Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-73
73. orsságos ülés február 18, 1885 191 napi társas érintkezés szálait szét nem tépik, ahol a választás nem hivatalnak, hanem egyrészt méltóságnak, másrészt oly terhes ingyenes kötelesség teljesítésének alapja, (Élénk helyeslés a baloldalon) a melyre önök azt az ellenvetést hozzák fel, hogy alig találkozik elég hivatott pályázó. (Tetszés a laloldalon.) Persze mi nem tartjuk azt, hogy a választás oly baj, a melynek minél ritkábban, minél kevesebb helyütt és minél zavarosabban kell megtörténnie. (Helyeslés a baloldalon.) Hadd legyen egyszer egy választás, a mely oly testületben történjék, a melynek függetlenségéhez összealkotásánál és a czélnál fogva gyanú nem fér, a mely kellően biztosítva van módozatai által, a kölcsönös felügyelet által a pressio és vesztegetés nehézségei által. Nem attól félek, hogy a felsőházba való megyei választások lefogják szállítani a népképviselet tekintélyét, hanem igenis, remélem azt, hogy az egy irányban tiszta példa üdvösen foghatni a más irányban való üzelmek megszüntetésére. (Tetszés a baloldalon.) Csak egy kérdéssel kell még t. ház, foglalkoznom: a partictilarismas, a decentralisatio vádjával. De ugy hiszem t. ház, hogy ha egy pillanatra kivetkőzünk a pártszenvedély nevéből, legyenek sokan itt, a kik osztják a hatalmi centralisatio, :; kormányzati absolutismus azon jacobinus tanait, a melyek a minap az előttem felszólalt Jókai képviselő ur közvetlen közeléből felhangzottak (Nagy derültség) és oly próféták retrospectiv idézeteivel tániogattattak, a kiknek jövendölései már akkor is hamisaknak bizonyultak, a mikor a jövendőléshez az illetők hozzáfogtak. Tudom, hogy az újabb időben a közigazgatási központosítás a jelszó; elfogadom én is, a mennyiben intézkedés, de nem fogadom el, a mennyiben ellenőrzést érint. S hogy ez ellenőrzés feladatát megkönnja'tsük, biztosítsuk, gondoskodnunk kell arról, hogy az önkormányzati tényezőknek kecsegtető jogokat is adjunk azon eddigi választási jog helyébe, a mely tulajdonképeni hivatásukkal ellenkezik. És mivel ily kecsegtető jog a felsőházi választás joga, mivel veszély azzal, hogy az ellenőrzés önkormányzati elemeinek adassék a törvényhozási ellenőrzésbe való avatkozás lehetősége — amattól teljesen elkülönítve — egyáltalán nem jár, nem habozom egy pillanatig sem a törvényhatóságra e jogot reáruházni, hiszen országos kérdésekre nézve Magyarországban partiéularismus sohasem érvényesült, nem érvényesült az alkotmányvédelmében, nem érvényesült a szabadelvű eszmék keresztülvitelében. Midőn ezzel t. ház, felszólalásom befejezéséhez értem, nem mulaszthatom el, már az igen t. ministerelnök ur szavainak súlya iránti tiszteletnél fogva egy érv figyelembe vételét, a melyet a szavasásra való tekintettel ismételve hallottunk a túloldalról hangoztatva: azt, hogy a mi álláspontunk egy negatív tér, a melyen a különben megegyezni nem tudók találkozhatnak, mig a kormány javaslata az utolsó következményig megmondja azt, hogy mit akar. Pedig ellenkezőleg áll a dolog. Hiszen ellenzéktől tacticailag sem volna helyes ez insinuatio szerint eljárni. A ministerelnök ur tudja régi tapasztalatból legjobban, hogy a parlamenti stratégiában is helyes az elv: „Getrennt marschiren, sich vereint schlagen". Mai indítványunkban részletesen kifejtettük szándékunkat, megjelöltük a választó testületeket, körülirtuk az incompatibilitást, reá ultaltunk a megbizás ingyenes voltára, kitűztük tartamának határait, megemlítettük megújítása fokozatos bekövetkezését. (Ugy van! a baloldalon.) A kormányelnök ellenben kijelentette ugyan, hogy javaslatának elvi alapjait fentartani mindenütt igyekezni fog, de egyúttal megmondta azt is, hogy óhajtja, hogy az alsóházban változtatás nélkül fogadtassák el (Ugy van! a bal- és szélső laloldalon) s hogy ha kell módosítás, az helyesebben a másik házban eszközlendÖ. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ki keresi tehát a homályos helyzetet 1 Mi, a kiknek beszédeit hallgatva, minden elvi indítvány világosan ki van fejtve s a kik óhajtjuk, hogy mielőtt a javaslat a főrendiházhoz j'ut, az minden részletében a bizottság által szövegezve s az alsóház vitája tüzpróbájában a legszorgosabban tisztázva s megvilágítva feküdjék a törvényhozás asztalán, vagy az, a ki megengedi a módosítások lehetőségét, de ki akar itt kerülni minden részletesebb meglatolást s a ki gondosan őrködik, hogy az elvi álláspontok meghatározásának oly tág tért szabjon, a mely a compromissumokra, egyezkedésekre való egyenes felhatalmazás ? (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A ki abban, ha az alsóház változatlanul megszavazza a javaslatot, esetleg oly engedményekre való feljogosítást szemlél, a melyek horderejének megítélése ma előlünk el van zárva? (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem, t. ház, a ki a választásra szavaz, határozottan tudja, mit akar, nagyon is jól tudja, hiszen önök közül soknak azért nem kell; de a ministerelnök e kijelentése után a kormányjavaslat valóban sok ingadozásnak, sok kételynek és reménynek nyújt táplálékot s talán nem egy szavazatot épen ennek fejében nyerhet el. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Egyébiránt t. ház, nem akarom szavaimat dissonanciával végezni, mint a ministerelnök, a ki e váddal pártszempontot emelt ki, korteseszközzel élt a szavazásra. Mert, ismétlem, nem pártérdekből