Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-74
196 74. országo» ülés íebraár 17. ISSä, ban magától elutasított, csak a?, képesítse örökös tagjait régi jogukat gyakorolhatni. A ministerelnök ur és pártja tagadják ugyan a rancunet és akként akarják feltüntetni e javaslatot, mintha az a történeti fejlődés alapján akarná reformálni a főrendiházat. A történeti fejlődésről csak a mostani három elemnek megtartása és azoknak a kor igényeihez való átalakítása esetében lehelne szó. Az első elemre, az egyházi rendre nézve csak azt akarom megjegyezni, hogy az izraelita, vagy helyesebben zsidó hitfőnökre nézve osztozom Onody Géza és Vadnay Andor képviselő és elvtársaim nézeteiben. A második elemre, a főispánokra nézve minden ekelőtt a ministerelnök ur beszédjének egy helyére kívánok reflectálni. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy megyéjüket a 48 előtti főispánok már azért sem képviselhették, mert sok főispán minden évben csak egyszer, nagy részük pedig csak minden három évben látogatta meg megyéjét. Kérdem a t. ministerelnök urat, hány kormánypárti képviselő látogatja meg erdélyi kerületét, csak minden 3 évben és a mandátum meghosszabbítása esetében csak minden 5 évben fogja meglátogatni. Azon kivül lesznek ezek közt olyanok is, kik a ház üléseit csak igen ritkán szerencséltetik megjelenésükkel. Mondhatni-e ezekről, hogy miután se ott, se itt nincsenek, hogy nem képviselnék azért kerületüket a képviselőházban. Jókai t. képviselő ur a kinevezendő Í60 életfogytiglani halhatatlan általa készített névsorát, kéréseink daczára sem közölte velünk és azért, ha akarjuk tudni, mily elemmel kívánkozik a javaslat a főispánokat helyettesíteni, Beksics képviselő ur beszédjéhez kell folyamodnunk. 0 tudniillik panaszkodott, hogy a virilisták közt kevés az iparos és kereskedő. Nagyiparunk és nagykereskedésünk — pedig a felsőháznál csak erről lehet szó — a börze uralma alatt áll. Mi lenne tehát ennek consequentiája? Az, hogy lenne felsőházunk zsibvásár, benne a börzeagensek a főispánok. (Élénk helyeslés a bal és szélső bal némely padjain.) Ily viszonyok között nem értem, hogy lehet bármely kis számú kinevezésekbe belenyugodni a történeti fejlődés alapján. Azért a megyei választást kell pártolnunk, mely e fejlődésnek lényegben bár nem is alakban megfelelne, mert az elemek ugyanazok lennének, melyekből, eltekintve a gazdag mágnásoktól, a régi főispánokvétettek. És ez szükséges is volna, kivált oly szegényebb vidékekre nézve, a hol nincs 3000 forint adót fizető mágnás, vagy nem él jogával. Ugyan ki védené a felsőházban ezeknek nem parti cularista, de jogos érdekeit? Tanárok, kik csak a doctrina mezejét művelik vagy börzianerek. kik igen és nem helyett „ich geb, ich nehm a-mel szavaznának. (Tetszés a bal-és szélső baloldal különböző padjain.) A legfőbb bíróságok elnökeit, a főváros főpolgármesterét, a tudományos intézetek képviselőit helyén látom a felsőházban; de ellenzem azt, hogy a gabona- és értéktőzsde, a bankok elnökei, a hengermalmok és szeszgyárak tulajdonosai és igazgatói, a félhivatalos újságok főszerkesztői, valamint a szabadkőmívesek nagymesterei bejussanak akár közvetett, akár közvetlen úton. (Helyeslés a hal- és szélső baloldal különböző padjain.) Most pedig a harmadik elemhez jutunk. Ez a született törvényhozókból áll. Bárhogy magyaráz • gassa az előadó ur és társai a democratiát és annak feladatait, a születési előjogokat még sem tarthatom democraticus intézménvnek és csudálkoznám a gentry t. sírásóin, hogy ezt elfogadják, ha nem tudnám, hogy ők ezt csak átmenetnek tartják, bizván abban, hogy ha még sikerül nekik a fideicomisumokat megszüntetni, lassanként az összes régi jogosultak kirekednének és a census lenne az egyetlen uralkodó. És akkor azon élvezetes látomány szemtanúi lehetnénk, hogy ugrálnak ki, be a felsőházba a börze minden árfolyamhullámzásánál az örökös tagok, hogy szünetelne majd a hausse, majd a contremine törvényhozási joga. (Elénk tetszés a bal- és szélső baloldal különböző pajdain.) T. ház! A nemeslevél, kivált a régibb, mindig tisztességesebb okmány a bankó vagy a Coursczédulánál. Sajnos, hogy itt a javaslatban mindkettő össze van keverve. Csak a vére maradt meg a történeti családok ivadékai nagy részének őseitől és azok lelkesítő példája. A királyi adományokat lassanként visszavette adóforintokban az állam és oda ajándékozta azoknak, kik egyrészt őt belovagolták a chronicus pénzzavarokba, másrészt őt azokban fentartják. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) És mégis, ha a közelmúlt történetére visszapillantunk, fényesen láttuk e családok ivadékait megtenni nemzeti keresztény kötelességüket akkor, mikor a választott képviselők arról megfelejtkeztek. Fényesebben függetlenségét senki sem bizonyította, mint e census nélküli főrendek. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső bal különböző padjain.) De hisz a nagy vagyon adja-e meg a függetlenséget? A közép és kis vagyonú ember is függ vagyonán épen eléggé. Ennek a függésnek hatványozása hogy növelné a függetlenséget. A hazaszeretet is keresztény és boldogító erény és tekintsük itt a szentírás szavait: Könnyebb egy tevének egy tíílyukon átférni v mint egy gazdagnak a menyországba jutni. Es az áldozatkészség, melyre itt utalva van, nem-e a hazaszeretet egy lényeges kiegészítő része? A mi pedig a szükséges conservativismust illeti, szegény mágnást ismerek, de
