Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-82

386 82. országos ülés febrmár 26. SS85. meddig és a mennyire saját választóiktól megbízást nyertek. Már most kérdem, minő ellentétes állásba jönnek a mi püspökeink és főgondnokaink,haezen törvényjavaslat alapján a felsőházba meghivatnak. Én azt hiszem, hogy azon álláspont nem csak új, de mint mondottam, sajátságos is, mert a jelen­leg hivatalban levő püspökeink és főgondnokaink megválasztatásuk alkalmával a felsőházi tagságra megbízást nem nyertek. Igaz, hogy ezen tényleg fennálló viszonyt jövőre az egyház megváltoztat­hatja, de jelenleg ezen helyzetnek lételét nemhogy tagadni, de kétségbe vonni sem lehet. Most t. ház, én ennek daczára sem zárkóz­hatom el az adott helyzet elől, ugy mint Mocsáry í. képviselőtársam tette; hanem csatlakozom t. barátom indítványához. Ha már a felsőházban képviseltetnünk kell, válaszszanak esyházaink,ugy sem választhatnak és nem választanak azok mást mint püspökeinket és főgondnokainkat, de a jog mentve lesz. És ha már valahára eljönne az idő, hogy mi is megszűnnénk e hazának mostoha gyermekei lenni, ha csakugyan őszintén szólana hozzánk az édes anyai, mi megértenők szavát. Hiszen, ha a mostoha és édes gyermek közt nincs meg a kellő jó viszony, soha nem a lestvérek az okai, hanem az anya, ki mostoha és édes gyermekei közt kü­lönbséget tesz •, de ha eljön az idő, hogy az az édes anya egyenlően édes gyermekeinek akarja tekinteni mindkettőt, gyermekeinek csak örülni kell, csak örülni lehet. Csakhogy én megvallom, az édes anyától nem azt óhajtottam volna, hogy itt kezdje, a hol az államhatalom megkezdette, hanem hogy ott kezdje a vallásegyenjogúság tényleges megvalósításánál, mert akkor azonnal megszűnnék a mi küzdelmünk, akkor nem fogna bennünket Kovács t. barátom hasonló vádakkal illetni. Mig most önkormányzatunkhoz végerőf eszítésselragasz­kodunk, a vallásegyenlőség korszakában mi vol­nánk azok, kik hasonlóan tudnánk azért is lel­kesedni. De mit ér t. ház, az olyan épület, melyet rézzel fednek és tetőzetét megaranyozzák, ha alapja vályogból van ? (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) A vészek és viharok árvize közt nem fog az sem nyugalmat adni, sem védelmet nyújtani azoknak, a kik ott akár nyugalmat, akár védelmet keresnek. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez az indok az t. ház, mely engem arra vezé­rel, hogy szavazatommal Lükő Gréza t. barátom indítványát támogassam. (Elénk helyeslés, éljenzés a szélső baloldalon.) Kovács Albert: T. képviselőház! (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Még egyszer szavaim félremagyarázása miatt kénytelen vagyok felszólalni. (Halljuk !) A t. képviselő ur egyszerűen más szót adott számba, mint a naplóban van. Innen olvasta szavaimat, de ekképen (olvassa) : „Nem a protestantismus lényege nyilvánult ebben, hanem a második természetté vált szolgaság*, itt pedig az áll, hogy: „második természetté vált nyomor­gás". (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Előbb van a szolgaság.') Az sem erre vonatkozik. Ez pedig bocsánatot kérek, két különböző szó. (Halljuk!) (Halljuk!) Ugy hiszem, a t. képviselő ur a mai napon a kálvinista autonómia védelmét akarta itt okvetet­lenül rendezni és hogy beszéde annál élénkebb hatást gyakoroljon, valakinek támadónak kellett lenni; miután pedig ilyen nem volt, egy szót meg­változtat beszédemben. (Élénk ellenmondások a szélső baloldalon. Felkiáltások: Feljebb van!) így egy szót kiszakítva és megpótolva ismét mással, szavaim egé­szen más színben állanak a t. ház előtt. Én a pro­testáns autonómiának még a nevét sem mondtam ki és ismétlem, e tárgygyal egyáltalában nem is foglalkoztam. (Helyeslés a bal Maion.) Kiss Albert: T. ház! (Felkiáltások jobbfelől : Eláll! Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Nagy zaj.) Elnök: T. ház! Ha valaki azzal vádoltatik, hogy a ház naplóját sem híven olvasta fel, akkor neki joga van szót kérni. (Helyeslés.) Kiss Albert: Hivatkozom a t. ház gyors­íróira, hivatkozom a ház naplójára, melyből az általam idézett passust ismét felolvasni vagyok kénj^telen. (Halljuk! Halljuk!) Én állítom, hogy betűről betűre idéztem, csak hogy azon „nyomor­gás" szó az idézetben a legutolsó szó, a]„ szolgaság" pedig előbb van egy sorral és azt t. képviselőtár­sam nem látta jónak felolvasni most. (Halljuk f Halljuk! a szélső balon.) Én betűről betűre követ­kező képen idéztem (Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa): „ Azonban a kedvezőtlen viszony ok,azután a mostoha gyermekek sorsára juttatták őket és így lassanként ők is visszavonultak mint a csiga. És most midőn ismét az állam hívogató szava hangzik feléjük, a kis csigahéjban az örvendező nagy több­ség között mogorva arezok is fogadják annak bi­zonyságául, hogy az emberi kedély még a durva méltatlanságot is megszokja, még a szolgaság (Élénk tetszés a szélső baloldalon) is második termé­szetévé válhatik, melyben a saját lényegét véli felismerni. Nem a protestantismus lényege nyilvá­nult e felfogásban, hanem a második természetté váltnyomorgás." (Elénk helyeslés a szélső balon.) Én ezt olvastam fel betűről betűre. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Komlóssy Ferencz; T. ház! Midőn igen röviden bátor vagyok felszólalni, teszem ezt azért, hogy némely félreértést helyreigazítsak, a mennyi­ben ugy győződtem meg, hogy a czímzetes püspö­kök jogköre körül maga a t. előadó ur nincs tisz­tában és ezért kötelességemnek tartom őt felvilá­gosítani. A 2 l-es bizottságban az előadó ur azt hozta fel,hogy csak a megyés püspökök tekintetnek valódi

Next

/
Oldalképek
Tartalom