Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-78

78. országos ülés febraár 21. 1S85. 301 vagyunk egy véleményben. És én egész tisztelettel Szilágyi Dezső t. képviselőtársam nagy képességei és széles ismeretei iránt, bátorkodom kijelenteni, hogy a felsőház rendeltetésének és czéljának azon fornmlázását, melyet ő előadott, nem vagyok képes elfogadni. (Mozgás a baloldalon.) El vagyok készülve, hogy fényes dialecticájának sikerülni fog kimutatni, mennyire téves utakon járok. (Halljuk!) Az ő fényes dialecticájának ennél nagyobb feladatok is könnyen fognának sikerülni. Midőn t. képviselőtársam a következő momentumokat említi fel, nevezetesen azt, hogy a felsőházban közvetlenül kell felvenni a nemzeti akarat iránylatát,hogy összeköttetésbe kell jönnie a nemzet egyetemével, hogy széles alapot kell annak adni, melyen gyarapodjék súlyban, hogy továbbá a felsőház a nemzeti törekvések reformoszlopa legyen. Ez utóbbira nézve azt hittem, hogy lapsus. (Ellenmondás a baloldalon.) Mert én azt hittem, hogy a felsőház komoly, activ előmozdítója legyen a reformeszméknek, ez eddig a felsőház attribútumai közé nem tartozott. Ha t. képviselőtársam tigy érti ezt, hogy a felső ház ugy legyen összealkotva, hogy az üdvös reformokat ne nehezítse, hogy csak a pillanatnyi hullámzásokat, a túlsebes menetet gátolja, de a természetes menetet ne akadályozza, ha igy érti, elfogadom. De akkor ez flosculus és nem jelent semmit, csak azt, hogy legyen felsőház, mely nem akadályozza a haladást, nem többet és nem kevesebbet. De ha azt mondja, hogy a felsőház a reformeszmék szülője legyen, ez többet mond, mint a mit a t. képviselő' ur is elfogadhatni vél és ha elfogadja, kevesen lesznek a házban, a kik az ő nézetét osztják. De menjünk tovább. Azt hiszem, hogy a mi t. képviselőtársamat a fogalom meghatározásában vezérli, az tulaj donkép az, hogy az ő lelki szemei előtt sokkal inkább lebegett a franczia senatus mint az angol felsőház. A kik ismerik Franeziaországban a senatus szervezetét és hatáskörét, a kik tudják, hogy Franeziaországban épen a liberális elemek mennyire félnek, hogy az alsóháznak nincs semmi természetes ellensúlya, hogy nincs elég, hogy ugy mondjam, fékező erő az alsóházzal szemben, mely az általános szavazaton alapul és mely a szélső pártok törekvéseinek tág kört nyújt: azok természetesnek fogják találni, hogy Franeziaországban rendkívül nagy figyelem fordittatik az alkotmányjogi irók részéről arra, hogy a senatusnak nagy súlyt adjanak. Elismerem, hogy ez democraticus, de vájjon helyes-e, hogy ott adassék azon túlságos súly a felsőháznak, a hol más viszonyok vannak és a hol senki sem panaszkodik, hogy az alsóház a democraticus érdekeket nagyon is túlságosan felkarolja. Vájjon ily körülmények közt a democratiának kedvezne-e az, a ki egy felsőházat túlságosan megerősítni kivan? Minden intézménynek meg van t. ház, domináló jellemvonása. Azt, hogy a felsőházat összeköttetésbe kell hozni a nép akaratával g hogy annak bizonyos súlyt kell kölcsönözni, senki sem fogja tagadni. A kérdés mindig csak az, hogy meddig szabad e tekintetben elmenni és hol van azon határ, a hol ez azon háznak egyéb czéljaival és intentióival ellenkezik. Azt hiszem, hogy ma, midőn a főrendiháznak természetéről és ezéijairól tanácskozunk, előttünk nem lebeghet a franczia senatus, nem lebeghet szemeink előtt más intézmény, mint az, a mely legközelebb áll hozzánk, tudniillik az angol felsőház s ezzel szemben, azt hiszem, senki sem fogja azt mondani, hogy amott választások útján akarnák azt oly összeköttetésbe hozni a nemzet akaratával, a mely annak túlságos súlyt kölcsönöz. Hisz Angliában is vannak reformtörekvések; Angliában is elakarnak térni a felsőház azon szervezetétől, a melyen ma ott uralkodó, de azt hiszem t. képviselőtársam jobban fogja tudni, mint én, hogy ott választás útján senki sem akarja reformálni a felsőházat, hanem igenis azon alapon, a melyen nálunk: a life-peerek, az élethossziglan kinevezett tagok alapján. És ez a dolog természetébői folyik, mert egy intézményben két ellentétes ezélt megvalósítani roppant bajos. Midőn ugyanez intézményben ellentétes elemeket keverünk össze, azt hiszem, igen könnyen veszélyeztetjük azt, hogy a felsőház sem egyik, sem másik feladatának nem fog megfelelni. Azt hiszem, hogy a mi közjogi fejlődésünk szellemében nem kívánhatunk mást, mint azt, hogy a főrendiház, melyet felsőházzá alakítunk át, legyen ezentúl is az aristocratia háza; azzal a különbséggel, hogy nem egyedül az örökletes aristocratiáé, hanem egyszersmind a modern szellemi aristocratiáé is; mert mi eltérünk egymástól már azon elemek contemplálása tekintetében is, melyeket a főrendiházban előre szemlélünk. Ezen javaslat alapján a kinevezetteket melyik categoriákból kell összeállítani? Azokból, melyekből mindenütt összeállittaíott, a hol élethossziglan kinevezett peerek vannak s a hol ez intézmény nem köttetett össze anyagi javadalmazással. Ott kiszemelték azt volt ministerekből, államtitkárakból, képviselőkből, kik hosszabb időn át, 3—4 ülésszakon keresztül a parlamentnek tagjai voltak, magasabb közigazgatási hivatalnokokból és magasabb birói elemekből. Ezek képezték legfőbb eontingensét a kinevezett peereknek. Tehát kétségkívül a középosztályt akarjuk behozni mindnyájan, t. képviselőtársam javaslatai, mint a mienk; a kérdés csak az, hogy a középosztály mely elemei fognak inkább bejutni. Azt hiszem, a javaslat alapján a középosztály azon elemei fognak bejutni, melyek a nagy közszolgálatot és a középosztály nagy értelmi tőkéjét represeutálják s egyszersmind ásnak [ idősebb elemei, kik az activ küzdelemtől már távol