Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-67

67. országos ülés fsbrnúr 7. 1SS5. 39 Hogy akkor a törvényjavaslat keresztül nem ment, az nem az ón bűnöm és nem a többség vétke. (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát kié?) Leszavazták a harmadik felolvasásnál és igy nem lehet azt mondani, hogy ez mind csak azért történt, hogy Szolnokot megnyerjük a kormánypártnak. Hiszen akkor akartuk megadni, mikor ellenzéki képviselője volt, nem helyeztük kilátásba jutalomként azért, ha a jövő választásnál egyik vagy másik párthoz csatlakozik. Hogy Ígéretek tétettek volna egyik vagy másik városnak, erről nekem tudomásom nincs; hogy Gyulafehérvárott ezt vagy azt ígérték, erről sincs tudomásom. Egyáltalán pedig a törvényhozástól függvén a törvényszék megadása, annak foganatosítása is mindig a törvényhozástól függ. A mi pedig azt az észrevételt illeti, hogy Karczagnak és Jászberénynek mindenkor volt törvényszéke, hogy öröklött jogánál fogva most is követelheti, erre csak az a megjegyzésem, hogy minden szabad királyi városnak volt törvényszéke s a megyéknek — Árva, Esztergom, Csanád, Mosón, Ugocsa, Turócz, Nagy-Küküllő stb. megyéknek szintén mindig voltak törvényszékeik; törvényszékei voltak a 16 szepesi városnak. Elvesztették, mert a politikai átdakulás folytán a törvénykezésnek is ahhoz kellett idomulnia és ez ezélszerűnek és szükségesnek találtatott. Ha tehát Karezagra nézve is ugyanaz történik, nem történik igazságtalanul, mert a mint a deák példabeszéd mondj8 :„quod uni jtistum alteri aequm est." Miután tehát ezen törvényjavaslat czélja egy nagy hiány pótlása, nemcsak egyedül a szolnoki, a karczagi és jászberényi törvényszékek iránt intézkedik, hanem más intézkedéseket is tartalmaz, melyeknek czéiszerűségét alig fogja valaki komolyan kétségbe vonni, mert hiszen a múlt országgyűlésen eem volt a többire nézve komoly kifogás, csupán azon egy szakasz iránt; én kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon) Elnök. Szólásra senki sem lévén feljegyezve és az előadó ur sem kívánván szólani, a tanácskozást bezárom. Következik a szavazás. Az első kérdés az lesz: elfogadja-e a ház a szőnyegen levő és az 1875: XXXVI. t.-cz. módosításáról és a királyi járásbíróságok számának szaporításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául; igen vagy nem? (Igen! Nem!)Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül élfogadtatik; olvassa az 1. §4). Matuska Péter előadó: T. ház! Az i. §-hoz azon módosítást vagyok bátor ajánlani, melyről már a vita elején is említést tettem, hogy t. i. 5 év helyett 4 óv tétessék. A bizottság azon oknál fogva is ajánlja a módosítást, miután a múlt országgyűlés utolsó szakában beadott javaslatban az igazságügy minister nr szintén 5 évet kért, tehát azt gondoltuk, hogy most már 4 év elegendő lesz, (Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságiigyminister: T. ház! Én a módosításhoz hozzájárulok, hogy az 5 év 4 évre redueáltassék. Kérem annak elfogadását. (Általános helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás. Minthogy a bizottság szövegezése szokott a tanácskozás tárgyául ki tűzetni; a kérdés az: elfogadja a t. ház a bizottság javaslatát, igen vagy nem? (gen!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez élfogadtatik. Szathmáry György jegyző (olvassa a 2. §4). Hódossy Imre: T. ház! {Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat három egészen különböző tárgyra vonatkozik, a mint azt már az általános vitánál láttuk. Első tárgya a javaslatnak az, hogy a minister ur az általános szervezet behozatalára halasztást vesz igénybe és erre négy évi határidőt kér a képviselőháztól, a mely neki épen most megadatott. Második tárgya e törvényjavaslatnak az, hogy miután a törvénykezési rendtartáshoz hozott novella már életbelépett, már hatályban áll, ezen novellával pedig a járásbíróságok hatásköre tetemesen nagyobbittatott, tágittatott és a tapasztalás azt bizonyította, hogy a járásbíróságok a jelenlegi számokban az igényeknek megfelelni nem képesek, ennek következtében, a mit valószínűleg a t. ház is czélszerűnek fog találni addig is, míg az általános szervezés bekövetkeznék, a járásbíróságok szaporittassanak. Ámbár nem lehet tagadni, hogy czélszerű lett volna, ha meg volna a törvényben állapítva, hogy hol lesznek ezen járásbíróságok felállítva, az azonban kétségtelen, hogy a végleges rendezésig a közönség igényeinek szem elől tévesztése nélkül ezek felállításával várni lehetetlen. A harmadik tárgy arra vonatkozik, hogy az igazságügy minister ur Szolnokon akarna felállítani egy törvényszéket és a Jászberényben és Karczagon fennálló két törvényszéket megszüntetni indítványozza. Ki lett emelve már az általános vitánál, hogy azt, hogy ez oly sürgős intézkedés volna, melylyel a legközelebbi időben történendő általános szervezésig várni nem lehetne, állítani absolute lehetetlen. (Helyeslés a baloldalon.) Én nem akarom most vita tárgyává tenni azon indokokat, melyek arra vonatkoznak, hogy czélszerü-e Szolnokon törvényszéket felállítani vagy sem? Azt senki sem fogja tagadni, hogy Szolnok figyelmet érdemlő pont. De ha arról van szó, hogy most az általános szervezés előtt két olyan helyen, a mely mindig birt törvényszéki székheiylyel, mióta csak a történelemben visszapillanthatunk, a törvényszéket most az általános