Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-78

312 78. országos ülés február 21. 1885. Egyébként azt gondolom, hogy a képviselő nr maga is igen jól fogja tudni, hogy én ott csak a saját egyéni nézetemet mondtam; nem beszéltem, mert nem beszélhettem a korona nevében. És ép azért nem volt szükségem senkinek beleegyezését kikérni ahhoz, hogy nézetemet elmondjam. (Helyeslés a jobboldalon.) Furcsa dolog az t. ház! A képviselő urak jogosultaknak tartják magákat elmondani nemcsak azt, hogy meggyőződésük szerint a kormánynak és a kormánypártnak politikája hova vezet, hanem még az intentiót is gyanúsítják (Igaz! ügy van! a jobboldalon) és tőlünk meg akarják vonni azt a jogot, hogy mi, a nélkül, hogy azt mondanók, hogy az a szándék, tehát a nélkül, hogy intentiojukat gyanúsítanék, azt mondhassuk, hogy a mi felfogásunk szerint az a politika ide vagy oda vezet. [Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt gondolom, ezt a jogunkat senki tőlünk el nem veheti, sem Ugron Gábor képviselő ur, sem a t. 48 as ellenzék; mert ezen joggal éltünk, élni fogunk és ugyanezen nézeteket nem egyszer bővebben, részletesebben kifejtettük e ház kebelében is. (ügy van ! a jobboldalon.) Kérem, méltóztassék ezen nyilatkozatomat tudomásul venni. (Zajos, hosszas helyeslés a jobbfelöl.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk!) A ministerelnök ur válaszában első sorban arra hivatkozott, hogy a mit mondott, a felsőházban mondotta és azt itt felemlíteni nem illő. Igen jól tudja a t. ház, hogy a főrendiházban a közjogi ellenzéki párt, hogy az alapfogalmat használjam, igen kevesek által van képviselve és épen azért a ministerelnök ur azon nyilatkozatáért a kellő felvilágosítást ott meg nem kérhették. (Felkiáltások jobbf"elöl: Hát Prónay! Hisz öott volt!) E párt itt a képviselőházban van és mivel itt van jelen, bárhol hangzik is el egy kormányférfiú ajakáról ily nyilatkozat, azt nem hagyhatja észrevétel nélkül, mert legyen megnyugtatva, a ministerelnök ur, nem saját személyének, hanem állásának tulajdonítandó az, hogy kérdést hozzá intéztem. (Helyeslés és derültség a szélső balfelöl.) Téved továbbá a ministerelnök ur abban is és téves okoskodásának lánczolata, mert a ministerelnök ur a főrendiházban nem mint Tisza Kálmán, nem mint magánember voltjelen, mert Tisza Lajos bírja a grófságot, de Tisza Kálmán még nem nyerte meg s a főrendiháznak még nem tagja; s a főrendiházban az 1848: Hl. t.-cz. alapján, mint ministerelnök jelent meg, nyilatkozatát tehát nem lehet magánember nyilatkozataként mérlegelni és jövőre, ha a ministerelnök ur oda akar menekülni, hogy állítása saját véleménye és nem hivatalos nyilatkozata, méltóztassék ezen enuntiatiót itt a képviselőházban megtenni és nem a felsőházban megtenni, mert erre itt kaphat ürügyet, de a főrendiházban nem. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Igen jól tudja a t. ház, hogy a ministerelnök urnak azon argumentatióját sem fogadhatom el, melyben azt mondja, hogy nem pártot támadott meg, illetőleg azon politikai tanokat, melyeket báró Prónay magáénak vall; meri nem tehetem fel a ministerelnök ur tárgyilagosságától, hogy báró Prónayt kivánta megtámadni, hanem azon elveket é^ tanokat, melyeket mint beszédemben érintettem, báró Prónay itt e házbanis hangoztatott és melynek ott is hangot kívánt adni. Ezen tanok pedig elég világosak, azt hiszem, senki előtt sem lehetnek annyira világosak, mint a ministerelnök ur előtt, ki 8 évi politikai pályáján mindig azon elveket vallotta, melyeket mi is vallunk. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon és felkiáltások: ügy van! ügy van! Ellenmondások a jobboldalon.) En magam is a ministerelnök ur szárnyai alatt kezdtem hirdetni e tanokat s tőle tanultam mind a hangot, mind a modort, hogy miként kell azokat védeni. (Élénk derültség, helyeslés és taps a szélső balon.) Ismeretes a ministernök ur előtt a mi álláspontunk, de nem ismeretes az ország minden része előtt s tán nem ismeretes a háznak minden tagja előtt, a ki restelli magának a fáradságot venni, hogy az ország politikai pártjainak mesgyéjét képező elveiről tudomást szerezzen magának. Mi, a mint említettem többször, a Habsburg-háznak, a felséges uralkodó háznak nemcsak hívei vagyunk, de hívei leszünk mindaddig, mig a magyar törvények ezen ág örökösödési rendjét megállapítják. Sőt tovább megyünk, nem fitogtatjuk ezen hűségünket, de igyekeztünk e házban annak hangot adni s már azzal, hogy ennek hangot adtunk, lefegyvereztük azon gyanúsítást, melyet a ministerelnök ur használni jónak látott. Nem óhajtjuk mi azt, hogy Magyarország jelen sanyarú helyzetében a válságos állapotokat még azzal ÍB tetézzük, hogy az uralkodó házat kérdésessé tegyük; elég az, hogy a föld, melyen állunk, már kérdésessé van téve; elég az, hogy az alkotmány, a szabadságok azon összege, melyet a magyar nemzet mintegy örökséget őrizett, a t. ministerelnök ur kormányzása alatt kérdésessé vált. Mi azt a szilárd pontot, melyet a korona képez, ugy befelé, mint kifelé, fentartani és védelmezni óhajtjuk, (ügy van!a szélső baloldalon.) Másfelől igen jól tudhatja a t. ministerelnök ur, hogy mi sem vagyunk annyira oktalanok? hogy közülünk valaki a mi beleegyezésünkkel tehetné azt, hogy addig, a mig az uralkodó házhoz ragaszkodunk, azon kivül egy más államformára törekedjék, mint a jelenlegi monarchicus államforma. Érveléseinkből senki ezt a következtetést nem vonhatta. Jól tudjuk, hogy az államforma kérdésének megoldása nem a kis magyar nemzettől függ, hanem az európai nagy nemzetektől és | mi magyarok még akkor is, midőn talán a kül-