Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-66

6C. ersíágos ülés február 6, 1885. 11 Iádnak és culturalis kötelességeinek terheit elviselni. A magtermelés, különösen főczikkünk a búza, a jelenlegi conjuncturák mellett nem ad többé jövedelmet. A termelési költségek, adó, biztosítási kiadások — nem számítva az ingatlanban fekvő tőke kamatait — túlszárnyalják a jövedelmet. A magtermelés egyéb nemei pedig csekély számba nem vehető eltérésektől eltekintve, rendszerint és általánosságban követik a főproductumnak irányzatát s itt sem kedvezőbbek a kilátások. Mondhatják már most ezzel szemben, hogy a gazda szakítson eddigi rendszerével, helyezze a fősúlyt más ágára a gazdálkodásnak; termeszszen úgynevezett kereskedelmi növényeket, térjen át az állattenyésztésre. Ámde, a ki tudja, hogy ezen bölcs tanácsnak igen sokszor a talajviszonyok szegülnek ellene s ha még ezek megengednék is, ily átalakulás nagy általánosságban csak hosszabb évek során át volna lehetséges s a ki tudja, hogy mennyi új befektetés, mennyi új beruházás, más szóval, mennyi pénz szükségeltetik ahhoz, hogy a gazdaság egyik útról a másikra tereitessék, az t. ház, a mi tőkeszegény országunkban a gazdához intézett eme jó tanácsokat alig fogja többre becsülni üres szavaknál, üres tanácsoknál. Jól tudom én, hogy ezen krisis nemcsak hazánkat sújtja, közös sorsa ez Európának, sőt az új világnak is; de ez nem vigasztalás t. ház, sőt egy nagy okkal több arra, hogy annak mulékonyságában kételkedjünk. Egy nagy okkal több, hogy kormány és törvényhozás komolyan foglalkozzék azon esélyekkel, melyek múlhatatlanul, mihelyt az mének foglalkozását és nens válságok fenyegetik. Ha pedig azt nézzük t. ház, hogy a mi t. kormányunk magatartásának van-e része abban, hogy a válság ily fenyegető, ily éles jelleget öltött, egy elfogulatlan gondolkozó sem mentheti fel a t. kormányt a felelősség alól. (ügy van a haloldalon.} Csak néhány dolgot kívánok ennek igazolására felhozni. Mindenki tudja, hogy a válság belső oka a verseny megsemmisítő erejében rejlik. Ha lehető olcsón és idejében juthatunk a piaezra, a verseny hatása kevésbé lesz érezhető és romboló. Vasúthálózatunk meglehetősen ki van építve, ámde vasúthoz eljutunk, van reá példa, hogy addig Amerikából hamarább megérkezik a szállítmány. Az országnak ma is azon úthálózata van gondozás alá kijelelve, a mely volt akkor, midőn a vasúti közlekedés az országban csak kezdetleges volt, az országos és megyei átak, melyek egyfelől államilag, másfelől a közmunka erejével megyeileg tartandók fenn, ma is legnagyobb részt párhuzamosan futnak a vasutakkal, a helyett, hogy vasutakkal nem biró vidékeket kötnék össze a vasúti feírakodó központokkal. Ily viszonyok között mi természetesebb t. be fognak következni államfentartó elem zökeresetforrását permamint hogy sok esetben semmi árért, rendszerint nagy nehézségekkel, de mindenkor késedelmesen érkezik meg gazda és kereskedő egyaránt oda, a hol szállítmányával piaezot és vevőt keres. — Mit gondol a t. ház, ha a t. kormány az ország közlekedési viszonyainak rendezését idejében megkezdi és folytatja, ha gondoskodik arról, hogy az úthálózat a vasúti hálózathoz alkalmazkodjék s a közmunka törvény megalkotásával nem késikj még ma is, nem tett volna-e felettébb hasznos szolgálatokat az országnak s a mezőgazdaság jövedelmezőségét nem emelte volna-e lényegesen? He tekintsük a vasutakat. A magyar állam ma az ország vasúti politikájában döntő szerepet játszik — s hogy ezt áldozatok árán is megszerezte, az ország közvéleményének osztatlan helyeslésével találkozott.* Ámde a t. kormány itt is csak pénzügyi szempontok által vezetteti magát (Ellenmondás jobbfelöl) s ugy látszik nem érzi át annak szükségét, hogy a vasutaknak a közgazdasági Viszonyokhoz kell alkalmazkodniok-. nem érzi át, hogy csak azon tarif-politika lehet jó és helyes, mely az ország közgazdasági érdekeinek szolgálatában áll. (Helyeslés balfelöl,) Azon vasúti politika, mely mindenek felett csak a vasutak jövedelmezőségét tartja szeme előtt, ama hivatását pedig elhanyagolja, hogy az ország fenyegettett anyagi érdekeinek a szállítás olcsóbbá tétele általa szükség pillanatában segélyére legyen, meggyőződésem szerint nemcsak nem teljesíti, de egyenesen megsérti kötelességét. Hitelszervezetünk akként van berendezve, a telekkönyvek zűrzavaros állapota folytán sokszor lehetetlenné téve, hogy a hitel igények legtöbb esetben csak igen drágán elégíthetők ki, a rövidebb lejáratú hitelnyújtás pedig a legközvetlenebb, tehát legolcsóbb pénzforrásnál, az osztrák-magyar banknál annak statútumai értelmében a mezei gazdálkodással foglalkozók részére egyenesen hozzáférhetetlen, a mi annyit tesz t. ház, hogy egy kiválólag agricol államban a földmívelési hiteligények mindenkor csak második vagy harmadik kézből, tehát drágábban nyerhetnek kielégítést. (Igaz! a baloldalon.) Ezek és mások, melyeknek felsorolásával nem akarom a t. ház becses türelmét kifárasztani, mind oly téren mozognak, a hol egy gondos előre látó s a helyzet veszélyeit felismerő kormány igen sokat tehetett volna arra, hogy a válság destructiv hatása, ha teljes mértékben meg nem szüntethető is, legalább enyhittessék és szűkebb határok közé szoríttassák. Mit szóljak az iparról, a kereskedésről ? Magyar ipar, magyar kereskedés alig van; s ha látunk is itt-ott e téren némi fejlődést, az távolról sincs arányban azon erőfeszítésekkel, melyek az e téren indult mozgalmat jellemzik. £kz més nem sikerült t. ház, egy államnak 2»