Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-73

73. orsaägos ülés február I«. 1888. 189 ott ülnek önök közt ama padokon, (ügy van! a oal- és szélső hátoldalon.) És hogy Kölcsey szellemének, nem mondom, kitűnőségének azon örökösei, kik inkább visszavonulnak és lemondanak, semhogy ellenkező megbízatást vállaljanak el, nem állítom mindig, de többnyire az oppositio padjain vannak. (Elérik helyeslés a bal- és a szélső haloldalon.) Egyébiránt t. ház, ne feledjük el azt, hogy a mit már említettem, minél több egyénre terjesztjük ki a kinevezést, annál selejtesebb lesz azon befolyás, melyet a kinevezettek szavazatukkal gyakorolnak, mert a számszerinti szavazási gyakorlat közönyös, hanem az illető kijelentései az ország közvéleményére való befolyásuk, tekintélyük az, a mi súlyba esik. Minden kút vize, a melyből többet merítünk, mint a mennyit a talaj szivárgása abba megtisztítva bocsát, zavarossá válik, (Élénk helyeslés balfelöí) ép ezért korlátolni akarjuk természetes körére de mivel e mellett felmerül a veszély, hogy a feladattal szemben elégtelen főrendi elem túlsúlyát minden körülmények közt megőrizni kell, egy harmadik pótlófforrást kell megnyitnunk. Ámde azt felelik önök, democraticusabb, szabadelvűbb eredményre vezet a kinevezés elve a választásnál, vagy a mint egy szép beszédben mondatott, hogy a népfelségjogainak inkább megfelelő, hogy azokat a központi kormány a képviselet ellenőrzése mellett szemelje ki. Erre nézve útmutatást csak más országok tapasztalata és az eljárás természete nyújt. Mire szolgál és szolgált mindenütt a kinevezés, a hol a felsőház tagjai nem örökös jogon, hanem egyrészt ennek alapján nyerik jogosultságukat. Mindenütt az volt a szándék, a democratiának gátat vetni, a felső osztályoknak védelmet nyújtani, azon vagyon befolyásának, a mely egyszersmind történeti múlttal bir és a nevelés és a gond nélküli társadalmi környezet befolyása alatt áll; megerősíteniesetleg az örökös elemeket a körükbe felvergődött, de az örökösségre még kellő biztosítékot nem nyújtó elemekkel. És vájjon a kormányok, a melyeknek javaslatára a kinevezés történik, minő elemeket vehetnek tekintetbe? Nem azokat-e, a melyek mindig a tényleges legnagyobb hatalom factorai a társadalomban, vagy legalább a kormány jogosulatlan támogatása mellett kilátással bírhatnak azokká válni? A kik, mint az angol közmondás tartja, a fa tetején ülnek, annak gyümölcseit élvezik és nem azok, a kik a fát ültetik. (Élénk helyeslés balról.) Azt mondják, ugyanezen elemek azok, a melyeket a törvényhatóságok választásának árja fogna a felsőházba bevinni, csakhogy míg az egyik esetben csupán egy, a 1 ministerelnök ur is megengedi, meg lehet nem szerencsés emlékezetű minister ajánlata szolgál joguk alapjául, a másik esetben az ország egyeteme egy részének fontos hivatásra egybegyűlt polgárainak bizalma adományozza meg azzal. Es ki állíthatja azt a megyei bizottságok szervezete mellett, hogy azok csak egy osztályt képviselnek ? (Élénk zajos helyeslés balról.) Gondoljuk meg, hogy új osziályok megerősbödésével maguk a megyei bizottságok is folyvást új elemek színhelyévé válnak. Vájjon nem helyesen és nem szabatosan úgynevezett gentry képezi-e ma is a megyék kizárólagos elemét ? Vájjon a virilisták közt nem találunk-e nagy számú vagyonra jutott földmívest, iparost, ügyvédet, orvost? Vájjon a választottak kathegoriájában ismét nem szemléljük-e magukat a köznép képviselőit ? Látjuk-e képviselve a különféle felekezetek lelkészeit? Midőn a megyei bizottságok választásáról van szó, ne álljanak elő a virilisták listájával és a titkos választásnál, ingyenes hivatás betöltésére ne gondoljanak amaz egyezkedésekre, a melyeket családok kötnek, különben el nem helyezhető és gyakran megélni nem tudó tagjaik ellátása felől. De maradjunk a választás szolgáltatta elemeknél! Vájjon midőn a törvényhatóságoknak képviseletet adunk, nem nyitjuk-e meg annak az útját, hogy azon arányban, a melyben a városi elem megizmosul és részint kiterjed a vidékre, részint a városokat magukat függő helyzetükből önálló virágzásra segíti, megszaporodnak a városi törvényhatóságok és ez úton is, bár fokozatosan és lassanként, mint minden állandóan kiható reform, az az új elemeknek, az országban való kitérj eszkedésük mérvében és a társas életben való súlyukhoz képest a törvényhozás íelsőházának kiegyenlítő működésében is helyet szerez. {Élénk helyeslés balfelül.) És engedje meg a t. ház, bármit mondjon Vadnay Károly arról, hogy titokban könnyebb a meggyőződéssel szakítani, mint nyiltan, egy helyes ellenőrzés alatt megtörténő és időnként visszatérő választás mégis hivebb kifejezését fogja adni a meggyőződéseknek s a létező s működő társadalmi erőknek mint a minőt oly kinevezések, a melyeknek nagy tömege esetleg csak egy régen letűnt kormány és alsóházi többség visszfényét őrzi meg. (Elénk, zajos helyeslés balról.) S ha arról van szó t. ház, hogy kis testületnél nagyobb az inger az egyéni érdek érvényesítésére, a választó-joggal való visszaélésre mint nagynál, még kevésbé tagadhatni azt, hogy egyes embernél, kormánypártnál, a hol az érdek is annyival hatalmasban nyilatkozik, a lehető legnagyobb. (Élénk helyeslés balról.) Ezért vagyunk minden tömeges kinevezés ellenzői s t. ház, ily törvénynél nem szabad a méltányosság színébe burkolódzó önkénytelen hizelgésnek tért engedni, annak, a mely nemcsak