Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

77. országos ülés február 20, Í885. 279 lődés és az újabb kor igényeinek megfeíelőleg oldandó meg. Fájdalom azonban, minél behatóbban tanulmányozom a törvényjavaslatot, annál inkább tapasztalom, hogy a törvényjavaslatban ezen törekvés csak igen bálvány kifejezésre jutott. Mert hiszen a történelmi fejlődés egy előre és nem hátrafelé törekvő irányt jelent és az újabb kor igényeinek feltételei szintén az előhaladásban és nem a visszaesésben nyilvánulnak. Úgyde abban, hogy a születési jog elaltatása mellett, annak gyakorlata a vagyoni jogtól tétetik függővé. Abban, hogy az egyházi méltóságok az eddigi számban továbbra is a felsőház tagjai maradván, az onnét kizárt czímzetes püspökök helyébe prononcirozott hitfelekezeti jelleggel más vallású dignitáriusok erealtatnak ; abban, hogy a zászlós urak mellé az összeférhetlenségi törvény ellenére a kuriari elnökök is besoroztatnak; végre abban, hogy a főispánok hivatásuknál fogva megszűnvén a felsőház tagjai lenni, a kormány hatalmi körében ekként támadó ürt feles számban a korona kinevezettél töltik be oly hivatással, hogy a politikai esélyek által könnyen megzavarható egyensúly helyreállításának eszközéül szolgáljanak. Mindezen intézkedésekben t. képviselőház, én ott látom ugyan a középkori lovagezímereket, ott látom a főpapi süveget, római katholikus és görögkeleti mitrát, a calvin-palástot, a luther-köpenyt, a zsidó talárt, az igazság mérlegét és babér- vagy cserkoszorut, de a valódi reformot, Magyarországnak 1848-ban a jogegyenlőségre és a népképviseletre lefektetett alkotmányának legtermészetesebb és egyedül jogos történelmi folyományát, a szabad választás elvét, azt hiába keresem, (Helyeslésa baloldalon) mivel ugy látszik, hogy a t. ministerelnök nr íiz évi kormánya alatt az újabb kor ezen időjelzője és hyperíojalitás ködébe egészen belerozsdásodott. (Helyeslés a baloldalon.) Már pedig, a mely nemzet, mint a magyar, a honalapítás óta. szabadon választotta vezéreit és királyait, szabadon választotta nádorát s választja a korona őreit ma és a mely állam — mint Magyarország — a közvetlen választások útján gyakorolja népképviseletét, midőn felsőbb kamarájának rendezéséről van szó, annak nem szabad többé ezen alapot félrelökni, hanem alkotmányát ugyanezen szilárd alapon kell fokozatosan tovább fejleszteni, magasabbra emelni és betetőzni. (Helyeslés a baloldalon.) Kern szabad különösen akkor, midőn a 36 év óta fennálló alkotás már a nemzet megszokott otthonává vált és midőn annak minden tapasztalt hiányai mellett kétségbevonhatlanul beigazoltatott, hogy Magyarország népe veleszületett szabadságszereteténél fogva a népképviseletié legalább is oly érettnek mutatta magát, mint az európai continensnek bármely nemzete. (Ugy van!a baloldalon.) A törvényjavaslat conceptiójánál tehát a t. kormányt semmi sem feszélyezhette abban, hogy a választás elvét a felsőház reformjánál legalább részben érvényre juttassa, annál kevésbé, mivel a közvetett választás, a választási és választhatási jogra nézve a census emelése és más kivételes qualificátiók felállítása mind oly eszközök, melyek szabad rendelkezésére állottak s melyeknekformai meghatározása saját belátásától függött. De különben is, a mely kormány elmegy odáig, hogy habár csak az ideiglenes jogfosztás elméletét alkalmazza, az már radiealisabb módhoz is nyúlhat, mert egy politikai jogokat élvező társadalmi osztály könnyebben tűri meg, ha testületileg és egészben kivetkőztetik azok eddigi gyakorlatából, mint azt, hogy régi kiváltságai egyes tagjainak előnyére esorbittassanak. És mégis hová fejlesztette a t. kormány a történelmi előzményeket, miként számolt be az újabb kor jogosult igényeinek? Tette azt akként, hogy a régi kiváltságokat fokozza, új méltóságokat teremtett és a felsőházat eddig közjogilag ismeretlen és a tényleges tagok összes számának egy harmadrészéig szaporítható kinevezett peerekkel népesítette be, a nemzet választási jogát pedig a népképviseleti alkotmány sérelmével confiskálván, egyszer s mindenkorra udvarképtelenné jelentette ki. És tette továbbá mindezt nem a politikai viszonyok parancsoló szükségétől kényszerítve, nem a közjogi helyzet tekintetétől indíttatva, nem is a társadalmi követelmények nyomása alatt, hanem tette mindezt a hármas császári találkozás által garantirozott állandó béke közepette, egyedül csak azon indokból, hogy mindent absorbeáló hatalmi állását még inkább kiterjeszsze és hogy a nemzet közérzületének minden óhajtását, a népakaratnak minden felsziszenését elnémíthassa. Igaz, hogy a mostani főrendiház nem valami nagy népszerűségnek örvend, a mi igen természetes, mert az öröklési és kinevezési jogból eredő kiváltságok a népképviselettel szemben mindig bizonyos féltékenységgel találkoznak. Igaz az is, hogy a jelenlegi főrendiház nem bir a tekintélynek azon súlyával, mely a törvényhozás factorainak értelmi és erkölcsi mérlegezésében a jogosult befolyást javára döntené el, de ez onnan van, mivel mindig éreznie kellet, hogy csak üres czímeket, rangot és vagyont képvisel és azért, bár a törvény kezébe tette a képviselőház feletti bíráló és döntő hatalmat, mégis csak bizonyos tartózkodással gyakorolta azt, jól tudván, hogy a népakaratnak állhatatos mellőzése oly felhőt támaszt, mely vihart takar és néha villámokat is szór. De a t. kormány nagyon csalódik, azt vélvén,.