Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

70. országos Slés sem a felsőházat és a törvényhozásunkat a nemzet érzésével és akaratával szorosabb összefüggésbe nem hozza. S azon meggyőződésben, hogy e nélkül pedig mindenféle reform múló és homokra van építve, ezen meggyőződésben ajánlom én a t. háznak határozati javaslatunkat elfogadásra. (Hosszan tartó helyeslés és lelkes éljenzés a bal- és a szélső 'haloldalon.) Elnök: Gróf Keglevich István kivan szólni személyes kérdésben. Gr. Keglevich István: T. ház! (Halljuk! Eláll!) Szilágyi Dezső képviselő urnak az általam minap elmondottakra nézve tett megjegyzéseiben három irányban látom szavaim félremagyarázását s ezeknek helyreigazítására kérek engedélyt. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A t. képviselő úr minap mondott szavaim alapján engem bemutatott először mint ellenségét az úgynevezett gentrynek, azután mint ellenségét a mágnásoknak, végül pedig mint ellenségét a józan észnek. (Egy hang balról: Ugy van ! Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobbon.) Természetesnek fogja találnia t. ház, hogy az utóbbira nézve szükségesnek tartom szavaim helyreigazítása által e vád alól lehetőleg menekülni s hogy a másik kettőre nézve, minthogy már ugy is sok ellenségem van és nem kívánhatom, hogy még azok is ellenségüknek tartsanak, kiknek egy szó által sem adtam erre okot, szavaimat helyreigazítsam. Az első félreértés, melyet felvilágosítui kívánok az, hogy a t. képviselő nr azt mondta, hogy én azon elemet, melyre nézve, hogy helyesen magyaráztam-e gróf Apponyi Albert e tekintetbeni szavait, vagy sem, ez itt közönbös, de a melynek felvétele a felsőházban javasoltatott, hogy, mondom, én ezen elemet, a gentryt, olyannak mondtam volna, melyet részemről kizárni kívánok, minthogy az nem alkalmas a szakértelem képviselésére. Én részemről t. ház, nem hiszem, hogy minapi beszédemben erről csak egy szóval is szóltam volna, arról, tudniillik, hogy a nemességet onnan kizárni kívánom, sem pedig arról, hogy az jogosítva nem lenne a szakértelmet képviselni, hanem én a kiváltságosak és a nemesség kiemelése ellen, vagyis egy oly szervezés ellen tettem részemről óvást, a melyben csak a nemesség vehetne részt és ezt mondtam, hogy a középosztály sorából kívánom vétetni azon szakembereket, kik hivatva lesznek pótolni a főrendiházban talán addig hiányzó szakértelmet, mely középosztályhoz természetesen a nemességet is hozzászámítottam, amint azt ahhoz hozzá is kell számítani. (Helyeslés jobbfelöl.) A második félreértés az, melylyel Szilágyi Dezső t. képviselő ur szavaimat a mágnásokra, vagyis az eddigi főrendiházra nézve magyarázta. Azt hiszem, hogy abban a perczben, midőn ama szavaimat felolvasni kezdte, valószínűleg maga is KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV. KÖTET. februAr 23. 1885. 3|g észrevette, hogy azon talán túlélés ítéletet, melyet az eddigi főrendiház némely tagja felett hoztam, nem azokra értettem és mondottam, kik eddig a főrendiház tanácskozásaiban részt vettek, hanem ezeket osztályozva, azt mondottam, hogy résztvettek azok, kiket valami érdek vagy szándék oda vitt, a kik pedig qualificatio szempontjából talán inkább hivatva lettek volna dönteni, a tanácskozásokban rendszerint részt nem vettek (Ugy van! jobbfelöl) s azt mondottam továbbá azon éles ítéletben, hogy gyakran döntött a szavazásnál azon elem, mely vajmi keveset képviselt, nem pedig a qualificált elem, mely abban részt nem vett. (ügy van! jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon: Hisz es ugyanaz !) A harmadik irány, melyben a t. képviselő ur szavaimat félremagyarázta, az, hogy ha jól emlékszem, ő azt mondotta, hogy én a legbőkeblübb reformer vagyok e házban, nekem minden jó és hajlandó vagyok akármit elfogadni. Azt hiszem t. ház, hogy e tekintetben nagyon is világosan nyilatkoztam, de ugy veszem észre, hogy a t. képviselő ur e tekintetben is máskép fogta fel szavaimait. Én azt mondottam, hogy első sorban a helyes, a gyökeres megoldásnak tartanám a senatust, hogy azonban — mert ez ki nem vihető — hajlandó vagyok partialis reformot is elfogadni, mint a mely egyengeti a gyökeres reform útját. (Ugy van! o jobbóldalon.) Ezen szavakkal mondtam, hozzátévén, hogy miután a főrendiházat tartom illetékesnek arra, ha már a partialis reformnak aristocraticus szellemben való szervezését elfogadhatónak tartjuk, hogy az mondja meg, mi módon kívánja azt szervezni, mondja meg a főrendiház e tekintetben nézetét a részletekre nézve és én hajlandó vagyok elfogadni akár ezen, akár más, akár harmadik módon a ^reform részleteit, még azt is, hogy ha ők a választás eszméjét elfogadják, megmaradván teljesen aristocraticus alapon és a törvényhatóságoknak jogot adván, hogy örökös főrendek által magukat képviseltessék. Ép oly határozottan mondtam, hogy semmikép elfogadhatónak nem tartom a javaslatba hozott választási rendszert. Nem áll tehát az, hogy bárminemű reformot elfogadni késznek nyilatkoztam volna. Szilágyi Dezső: T. ház! Elnök: Mi czímen kivan a képviselő ur szólni? Szilágyi Dezső: Szavaim magyarázására kérek szót. T. ház! Én most mind a három irányban, melylyel t. képviselőtársam engem azzal vádolt, hogy szavait félremagyaráztam, felolvasom saját kifejezését. Az elsőre nézve, midőn a választásról van szó, azt mondja.: „Hogy nem a múltra, történelmi 4ä