Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

70. orHágos tlés február 23. 18S5. 3J7 ellenvetése, hogy gróf Apponyi Albertet azon hatás, mely beszéde felett az ellenzék zajos tetszésében nyilvánult, szavainak igazsága felett nem ejtette aristidesi aggodalomba. Azonban Zichy Antal urnak — ki szintén pártja nagy tetszésben részesült — arczán szintén nem volt szerencsém az aristidesi aggodalomnak legkisebb jeleit sem felfedezni és ennek nem igen lesz más az oka, mint azon körülmény, hogy midőn a t. képviselő ur ellenvetésének adott kifejezést, valószínűleg ép oly messze állott az igazságos Áristidestőí, a mily közel állott pártjának zajos tetszéséhez. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ennél t. ház, megindítóbb érvelést csak a ministerelnök ur és az igen t. előadó ur ajkairól volt szerencsénk hallani, midőn, mintha csak öszszebeszélkeztek volna, kijelentették, hogy a mi határozati javaslatunkra reflectálni nem kivannak. Ezek után t. ház, el nem mulaszthatom, hogy közéletünk egyik jeles tényezőjének, a magyar nemzeti múzeum tudós és érdemes t. igazgatójának, Pulszky Ferencz képviselő urnak történelmi vonatkozásaira egy rövid pillantást vessek. (Halljuk!) Minket antisemitákat ugy szoktak feltüntetni, mint az obscurantismus embereit. Engedje meg tehát nekem a t. képviselő ur, hogy én mint ezen obscurantismus egyik terjesztője az o történelmi tévedéseit rectifieáljam. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt állította a legközelebbi beszédében, hogy a mostani főrendiház nem repraesentálja Magyarország történelmét s a mostani mágnások közt nincs több mint hat család, mely a 16. századig vissza tudná vezetni eredetét. Meg is nevezett azon 6 család közül hármat, a Forgách, az Erdődy és a Pálffy családokat; a másik 3 bárói családot azonban elhallgatta. Tehát én meg fogok nevezni néhány főúri családot, melyeknek múltja tovább terjed, mint azt a t. képviselő megengedni méltóz tátott. Ezen családok a mohácsi vészt jóval megelőző korszakban, mint nádorok, hadvezérek, országos kapitányok, zászlós urak, főispánok és hatalmas olygarchák fordulnak elő, működésük és érdemük a történelemben meg lőn őrizve. Megemlítem egyebek közt az Almássy családot, melynek egyik őse, Almássy Péter már Kálmán király korában vezér volt. Ott van a Balassa-család, (Ellenmondás) melynek őse Balassa Henrik 1290-ben Zólyommegye főispánja volt. Természetes, hogy grófoknak nem neveztettek, de azért magyar főurak voltak. Ott vanaBánffy család, melynek egyik őse Bánffy Dénes 1231-ben Zoluok grófja volt. Továbbá Batthyány család őse Batthyány István 1377-ben országbíró volt. A Csáky család egyik őse 1248-ban nádor volt. Ezen kivül ott van a Majthényi család, mely a búvár Zotmundtól származik, ugyanazon Zotmundtól, mely Henrik hajóit a Dunán átfúrta és elsülyesztette. A Pongrácz családnak őse már Zsigmond alatt 1437-ben szerepelt. Ezen utóbbi családról Szalay László történészünk is megemlékezik. Bátor leszek a t. képviselő urnak az ide vonatkozó adatot nevezett történészünk jeles munkájából fel is olvasni. (Olvassa). „A török sereg Szendrot ostromolta, midőn szentmiklósi Pongrácz vezérlete alatt a György segédére — tudniillik a Brankovics György segédére—jött magyar dandárok s velük cseh és morva zsoldosok megtámadták és szétverték. Az ozmán vezérek is Pongrácz kezébe estek, ki azokat bókokban Zsigmondhoz Csehországba kisértette." Az említett családon kivül ott vannak a Sztáray, Dessewffy, Perényi és a Révay családok, melyeknek ősei szintén régebben szerepeinek, mint a Habsburgok uralma kezdődik és ezen említett családoknak ma, is számos utódja ül a főrendiházban. Igaz, hogy ezen családok, igen kevés kivételiek a legközelebbi alkalommal a zsidóházassági törvényjavaslat ellen szavaztak, de ez még azt hiszem, nem szolgálhat elegendő indokul arra, hogy ezen családoknak történelmi múltját megtagadjuk, (ügy van! a szélsőbal némely padjain.) Földváry Miklós t. képviselő ur jónak látta azon meggyőződését kifejezni, hogy az antisemitismus terjesztésére vonatkozó törekvéseinknek ellent fog állni a magyar nemzetnek a vallásfelekezetek és fajok iránt eddig is tanúsított bölcs türelmessége. Legyen megnyugodva a t. képviselő ur arra nézve, hogy mi az antisemitismust terjeszteni fogjuk, mert azt nekünk terjeszteni nem is szükséges, miután arról maga a zsidóság üzelmei, elszigeteltsége, fanatismusa s hitelveiben a kereszténység ellen jog gyanánt tanított gyűlölete és életszokásaiban nyilvánuló fajtulajdonai által különben is eléggé gondoskodik, (ügy van! a bal- és szélsőbal némely padjain.) Igenis í. képviselő ur, a magyar nemzet a vallásfelekezetek és fajok iránt mindenkor bölcs türelmességet tanúsított, de nem a vallásos formák köpenye alatt szövetkezett bomlasztó elemek iránt, melyekkel szemben a keresztyén erkölcsi elvek talapzatán álló társadalom részére az ellenállás határait mindenkor a jogosult önvédelem szükségessége jelöli ki. Igen téved a t. képviselő ur, ha azt képzeli, hogy az antisemitismus létjogosultsága a zsidók mint egyéni individuumok iránti rokonszenv vagy ellenszenv szerint ítélendő meg, hogy az a zsidógyűlölet fokozatai szerint mérlegelendő. Én például teljes Őszinteséggel megvallom, hogy engem antisemitismusban nem a zsidók elleni gyűlölet vezérel, nem is gyűlölhetem őket egyénileg, mert hiszen mindnyáját egyénileg nem is ismerem; hanem vezérei azon ellenszenv, melyet a zsidóság erkölcsi légköréből áradó szellem és ezen szellem közös hatása iránt érzek és vezérel azon mélyen átérzett tudat, hogy e szellem romboló hatásának gátokat szabni nemzetem létérdekei iránti szent kötelesség, (Ügy vau ! a bal- és szélsőbal egyes pad-