jászberény és Kar cza!iTH nézve, hanem minden oly esetre nézve, melyben hasonló eset van. Már most, hogy mily komolyan veszi az igazságügyi kormányzat ezen egyetlen érvét, leszek bátor egy pár adattal illustrálni. {Malijuk!) Nem beszélek arról t. ház, a mi itt már felhozatott, hogy 16 megyeszékhely van, a melyben nincs törvényszék, de csak azt akarom kiemelni, hogy hány helyen fordul elő a tárgyalás alatt álló esettel teljesen azonos eset, midőn t.i. a megyének van törvényszéke, de azon törvényszék a megyei közigazgatás székhelyével nem esik össze. Itt van Fehérmegye, melynek törvényszéke Gyulafehéívárott, törvényhatósági székhelye Nagy-Enyeden van; Háromszékmegye törvényhatósági székhelye Sepsi-Szent-György, törvényszéke Kezdi-Vásárhelyen; Kis-Küküllő törvényhatósági székhelye Dicső-Szent-Márton, törvényszéke Erzsébetvárosban; Liptó- és Árvamegye törvényhatósági székhelye Alsó Kubin és Liptó-Szt.-Miklós törvényszékük Rózsahegyen; Nagy-Küküllőmegye törvényhatósági székhelye Segesvárt, törvényszéke Erzsébetvárosban, mely semmi törvényhatóságnak nem székhelye; Szatmárniegye törvényhatósági székhelye Nagy-Károly, törvényszéke SzatmárNémetiben ; Csongrádinegye törvényhatósági székhelye Szentes, törvényszéke Szegeden van. Hát t. ház, ha ezen anomália — nevezzük anomáliának — a Jász-Nagykún-Szolnokmegye esetén kivül az országban még hét esetben fennállhat és ha ezen anomália orvoslásával várni lehet mindenütt addig, mig a törvénykezés székhelyeinek végleges megállapítása valami helyes alapon eszközöltettetik, (Élénk helyeslés balfelöl) akkor kérdem t. ház és kíváncsi vagyok, ki az, a ki erre kielégítő feleletet tud adni, miért egyedül JászNagykim-Szolnokmegye, a jászberényi és karczagi törvényszék az, melyben ez annyira tűrhetetlennek tűnik elő, hogy nem lehet bevárni a végleges rendezést? (Hosszantartó élénk helyeslés balfelöl.) Nem akarok excurrálni a közigazgatási rendezés terére. De azt hiszem, azt mindenki meg