Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-82

382 82. országos ülés fefcraár 26. 1S85. képviselői; mintha csak eszébe jutott volna az illető t. képviselő uraknak azon magyar példabeszéd, hogy midőn malaezot osztogatnak, zsákkal kell forgolódni. A törvényjavaslat szerint egyházi képviselő jönne be a felsőházba: a megyés püspökök, két apát és egy prépost, összesen 43; ugyancsak a törvényjavaslat szerint bejönne a protestánsok részéről 13 és egy zsidó, volna összesen 57. Koszival képviselő indítványt tett, hogy ne csak a megyés püspökök, hanem a tinnini, sardicai és más czímzetes püspökök is maradjanak bent a felsőházban, ezzel tehát volna összesen 87 egyházi képviselő. Két t. képviselőtársunk felszólalt az iránt, hogy a protestánsok részéről szaporittassék meg a felsőházi tagok száma még 8-al. Ez tehát volna már 95. Gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam indítványozott még kettőt, ez 97. Hanem ez mind nem volt elég, még Hámos László t. képviselőtársam is fel akarta használni az alkalmat s azt monda, hogy az ágostai hitvallás uak részéről ne csak az 5 felügyelő, hanem külön a főfelügyelő is nyerjen helyet, tehát 98. Kovács Albert képviselő ur azt monda, hogy méltányos, miszerint a nagy hatást gyakorló egyházi tanítórendek vétessenek be. Nem tudom pontosan hány van, gondolom 5. Göndöcs képviselő ur reá mutatott arra, hogy nem elég a zsidókból egy, hanem az orthodoxok is kívánhatják, hogy külön képviselve legyenek. Ezeket mind összevéve volna tehát összesen 105 egyházi képviselő, ha tudniillik mindezen indítványok elfogadtatnának. De ha ez nem történnék, még azon esetben is, ha csak az történnék, a mit a ministerelnök ur kilátásba helyezett, tudniillik bizonyos paktálás azon esetre, ha a katholikusok részéről több fog bevétetni, mely esetben maga a ministerelnök ur is bele fogna egyezni abba, hogy a protestánsok száma is emelkedjék: felmegy a szám 70-re. Ez valósággal azt fogja eredményezni, hogy a felsőház alig lesz nevezhető valóságos törvényhozó testületnek, hanem lesz egy interconfessionalis zsinat. Ha ezen árverésnek, mely itt tegnap végbement, van comicus oldala, van a dolognak igen komoly háttere is, mert nagyon élénken mutatja azt, hogy miként haladunk azon irányban és azon czél felé, mely pedig kell, hogy a szabadelvűség részéről irányelvül elfogadtassék, hogy az állam az egyháztól elválasztandó. Én ezen irányra nézve saját véleményemet nyilvánítani nem akarom, de engedje meg a t. ház, hogy emlékezetébe hozzam, miként vélekedett az itt most szőnyegen levő kérdésről az a férfiú, a kinek felépítettük a pompás mauzóleumot, kinek érczszobra ott fog állni nem sokára a Iánczhid-téren, de a kire nézve tán szerencse, hogy csak érczalakban fogja látni környezetét; meglehet, ha élve látná, azt mondaná, sajnálom, bánom, hogy megteremtettem. Deák | Ferencz 1873. június 28-án az egyházi kérdések felett tartott emlékezetes beszédében következőleg nyilatkozott, miután tudiillik. előadta, hogy mily különböző rendszerek léteznek Európában és Amerikában az állam és egyház közti viszonyt illetőleg (olvassa): „Az én nézetem — a magam elvéről szólok — az, hogy a két rendszer közt jobbnak, észszerűbbnek és czélszerübbnek tekintem az amerikait, a mely rendszernek alapja az, hogy az állam ne, vagy minél kevesebbet avatkozzék a cultusok ügyeibe és csak akkor és csak annyiban, a mennyiben a status fentartása a beavatkozást szükségessé teszi. De ha ezt egyszerre el nem érhetem, azt a czélt mindig szem előtt tartom és minden lépést, a mely a felé vezet, pártolok; de nem pártolok semmi oly lépést, a mely attól eltávolít. Legyen szabad gyakorlati példákat felhoznom. Itt van például Magyarországon két vallásfelekezet főpapjaira nézve a jus comitiorum, melynél fogva a katholikus és keleti egyház főpapjai hivataluknál fogva tagjai a felsőháznak. Ez a többi vallásúakra nézve nincs igy. Ha akarunk jogegyenlőséget a vallásokra nézve, de ha akarunk a józan észnek szabályai szerint rendezkedni, ez az anomália, ez a különbség nem állhat fönn. Két módon lehetne a dolgon segíteni: vagy a többi vallásoknak is megadni e privilégiumot, vagy mindeniktől elvenni. Az első annyi volna, mint egy absurdumot még egygyel szaporítani és a mint én ismerem polgártársainkat: mind a protestánsok, mind a zsidók nagyon megköszönnék és deprecálnák ezen kedvezést. A dolog természete tehát az, hogy egyiknek sem kell megadni ezen jogot. Tehát mikor és hol kellene ezt rendezni? Nem szólok arról, hogy jogos-e vagy nem jogos, igy-e vagy amúgy téve, hanem mi az, a mit az óvatosság és józan ész parancsol? Nem tartanám czélszerűnek, holnap egy törvényczikket hozni és azt mondani, hogy sem katholikus, sem görög-keleti püspököknek nincs a főrendiházban helyük ; a világért sem. Azt gondolnák, harczot üzenünk nekik, üldözzük őket, pedig nincs veszedelmesebb ember, mint a martyr" Nem akarom a t. házat a további felolvasással fárasztani. Deák Ferencz ezek után kifejti, hogy helye lesz ezen dolgok elintézésének a következő felsőház rendezése alkalmával, midőn az ő nézete az volna, hogy semmiféle felekezetnek elöljárói, mint olyanok, a felsőházban helyet ne foglaljanak, hanem igenis legyenek akár beválaszthatok, akár kinevezhetők. így nyilatkozott t. ház, Deák Ferencz. Itt van azon alkalom, melyet ő contemplált, tudniillik a felsőház rendezése. A körülmények, melyek között jelenleg vagyunk, olyanok, hogy a tnagam részéről nem akarok odáig menni, a meddig menni Deák Ferencz czélszerűnek tartotta, hanem alkalmazni akarom azon j óvatosságot, melyet ő az imént felolvasott beszé| dében hangsúlyozott. Nekem tehát egyáltalában