Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-73

170 73. ©rszáiros alés február 18. 1888, szaporodni oly nagyra, hogy akkor azután a combinatiónak mindenféle neme előre képzelhetetlen marad. És még akkor is szokott, rendes időben a 63 főispán vagy az 50—60 püspök fogja képezni a többséget; egy-egy rendkívüli alkalommal pedig olyan nagy számmal fognak összejönni a főrendek, hogy akkor azután akár azt is elhatározhatják, hogy ezentúl a nap akkor keljen fel, mikor mi kelünk fel és nem akkor, mikor mi lefekszünk, a mi különben igen méltányos kívánság. (Derültség.) S akkor előáll az a helyzet, a mit most még csak két tagnak a szava említett fel, hogy kénytelen lesz a képviselőház azt mondani, hogy a mely intézmény lehetetlen, az szükségtelen. Hiszen, ha a philosophia szempontjából veszszük a dolgot, el kell ismernünk, hogy azoknak a t. képviselők uraknak, a kik a képviselőház mellett a felsőházat fölöslegesnek tartják, következetes az eszmejárásuk; csakhogy a philosophia és a politika két különböző tudomány és a politikának thesisei is országról országra változnak. Magyarországon nemcsak a democratiáról és az aristocratiáról való fogalmak, nemcsak a liberalismusról és a conservativismusról való fogalmak, de még inkább ezeknek küzdelmei egészen különbözők más országokéitól, Anglia, Frsneziaország és Németországéitól. Nálunk nincs az az aristocratia, a melyet Hermán Ottó t. képviselő ur jelzett, melynek ősei felmennek azon aristocratäkig, akik valamikor az országútra kiállva szerezték vagyonukat. Hol vannak nálunk a hajdani Bacsó Tamások, Morék, Fulkók, Stibor vajdák ? Azok utódai nincsenek itt. A mi mágnásaink nem a Kaubritterek utódai. A mi aristocratiánk származott a hajdani köznemességből; a hatalmas Andrássy-család ősei közönséges székely primerok, most is ott laknak Csík-Szent-Királyon és a világhírű, fényes nevű volt külügyminister igen jól fentartja velük most is az atyafiságot. A köznemesség 1848 óta mind előjogaiban, mind egyéb tulajdonságaiban közel áll a többi nem nemes birtokos osztályhoz. Ugyanazon művelődési fok, ugyanazon vagyoni állás csaknem összeolvasztotta őket. Hanem aristocratának aztán nálunk még a paraszt is aristocrata. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Mozgás a szäsB baloldalon) Felfelé valamennyien democraták vagyunk, de lefelé aztán nem igen találkoznak ilyenek, kivéve a képviselőjelölteket választások alkalmával. (Hosszantartó jsajos derültség.) De még különbözőbb nálunk az a viszony, mely az ellentétek között fennáll. Franeziaországban és Németországban az aristocratia és a democratia közt egy áthidalhatlan ür van. Nálunk gyakran és egy pontnál mindig előfordul az az eset, hogy az aristocrata a democratával, a liberális a conservativval, a protestáns a katholikussal kezet fog és ez a pont a magyar állameszme. (Élénk helyeslés jribbfelöl.) A magyar állam eszméjénél nyújthatnak ők egymásnak kezet, mert az a tény, hogy e helyen van egy erős önkormányzatú magyar állam, ez a tény a mi térképünkön egyúttal a szabadságnak, a felvirágzásnak és a culturának is kérdése. Ha megdől a magyar állameszme, utána fog esni az a másik három is és mi mindnyájan, nemzetiségi különbség nélkül, leszünk rabszolgák, barbárok és koldusok. Mert a magyar állameszme helyébe semmi más állami rendet senki ide behozni nem tud, az általános elnyomatáson kivül. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem a nemzeti chauvinismus beszél belőlem, mert én a hazafiságot nem osztályozom a nyelvkülönbség szerint. Előttem hazafi az, a ki a haza és a korona iránti kötelességeit leljesíti, bármely nyelven beszéljen. A ki ezen kötelességek alól kihúzza magát, az előttem üres szám. A magyar állameszme pedig a históriai jogon alapul. Kérem megkülönböztetni a históriai jogokat az előjogoktól. Az előjogok hasznos előnyt szolgáltatnak; a históriai jogok nem szolgáltatnak semmit, azok parancsolnak és terheket rónak. Előjogai voltak a magyar főnemességnek közösen a köznemességgel 1848 előtt & hivatalviselés, a tehermentesség; históriai jogaik voltak maguk részére a főrendeknek a közvetlen befolyás a törvényhozásra. 1848-ban önként lemondtak az előjogokról, most a philosophusnak az egyszerű logicai egymásután szerint az a következtetése, hogy ha arról lemondtak, akkor a históriai jogról is le kell mondaniok. A politikusnak más a logicája: azért, mert az elsőről lemondtak, kell hogy a másodikat megtartsák. (Tetszés jóbbfäöl.) A múlt bűneit a jövőnek felróni nem szabad. Az 1832-diki és 1836-diki diéta főrendiházának eseményei a törzsnek oly korcshajtásai voltak, a melyek a törzs koronájának megerősödésével maguktól leszáradtak; ha újra kihajtanának, le kellene őket nyesni, de azért a törzset magát ki nem vágjuk. {Élénk tetszés jobbfelöl.) A függetlenségi párt által előterjesztett határozati ellenjavaslat, melyet t. képviselőtársunk Irányi Dániel nyújtott be, a históriai jogokat elfogadja, a vaílásegyenlőség alapján is helyesnek találja a főrendiház újjáalakítását, de kivéve az uralkodóház némely tagjait, kivéve a zászlós urakat és a birói kar somnitásait, a többi tagokat mind választás alá akarja bocsátani. így választatni akarja a mágnásokat, választatni a közélet, a közművelődés intézményeinek képviselőit, választatni az ügyvédeket — miért nem az orvosokat is? — azután a kereskedelem, gazdaság és egyéb nevezetes közművelődési ágak képviselőit, mind titkos szavazás útján. És végül pro coronide a horvátokat is, szintén titkos szavazás útján. Ugy hiszem, hogy Irányi Dániel t. képviselőtársam és barátomnak nem fogok rossz baráti szol-