Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-80

*t. ovsságM U4* február 24 18*5. 347 jelentettem, a kiállítás sikere az ország hírnevével, az állam becsületével némileg összekötve van. Ennélfogva megtagadni azt, mi e siker elérésére szükséges, pártkülönbség nélkül nem lehet. A mi a praeliminált jövedelmeket illeti, én melegen óhajtom ugyan, hogy azok bejöjjenek s nem mondom, hogy lehetetlen, hogy bejöjjenek, hanem valószínűnek nem tartom s a számítást optimisticusnak nézem. A kiadások pedig minden esetre meg fognak tétetni és valószínűleg jóval nagyobb mérvben, mint sanguinisan előirányozva vannak. Végre egy némileg új elmélettel is találkozunk, midőn a kiállítás után megmaradó állandó épületek befektetésnek czímeztetnek. Igen jól tudjuk, hogy a befektetés czíme alatt nálunk igen sok mindenféle figurái. Megengedem, hogy ez állami épületek hasznára lesznek a fővárosnak, hasznára a közönségnek: de hogy azok kellő fedezetet fognak képezni azon nagy összegre, mely most előlegképen kívántatik ugyan, de csaknem bizonyosan mint deficit fog jelentkezni, a mi nem szavakkal ugyan, de a sorok közt már az indokolásban kimutattatik, i.zt én nem hiszem. Azt is mondom, hogy az államnak ilyen alkalommal még a takarékosság azon nemét sem lehet és nem szabad alkalmazni, melyet a magánvállalkozás alkalmazhat, mint ezt már két évvel ezelőtt megmondtam ; mert a közönség és a külföld sokkal nagyobb igényeket támaszt a kiállítás iránt, ha azt a kormány rendezi, mint ha az magánvállalkozás. Én ezek által nem akartam szemrehányást tenni a kiállítás vezetőinek, legalább azon időre vonatkozólag, mióta az ügyet vezetik, legfelebb azt mondhatom, hogy az illető törvényjavaslat beterjesztésénél kissé óvatosabbak s kissé előrelátóbbak lehettek volna. Az előttünk levő törvényjavaslat első paragraphusában az áll, hogy ezen 600,000 forint előleg a kiállítás bevételeiből a kincstárnak megtérítendő, persze a második szakaszban igen helyesen hozzá van téve, hogy ha ez egészben nem térülne meg, fedezéséről majd előterjesztést fog tenni a háznak a kormány. Daczára annak, hogy bizton merem állítani, hogy ilyen előterjesztéssel a t. háznak lesz dolga : mindamellett azt hiszem, olyan kényszerhelyzetben vagyunk, hogy az összeget megtagadni a kormánytól nem lehet. Egy egész millióról van itt szó, 975,000 forint tekintélyes összeg és én részemről a pénzügyminister urnak melegen fogok gratulálni, ha azon milliónak csak a felét meg fogja kapni, miután mindnyájunknak, pártkülönbség nélkül óhajtanunk kell, hogy a kiállítással kudarczot ne valljunk és hogy az minden tekintetben, ugy honpolgárainkra, a kik a kiállításban résztvenni, azt meglátogatni és tanulmányozni fogják. (Egy hang a szélső halon: A szászok is!) Igen is, minden bizonyára a szászok is, a kik ugy mint kiállítók, mind mint látogatók számosan fognak részt venni. Tehát ugy a belföldi közönség, mint a nagy mérvben megjelenő külföldiekre csak a mellett nyilatkozhatok, hogy a törvényjavaslatot el kell fogadni, a mit, ugy gondolom, az e padokon ülő képviselők nevében is kijelenthetek. (Helyeslés.) Lázár Ádám: Már a kereskedelmi palota építéséről szóló törvényjavaslatnál méltán vitatta az ellenzék azt, hogy az építkezések a lehető legszerényebb költségvetéssel kezdetnek meg, azután pedig rendesen egy sokkal nagyobb összeg üti ki magát. Itt már tényekkel állunk szemben. Midőn a t. szakminister ur az 1883. évi XII. törvényczikk I megalkotása végett a javaslatot beterjesztette, akkor, daczára annak, hogy a költségvetési előirányzatban majdnem 300,000 forinttal nagyobb összegről szólott, mégis elég szerényen csak 400,000 forint kért, holott tudva volt, hogy azon 300,000 forint is múlhatatlanul szükséges lesz. A jelenlegi törvényjavaslat indokolásában őszinteséggel bevallja, hogy már az eredeti összeg háromszorosan túlszárnyaltatott, mert az eddigi számitások szerint a kiállítás 1.500,000 forintba fog kerülni és ezen összegből külön hitel utján eddig már 500,000 forint adatott ki s szükség van még 600,000 forintra. Kétségtelen tény tehát, hogy az építkezés nagyobb mérveket öltött, mert a kezdetben tervezett kiállítók száma megkétszereződött. Ezen körülmény okozza, hogy jóval nagyobb összeg irányoztatik elő, habár ez még nem a végleges összeg, mert erre a minister ur még csak gondolni sem mer, hanem olyan, a mely ez idő szerint a függőben lévő építkezések befejezésére okvetlenül szükséges. Mivel állunk a jelenlegi helyzetben szemben? Szemben állunk azon kérdéssel, hogy megtagadtassák-e ezen újabb előleg, vagy a függőben lévő építkezések hagyassanak félbe és ez által a kiállítási határidő közelségére, valamint a kiállítók tömeges jelentkezésére tekintettel, bizonyos szerényebb mérvre megszoríttassék az egész kiállítás műve ? ez nem lenne egyéb, mint országos vállalatnak támogatását az országgyűlés által megtagadtatni. Erre részemről, azt hiszem, senkinek a képviselőházban sem kedve, sem hajlama nem lehet. Midőn ezen párt nevében felszólalni bátorkodom, engem csak az vezet, hogy lehetőleg figyelmeztessem a t. minister urat azon eshetőségre, hogy ha ily előzetes tervezetek minden kétségtelen reális számítás nélkül terjesztetnek be, mint ez többször történik, méltóztassék lehetőleg óvakodni attól, hogy később valódi és kiszámítható összeggel újra az államkincstár, ha szintén visszatérítendő előleg gyanánt is ne terheltessék. És midőn kijelentem azt, hogy ezen törvényjavaslatban kivánt 600,000 forintnyi összeget csak azon reményben és azon határozott óvással vagyok 44*