Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-73

73 ország*; ülcg fefcraír 16. 1S85. 185 hazát, a nemzetet, a magyarság ügyét és csak .akkor lesz joguk tiszteletet arrogalni. Azt mondja gróf Appoiryi t. képviselő ur — Beksics t. képviselő urnak válaszolva — hogy bizonyos ki nem mondott g-yülőlet uralkodik e ház egyik másik tagjában. Én azt hiszem, hogy az nem uralkodik. Azt hiszem, a ki figyelmeztet bizonyos visszaélésekre, bizonyos gyengeségre, mulasztásra, ezt nem azért teszi, mert gyűlöli azt, a ki iránt jóakaró figyelmeztetéssel él, mert akkor inkább egyszerűen hallgatnak, hadd rohanjon a gyűlölt vakon veszedelmébe ; a figyelmeztetés jóakarat jele! És ezért nem gyűlöletről van itt szó; hanem egyszerre mi sem borulunk le az aristocratia előtt, mint valami fétis előtt, •épen agy nem mint Apponyi t. képviselő ur nem borul le a democratia előtt. Én, t. ház, azt hiszem, hogy mióta az aristocratia uralmát a democratia vette át, nekünk nem a felett kell versenyeznünk, melyik lesz erősebb, melyik birja több er'óvel háttérbe szorítani a másikat, hanem igen helycsen oda kell törekednünk, a mint gróf Apponyi igen t. képviselő ur kifejezte magát, karöltve kell haladnunk mindazon elemekkel, bár honnan jöjjenek is, a legszívesebben kell őket fogadnunk, ha oda törekednek, hogy nekünk, kik alulról küzdöttük fel magunkat segédkezet nyújtsanak a felülről jöttek arra, hogy a haza ügyét szolgáljuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem t. ház, hogy a főrendiház tagjai, kik jövőre hivatva lesznek a főrendiháznak is tagjai lehetni, ismét nem fognák fel hivatásu kat, ha megmaradnának azon állásponton, melyen jelenleg állanak s a melyet Apponyi gróf t. képviselő ur akként apostrophalt, hogy mint olaj és viz nem keverednek, ugy nem fognak keveredni azon elemekkel, melyek kinevezés útján jutnak be a felsőházba. Gr. Apponyi Albert: Azt nem mondottam! Busbaeh Péter: Ha kétségbe vonja a gróf ur, fel fogom olvasni. Én azon nézetben vagyok, hogy a kinevezés épen a felsőház súlyának fokozása érdekében fog történni; mert kivánatos, mert szükséges, hogy ne csak a születési aristocratia a társadalmi súlyával legyen ama házban képviselve, hanem szükséges, hogy ott a tudomány, a szakismeret minden ága képviselve legyen. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) Pedig mindaddig, mig a törvényhatósági választás local patriotismus által lekötve, privát érdekek által dominálva, egyesek ambitiója által elfoglalva marad: nincs kilátás arra, hogy szakemberek, kik legnagyobb részének a választók egy nevezetes osztálya talán hirét sem hallotta, a, törvényhatósági választók által a felsőházba választás útján bejussanak. (Helyeslés a jobboldalon.) En ezzel nem azt mondom, hogy a választót- j KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. IV. KÖTET. tak nem lesznek a felsőháznak megfelelő tagjai, hiszen örömünkre szolgál tapasztalnunk, hogy azon választó közönség, mely a megyéket ez idő szerint dominálja, a legtiszteletreméltóbb elemeket küldte ezen alsóházba, hogy azok, a kik vezérszerepet visznek a törvényhatóságokban, minden parlamentnek díszére válnának; de ott, a hol egyes szakokról, egyes szakok ismeretéről van szó, ott egyikünk sem igényelheti-magának, hogy különös szakembernek tekintessék, ha az illet*'? szakra nem készült. A kinevezésnek tehát feladata az, hogy pótolja azon hiányt, melyet mi egyénileg nem lévén képesek betölteni, mégis befolyással, talán hatalommal is bírnánk választás útján bejutni a felsőházba. És ezt nem egyénileg, hanem általánosságban mondva és nem subjective magamra, hanem általában mindazokra értve, a kik befolyással bírnak valamely törvényhatóságnál, azt tartom, hogy gróf Apponyi igen t. képviselő urnak és mindazon«,képviselőknek, a kiknek a kinevezés oly nagyon nehezükre esik, nincs igazságuk. Gróf Apponyi és utána igen sokan azt is mondották, hogy azok a beválasztottak nem egyéni súlyuknál fogva fognak ott a felsőházban tekintélylyel birni, hanem nagy tekintélyüket azon választó testület fogja nekik kölcsönözni, mely őket odaküldötte. Mi következik ebből? az, hogy azok, a kik kineveztettek, csak egyéni súlyukat viszik oda. Hiszen épen erre van szükség, épen az egyéni súlyt akarjuk azon házba bevinni, hogy a rendi elem súlya, a mely nem egyéni, hanem testületi, hogy az paralysáltassék, (Helyeslés) hogy egymást kiegészítsék, szükség van egyikre, szükség van a másikra. De gróf Apponyi nem számít arra, hogy a választottak valami egyéni súlyt visznek be, mert hiszen visszfényre van szükség. De hát miért vonakodnak mégis oly nagyon a kinevezések és ez által a szakembereknek a felsőházba jutásától? Miért félnek és miért idegenítik előre már a főrendiházat és miért izgatják annak tagjait: ne fogadjátok el a törvényt, mert hiszen oly elemek jutnak be, melyek mint olaj és viz nem férnek meg együtt! Én azt hiszem, hogy a ki ezen összeolvadást lehetetleníteni akarja azon okból, mert attól fél, hogy a szakemberek dominálni fogják a helyzetet: az meglehet, hogy ismeri a rendi elem gyengeségét s ezért indokolt az aggálya; de én jobb véleménynyel vagyok felőlük, képességeik s munkásságaik felöl, azért e körülménytől nem is félek. Nem az a kérdés, hogy a rendi elem vagy a kinevezett elem bir-e nagyobb befolyással, hanem az a kérdés, hogy mit nyer általa a haza és a nemzet. (Helyeslés a jobboldalon.) És végül még egy körülményre vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, gróf Apponyi beszédében, különösen a hol hangsúlyozza a magyar társadalom és a fejlődő időknek megfelelő magyar elemet,ezzel nem akarta kizárni a nem magyar szülőktől származott vagy idegen nevű elemeket és nem is akarom szemrehányáskép