Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-82

82. ©rízáges ttlés fübrnár 25 1885. 2M egyház képviseltetése szűkre van mérve, a kérdéses intézkedések helytelensége mások által elég bőven kifejtetett s igy én csak egy megjegyzésre szorítkozom és ez az, hogy e két egyház 12 taggal kilátásba helyezett képviseltetése 8 taggal való szaporítása, tehát egészben 20 tagra való emelése ott, a hol 5—600 vagy talán még több tagról van szó, az egyensúlyt semmi irányban nem veszélyezteti. De a másik irányban, tudniillik arra nézve, hogy az evangelika-reformatus és az ágostai hitvallású egyházak bizonyos körülmények közt hosszabb ideig nem lesznek képviselve a felsőházban, legyen szabad kinyilatkoztatnom azt, hogy én nem hiszem, hogy ez ugy az igen tisztelt kormány, mint a tisztelt bizottság intentiójában lett volna, hogy ezen szóval éljek, intentiója lett volna és lenne most is, azon eshetőséget egyenesen megteremteni, mert ha ez volna is, ez nemcsak nem felelne meg, de egyenes megsértése volna azon jogegyenlőségnek, ^melynek alapján ugy a tisztelt kormány, mint a tisztelt bizottság indokolásánál fogva az egész intézkedés egyáltalában indítvanyoztatik. De t. ház, nekem még tovább kell mennem, az érintett valamint minden olyan intézkedés, a melynél fogva bármely bevett hitvallású egyház egy a többieknek átengedett közjogélvezettől bármily rövid időre is el lenne zárva, egyenes megszegése volna a fennálló törvénynek. Felteszem, hogy ezen törvényt mindenki ismeri, mindazon által nem tartom feleslegesnek egyet idézni is. Ez ;tz erdélyi 1791: LIII. törvényczikk, mely a Leo poldinum diploma, tehát államokmány alapján az akkor bevett hitvallású egyházakat, úgymint a római kaíholikust, az evangélikus-reformátust, ?

az evangélikus lutheránust és az unitáriust nrról biztosította és még pedig félre nem érthető és félre nem magyarázható szavakkal, hogy joguk és szabadságuk egyenlőségében jövőre is meg fognak tartatni. „In aequalitate jurium ae libertatum suarum porro etiam conservabuntur." Ezen törvény most is fennáll, mert újabb törvények nemcsak nem változtattak azon semmit, hanem épen egy újabb törvény egyenesen fentartotta. Ez a Magyarország és Erdély egyesítésének részletes végrehajtásáról szóló 1868. évi XLIIL törvényczikk, a mely megint félre nem érthető és félre nem magyarázható szavakkal Erdélynek valamennyi törvényeit, melyek a bevett vallásoknak többek közt épen a jogegyenlőséget biztosítják, sértetlenül fentartotta. Nem lehet tehát t. h bevett hitvallású egyházak bármelyikét egy a többieknek átengedett közjog élvezetétől bármily rövid időre is megfosztani. Megpróbálták ugyan ugy a t. kormány, mint a bizottság a kérdéses intézkedést azzal indokolni, hogy egy bizonyos arányt mégis csak fenn kell tartani. Hanem ezen indokolás nézetem szerint alaptalan, mert, t. ház, azt csak képzelhetem, hogy a hol jogok kiosztásáról van szó, ezen jogok élvezetének mértéke a jogosultak között lehet talán különböző, azt azonban az arányosság soha, de soha nem követelheti és a netáni aránytalanság ugy sohii nem hozathatik helyre, hogy a jogosultak és pedig — mint itt — az egyenlően jogosultak közül egyik épen ne kapjon semmit. Ennélfogva t. ház, én nem fogadhatom el a kérdéses intézkedést, hanem első helyen szavazni fogok Kovács igen t. képviselő ur határozati javaslata mellett, ha pedig az nem fogadtatnék el, a Hámos t. képviselő ur által beadott módosítvány mellett. (Helyeslés balfelöl.) Dankó Pál: T. ház! (Halljuk!) Minél fontosabb a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat és minél eminensebb annak mikénti megoldása részleteiben is, annál inkább reménylem, hogy meg fogja a t. báz bocsátani, ha ezen szakaszhoz egy módosítványt beadva, én is kifejezést adok szerény véleményemnek. Midőn a részletes tárgyalás alatt fekvő törvényjavaslatot általánosságban elfogadtam, tettem azt nemcsak azért, mert az idők és körülmények megváltoztával, melyek nem alkalmazkodnak hozzánk, de melyekhez nekünk kell idomítani cselekvésünket, eljárásunkat s intézményeinket, a főrendiház saját maga által is sürgetett átalakításának tizenkettedik óráját annyira elérkezettnek látom s a kor követelményének tartom, hogy ezt tenni a jelen kedvező időpontot elmulasztva, könnyen bekövetkezhetnék, hogy kikről gróf Andrássy Tivadar igen t. képviselő ur egy alkalommal a kinevezés ellenében a választási rendszert védve mondotta, „hogy ajtót kell nyitni nekik, mielőtt betörik", nem az ajtót törnék be, de a házat fognák lerombolni. De elfogadtam azt általánosságban azért is, mert annak alapelveit jóknak, czélszerűknek s a kor követelményeinek megfelelőknek tartom. Nem tehetem azonban t. ház, hogy fel ne szólaljak ezen szakasznál, melynek egy oly lényeges, mondhatnám az egész törvényjavaslatra kiható hiányát vélem felfedezhetni, mely nélkül legalább szerény véleményem szerint a törvényjavaslatot sem eléggé szabadelvűnek, sem eléggé igazságosnak, sem a történeti alapokhoz elég hiven átalakítottnak nem tarthatom. Értem t. ház, a szakképzettség, a tudományos műveltség érvényesülhetnének hiányát. Mit javaslatommal pótolni szeretnék. Távol legyen tőlem t. ház, tagadásba vonni, hogy a magasabb műveltség, ismeret- és szakképzettség a törvényjavaslat szerinti főrendiházban indítványom elfogadása nélkül is képviselve lesznek. Mert hisz annyi érdem, méltóság és vagyontól kinek jutna eszébe elvitatni akarni az ismére-