Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-80
80. országos ülés február 24. 1885. 355 talán.hogy azok,a kik mint főrendiházi tagokhivatva vannak a törvényhozás másik házában szerepelni, bírjanak legalább oly vagyoni helyzettel, hogy kötelezettségüknek a felsőházban saját és családjuk vagyoni megrontása nélkül eleget tehetnek, mert ezen szempont is hozzátartozik azokhoz, melyeket figyelembe venni kell. (Helyeslés jobhfelől.) A t. képviselő ur felhozta az erdélyi viszonyokat és az erdélyi mágnás családok érdemeit. Senkitől sem állhat távolabb, mint tőlem, hogy azok ellen szóljak; hiszen bár ha ellenkező volna nézetem, nem birna-e az súlylyal előttem, hogy ne szóljak ellene azon családoknak, a kiknek igen nagy részéhez még vérbeli rokonság kötelékei is fűznek. Nera lehet tehát semmi czélom, semmi indokom érdemeiket kisebbíteni. De azt, hogy az erdélyi mágnás családok rovására ezen törvényjavaslatban nagyobb jogvesztés volna kimondva, mint a magyarországiakra, nem ismerhetem el. Mindjárt megmondom, hogy miért? Kétségtelen a magyarországi mágnás családokat illetőleg nincs ugyan jogvesztés, de van az eddig követelhetett joggyakorlatnak korlátolása. De ha a történelmet tekintjük, az erdélyi mágnás családok helyzete még az erdélyi országgyűlésen is egészen más volt. Mert a mágnás családoknak és egyes nem mágnás főnemes családoknak joga miben állott? Nem abban, hogy követelhették volna és ha követelhették, meg kellett kapniok a meghívót, a regalist az országgyűlésre, hanem igenis meghivathattak. És Erdélynek összes történelme bizonyítja, hogy ez ottigy is gyakoroltatott. Mert igen sokan a grófi és bárói családok közül meghivattak egy országgyűlésre, mig a másikra meg nem hivatván, abban részt nem vehettek. A gyakorlat pedig, az 1848-iki törvény alapján, mely a főrendiház helyzetét ideiglenesnek vette, azon hitben, hogy az a legrövidebb idő alatt rendeztetni fog, csakis azt biztosította, hogy a kiknek az utolsó országgyűlésre regalisuk volt, azok a magyar törvényhozásnak a főrendiház rendezéséig tagjai maradnak. Él közülük ma, fájdalom, ha jól tudom, mindössze csak egy. Épen azért, hogy Erdély a főrendiházból ki ne maradjon 1867. óta az a gyakorlat jött be, hogy ha különben erdélyi mágnás családhoz tartozók birtak a szűkebb értelemben vett Magyarországon is birtokot, akkor megkapták a meghivót ép ugy, mint a tisztán magyarországi mágnás családok ivadékai; mig a kik csak Erdélyben birtak, azok nem kaptak meghivót. Az utóbbi időben történt egyes kivétel, de ezt is megmondom, miért? Azért, mert olyan szülőknek a gyermeke, a kik annakidején, mint Magyarországon is birtokosok, kaptak meghivót, bár a birtok később eladatott, azon a jogon, hogy apja már meg volt híva, kapott meghivót. De az elfogadott elv mégis az volt, a melyet említeni bátorkodtam. Ezzel szemben t. képviselőház, mit mond ez a törvényjavaslat? Azt mondja, hogy ezen különbség a magyarországi s az erdélyi mágnás családok között megszűnik; ezen túl egyforma joggal bírnak miiid a két eredetű családok, mindeniknek joga fentartatik és biztosíttatik, a mennyire a törvény megmarad a késő századokra; a joggyakorlat pedig egyforma feltételhez köttetik. I^y tehát az erdélyi mágnás családokat illetőleg valamely mostohább eljárásról, mint a magyarországiak irányában, beszélni nem lehet; sőt igen sokra nézve ezen törvényjavaslatban a jognak megerősítése, az eddig bizonytalan jognak positiv alakba öntése foglaltatik. (Helyeslés jobbfelöl.) En nem tudom t. képviselőház (Halljuk !) van-e valaki, a ki azt hiszi, hogy azon gyakorlat, a melyet, mint 1867 óta fennállót említettem, nem létezik. Ha van, a ki ezt hiszi, megnézheti a főrendiház meghívóit, megnézheti ha tetszik az igazolásra vonatkozó tárgyalásokat; de arról biztosíthatom, hogy például a báró Kemény család egyes tagjai, kiknek volt itt birtokuk, kaptak regalist, mig ugyanazon családból a másik testvér, a kinek csak Erdélyben volt birtoka, nem kapott. így volt ez a Bethlenekkel, a Telekyekkel, igy volt ez minden családdal. Tehát actaszerűleg be lehet bizonyítani azon állításomnak igazságát, a melyet kifejezni bátorkodtam. És épen azért megjegyezve még, hogy a t. képviselő ur, a ki meg is nevezi a családokat, melyek ki fognak maradni; egyikben-másikban talán tévedhetett is.Mert én például ugy tudom,hogy a Bethlenek közül bejön egy, a ki fizeti a 3,000 frt adót,talán; (Felkiáltásoka szélsőbaloldalon:Talán!) a Hallerek közül is, (Mozgás balfelől) de ezt már positive nem tudom. A Bethlenek közül bizonyosan, a Hallerek és Jósikák közül, azt hiszem, szintén bejön. Ne méltóztassék fennakadni azon, ha azt mondom, hogy „talán", mert addig, mig a törvényjavaslatban különben is épen e miatt biztosított igazolási és felszólamlási eljárás be nem fejeztetett, egész pontossággal megmondani nincs mód; kivált olyanokat illetőleg, kiknek birtoka több megyében fekszik, kiknél egy családban ugyanazon a néven többen vannak, a mit az adóhivatalok maguktól positiv pontossággal eruálni nem képesek. (Ugy van ! a jobboldalon.) Épen azért t. ház, mert ez ugy van, a mint mondottam, nem is tartom szükségesnek reílectálni arra, hogy az urbériség veszteségével mi történjék. Messzebb fekvő indokai vannak az erdélyi urbériségek azon helyzetének, a melyben azokat az Örök megváltás találta, a mely okokat itt fejtegetni nem szükséges. De az nem áll — s ebben ismét bocsásson meg a t. képviselő ur — mintha itt a volt erdélyi nagyfejedelemség birtokosai mostohább elbánásban részesültek volna, mint a magyarországiak. 45*
