Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-73

73. orstógíá filés február IS. 1885. 137 egy kis gúnymosoly a nemzet ajakán azon törvény­javaslat bukása felett, a melynek cenceptiója, ezélja egyáltalában nem sikeres és meg* vagyok róla győződve, hogy végeredményesen sem lenne sikeres. Épen azért élnek ilyen argumentumokkal t, ház, a melyekről meg vagyok győződve, hogy csak a pillanatnyi hatásra számítanak s ezen kivül egyebek nem lehetnek, (ügy van! a szélső hal­oldalon.) Én, í. ház, annál komolyabbnak tartom a felelősséget, a mely nem a törvényjavaslatnak nem visszautasításával, hanem e törvényjavaslat beterjesztése és egész eoneeptiójának elfogadásá­val jár, mert ha vau törvény, melyről csupán egy* szer kellene és lenne szabad szólani egy-egy nemzedék;alatt; ha van törvény, melynek eoncep­íiójánál nem a pillanatnyi szükségeket, hanem korszakok tényezőit kell figyelembe venni, ugy az a törvényhozás azon kitinarájának szervezéséé, a mely ha nem is szabad, hogy túlsúlyra vergődjék, ha nem is lehet kezdeményező és döntő', mégis okvetlenül kell, hogy a tekintély magasabb érte lemben vett tulajdonságait tüntesse fel. Nincs felsőház, mely az ismételt szervezések, átalakítá­sok próbáját kiállhatná, mert a tekintély kényes dolog ; minél inkább kutatjuk forrását és minél inkább elemezzük, annál könnyebben szétfoszlik ; és vabmist a monumentális épület kövei,-fia szét­bontafnak, írj palota építésére már nem igen alkal­masak, ugy a főrendiház tényezői is, ha egyszer a hagyó Hiány és kegyelet köréből kivonatnak, azon súlylyal többé nem bírhatnak, a melylyei bírtak az­előtt és a melyet a jövőre is megőrizni törekvé­sünk. Á tekintély végre sem merőben és kizárólag értelmi okokon, sem az ész által meglatolt érveken nyugszik; alapja lassan fejlődött, nehezen consoli­dáiódott érzület, a melynek rtssociatiói, ha egyszer felbontvák, többé a régi összhang zománczával nem ékeskedhetnek. És ép ezért t. ház, a felsőház kérdése, mint minden kérdés, a mely nem a cse­lekvés egy bizonyos, határozott, eoncret irányára vonatkozik, hanem a nemzeti politika általános föltételeinek megteremtésére, felül áll a pártszem­pontokon, a melyeknek nincs okuk bárminő meg­oldásából szenvedélyre ösztönt meríteniük. És bátran állíthatom t. ház, hogy egy-két kivételiéi a föíekintetek iránt, a melyek itt figyelembe veen­dők, mindnyájan egyetértünk; hogy senki sem fog nekem ellenmondani, ha ezeket ;a;on szavakba foglalom össze, hogy a felsőház reformjának egy­részt szabadelvűnek, másrészt kormányzati jelle­gűnek kell lenni. De ha az előttünk fekvő javaslatot tekintem, annak; daczára, hogy a kormány által nyújtatott be. és támogattatik, lehetetlen fel nem ismernem, hogy nem gondviselésszerű jellegű és a írnak daczára, hogy a szabadelvű párt védi, nem tagad­hatom, hogy nem szabadelvű. Mert mit értünk az ; alatt, hogy a javaslatnak gondviselésszerűnek kell i lenni? Azt-e, hogy valamely egyes kormány, akár | ez, akár más abból erőt meríthessen? azt-e, hogy | oly elemek jelenlétéi biztosítsa,a felsőházban, a | melyek minden kormányt támogatnak, akár legyen I az összhangzíitbana nemzet érzületével, akár nem? \ Kern hiszem, hogy legyen, a ki ilyet bármikor is j helyesnek tartson. Hanem igenis értjük a kormány­i jelleg alatt azt, hogy letéteményese legyen azon j állandó hagyományoknak és cselekvési irányök­j nak, a politika azon állandó, magasabb tekintetei­| nek, azon a messze múltba visszanyúló emlékek­. nek, a melyeknek hatását a távol jövőben is biz­tosítva akarjuk vélni, a melyek a nemzeti élet állandó körülményeinek, nem változó érdekeinek. léte azon félté í:eleinek feleinek meg, a melyekre nézve nagyjában nemcsak egy s ugyanazon idő­ben nincs a pártok közt sem kisebbség, ha ugyan szabad nagy eltérésnek fenforognia a. különböző nemzedékek felfogásában, a melynek nem szabad kormányról kormányra változni, hanem minden kormány számára állandó iránytű gyanánt kell szolgálni. Ertjük ez alatt azon erőt, a mely mé­lyebben rejlik a napi áramlatok okainál, a mely \ fölötte áll a. napi véleménykülönbségek hullámzä­! sainak, a mely nem conservativ, nem szabadelvű a ! szók köznapi, elkopott érteimében, hanem eonserva­| tiv, a mennyiben állandó és szabadelvű mindig, a j mennyiben a nemzeti erők kifejlődésének legked­| vezőbb. A szabadelvűség alatt pedig nem azt érijük, a mit a túloldal némely szónoka, hogy bármely kellő érvényre még nem jutott osztálynak nagyobb fért nyújtson, hogy a foglalkozások bizonyos ne­meit űzők jobban érvényesüljenek, hanem azt, hogy a nemzeti erők minden korban és minden körülmények közt a maguk valódi arányához mérten kifejlődhessenek és érvényesülhessenek meg&imymu (Élénk helyeslés halról) nem a végett, hogy egy létező erős osztályt csökkentsünk egy másik netán fejlődő javára, hanem azért, hogy megtartsuk, a mi érvényesült s gyarapítsuk azzal, a mi a jövő feladataihoz képest újonnan megizmo­j sul s megszilárdul. (Elé,,h helyeslés balról.) Nem j követeli a szabadelvűség, hála istennek azt, hogy az osztályok egymás romjain emelkedjenek, hogy j egymást felváltsák a társadalmi teendőkben, ha­| nem azt, hogy mindnyája kifejezésre juthasson és j betöltse hivatását a nemzeti érdekek érvényre jut­\ tatásában s megőrzésében, ('filénk helyeslés balról.) { Hiszen miért szólunk egyáltalában a ídrendi­S ház reformjáról és miért akarunk annak oly alakot i adni, a melyben túlsúlyra a rendi elem egyáltalán • semmi körülmények közt ne juthasson? Azért, I mért a főrendek magukban többé nem képesek az I egyensúly fentartására és mivel az elemek, a íae­\ lyek eddig is a históriai fejlődésben a főrendiház­j ban nem elejétől végig ugyanazok maradtak, ha­\ nem változtak, ma már a maguk kebeléből az új

Next

/
Oldalképek
Tartalom