Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-78

78. országss ftles február 21. 18S5. 295 gyei szaporítani kész. Ez magyarázza meg, miért j félnek ők ugy az általunk javasolt választásoktól, de azt is megmagyarázza, miért félünk mi ugy az általuk javasolt kinevezésektől. (Zajos tetszés a baloldalon.) És én igen nagyra beesülöm bennük azon erkölcsi indignatiót, mely bennök a választások ellen, melyeknek titkos rugóit ők ismerik, legjobban föltámad, de megborzadunk azon politikai rendszertől, mely Jbennök ezen erkölcsi érzést tudta ébreszteni. (Élénk tetszés a baloldalon.) És kijátszák ők a felsőházi választások ellen az állameszmét, a nemzetiségi kérdéseket is. Én mélyen meg vagyok győződve róla t. ház, hogy Magyarország, akármit csináljunk, vagy akármit ne csináljunk, soha sem fog megszabadulni a nemzetiségi kérdéstől s nem is lehet más czélunk, mint hogy ezekkel mindig meg tudjunk élni: én ebből a szempontból tehát nem félek attól, ha a választás útján a nemzetiségeknek előreláthatólag igen csekély számú képviselői a felsőházba bejuthatnak. Ha pedig azt nézem, hogy a história útmutatása mellett, hogy áll egymás mellett a magyar aristocratia és a nemzetiségi kérdés, akkor még kevésbé félek tőle; mert a magyar nemzetnek összes tényezői között egy sem volt, mely ugy tudta volna saját körében assimilálni az idegen elemeket, mint a magyar főnemesség. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) A magyar főnemesség nélkül Horvátország már rég teljesen idegenné vált volna reánk nézve és a testvériségnek egyetlen csepp vérét sem tudnók feltalálni otten. A közelmúlt nagy politikai hibái közé tartozik t. ház, hogy a nemzetiségek kiválóbb családjait nem vettük fel a főnemesség sorába és hogy az uralkodó irány a történeti aristocratiánakistápolása helyett a pénzaristocratia felé hajlik. (Ugy van! a baloldalon.) És végül t. ház, ők csudáíkoznak a felett is, hogy mi, kik a megyéknél az államosítást követeljük, hogy mondom, mi most a megyék választási jogát követeljük. Igenis követeljük és talán ellene volnánk az államosításnak is, ha az igy megszűnt jogot, sok más reform által és ebben az alakban is megújítani nem tudnánk. De hogy ők ezen csudáíkoznak, azon én nem csudálkozom. Mert őket talán nem ejti gondolkozóba az, hogy miként van az, hogy ez a nemzet, mely 18 évi tapasztalatok után, régen meg van győződve arról, hogy a mai megyei rendszer az államnak nem adhatja meg azt az erőkifejtést, melyre az államnak a magyar nemzet érdekében szüksége van: mégis fél feladni azon jogot, mit e roncsolt szervezetben bír. Ugyanezt az aggodalmat látjuk a főrendi reformnál is, melynél szintén érzi mindenki, hogy azt reformálni kell, mégis a régi alak sokak előtt symp.iíhicusabb mint az, melyet a kormány javaslata reformnak akar feltüntetni. T. ház! A közjogi viszonynak egészen más kezelésére lett volna szükség az utóbbi 10 esztendő alatt, hogy a nemzetnek ezen aggodalmai teljesen elenyészszenek* Akkor t. ház, nem lett volna szabad megtörténni annak, hogy a nemzet mindazon intézményekben, melyek szabadságának biztosítására maradtak reá 1848-ból, gyöngének érezze magát a kormányakarattal szemben. Akkor nem lett volna szabad megtörténnie annak, hogy a közjogi kapocs anyagi terhei, a törvénybe írott j ogaink mellőzésével oly súlyosokká tétessenek, hogy a kenyérérdekek egoismusa mindeneken felül kerekedett, a mi a közjellemben és a közszellem függetlenségében a szabadságnak erkölcsi biztosítéka volt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És t. ház, a túloldal szónokai gyakran tesznek czélzásokat, gyakran koczkáztatnak csudálkozásba burkolt gyanúsításokat arra, hogy a háznak egy igen t. tagja, gróf Apponyi Albert, a ki ezelőtt 10 esztendővel még a szélső jobbon ült, ma mindinkább és mind bátrabban védelmezi a nemzet jogait a kormány eljárásai ellen. (Halljuk! Halljuk !) T. ház, pedig ez nem oly csudálatos és nem olyan különös játéka a végzetnek, mint az, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur, a ki ellenzéki vezérségének egyik korában oly közel állott az elszakadási vágyakhoz, hogy az ő pártjának nevében jelentették ki egyszer, hogy a balközépet a függetlenségi párttól, melyben akkor még a tettvágy erejével visszhangzottak Kossuth Lajosnak azon szaval, melyekért Böszörményi László halálos fogságát sínylette. Herman Ottó: A budai fáklyásmenet. (Mozgás.) Ibrányi Kornél: Hogy a balközépet a szélsőbaltól nem választja el más, csak a modor, (Mozgás) hogy ép az a Tisza Kálmán t. ház, volt kijelölve arra, hogy ama köiöknek, melyek 300 év óta a magyar nemzetet mindig ugy tekintették, mint az oroszlánt az állatszelídítő, melyek a magyar nemzet részéről csak akkor érezték magukat biztosságban, ha a kimerültségnek szelídsége uralkodik rajta, hogy e köröknek, melyek a magyar nemzetet soha felhasználni és nélkülözni nem tudták: épen Tisza Kálmán ministerelnök urvolt kijelölve bebizonyítani azt, hogy Ausztria összes népei közül egy sincs, mely türelemre, loyalitásra és a dynastiához való ragaszkodásra nézve a magyar nemzettel versenyezni tudna. (Tets$ésnyilatkozatok a szélső baloldalon) Tisza Kálmán ministerelnök ur az, a ki ezt bebizonyította és én e 10 év politikájában, eltekintve a sok megaláztatástól, tudnék nagy érdemet látni I és a nemzet tíz évi verejtékhullását áldásos