Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

366 81- országos ülés február 25. 1885. gárok és állandóan az országban laknak. Ehhez j teljes mértékben hozzájárulok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És a magyar nemzet, ha ezt elhatározza, egyszerűen csak azt teszi, a mi minden nemzetet, a mi őt isten és ember előtt minden körülmények közt megilleti. (JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ismétlem, ennek az indítványnak nem az az értelme, hogy az indegenákat fosszuk meg e jogtól; megmarad nekik őseik iránti kegyeletképen, jutalomképen a magyar állampolgári jog. Még a szóban levő jogot sem vesszük el tőlük végkép, de nem engedjük, hogy azt a jogot gyakorolhassák a felsőházban, ha még ezen két morális garantiát nyújtó feltétel sincs, tudniillik, hogy az illető idegen állam iránt nem áll alattvalói viszonyban és állandóan az országban lakik. {Helyeslés balfelől.) Ebben az értelemben kérem a t, házat, hogy ne méltóztassék e kérdésben habozni ós — a mit Európa egy törvényhozása sem tenne ily körülmények közt — méltóztassék Irányi Dániel barátom indítványát elfogadni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon^) Elnök: T. ház! Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, nem hiszem, hogy megérdemeljem Szilágyi Dezső t. képviselőtársam szemrehányását, mert utoljára minden szakaszhoz ötször-hatszor-tízszer hozzászólni, valóban túlságos kívánság. Minden esetre fentartva magamnak, hogy akkor szóljak, mikor szükségesnek látom, (Halljuk!) most igenis ki kell, hogy kiterjeszkedjem az e szakasz ellen tett felszólalásokra és beadott indítványokra. Mindenekelőtt a mai nap r

első szónoka pártolás alá vette báró Bánfy György t. képviselő urnak határozati javaslatát és azt vetette szememre, hogy azon argumentumát, mely előtte a legfőbb, felelet nélkül hagytam, ugyanis azt, hogy mennyi áldozatkészségnek adták jelét az erdélyi mágnások, donatióban pedig ritkán részesültek. Hát t. képviselőház, ezen argumentatióra nem feleltem, nem felelek ma sem; mert nem volt és nem lehet feladatom, hogy saját meggyőződésem ellenére az erdélyi mágnás családok szerzett érdemeit tagadjam; de igenis azt mondom csak, hogy egyforma helyzetbe tétetnek a szorosabb értelemben vett magyarországiakkal. Már pedig bocsásson meg nekem a képviselő ur, a haza iránt érdemeket szerzett családokat épen ugy találni Magyarországnak ezen részében is.mint az erdélyi családok közt. Olyanra tehát, a mit helyesnek találok, de nem indoknak különbség tételére, nem felelhetek és nem is felelek (Helyeslés jobbfélől.) De azzal is vádoltattam a mai napon, ha jól emlékszem, Mocsáry t. képviselő ttr által, hogy én tiszteletlenséget tanúsítok az unió iránt akkor, midőn az 1848 előtti dolgokra hivatkozom. Hát bocsásson meg a t. képviselő ur, aligha hivatkoztam az 1848 előtti dolgokra annyit, mint ő és többen, a kik különben vele egyetértenek. De hogy mi tiszteletlenség van az unió iránt abban, ha valaki azt mondja: meg kell szűnni a különbségnek a régi Magyarország és a régi Erdély közt, mindenben egyformának kell lenniök, ennek a magyarázatát csakugyan szeretném meglelni valahol. Én az unió iránti tiszteletlenséget épen abban látom, ha még most is, új intézkedéseknél is, törvényes különbséget akarunk az országnak ezen két része közt létesíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) De különben, ha az 1848-iki törvényt vesszük hisz már voltam bátor tegnap is hivatkozni reá, meg is mondva, hogy azért alkottatott ugy, mert mindenki azt hitte, 1848 márcziusban vagy április havában, hogy egy esztendő leforgása alatt a felsőház szerveztetni fog és hogy ez csak egy ad hoc intézkedés egy alkalomra; de abban senkiről egyébről, mint a legutóbbi erdélyi országgyűlésre regalist kapott egyénekről van szó és nem a családokról, (ügy van! a jobboldalon.) Ugy hiszem, oda jutottunk — mint tegnap is mondám — hogy egyetlen egy, Macskássy Péter nevű igen idős ur van még, a kinek az 1848-iki törvény szerint joga volna a magyar főrendiházban ülni. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha tehát évtizedek elmúlnak felettünk és elmúlnak oly törvény felett, mely ad hoc alkottatott, igen természetes, hogy beáll más intézkedések szüksége és ha csakugyan tiszteletben akarjuk tartani az uniót és ki akarjuk abból hozni a logicai következtetést, ez nem abban áll, hogy külön törvényeket alkossunk, hanem abban, hogy egyformákká tegyük az ország különböző részeiben levő különböző osztályokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt teszi azon törvényjavaslat, melyet beterjeszteni szerencsém Yo\t.(Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Szememre vetette Mocsáry Lajos képviselő ur azt is, hogy nem várta tőlem, hogy oly törvényjavaslatot terjeszszek be, mely a protestáns családokat kirekeszti a felsőházból. (Halljuk!) Megvallom t. képviselőház, nem gondoltam, hogy még a fouri családokat is felekezet szerint kelljen osztályozim mikor politikai jogok gyakorlatáról van szó. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Csakugyan, ha valami, ugy ezen felszólalás jele annak, hogy talán nem oly túlságos feketén látnak azok, kik magukat, nem tudom már, mert a radicalis név ellen tiltakoztak, de minden esetre nagyon szabadelvűnek valló elemek közt a retrográd ideák újból erőre kapása mellett beszélnek. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt hogyan áll a dolog? Megengedem, hogy épen ugy, a mint egyes