Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-72
72. eraiigos üléi február 14. 188S. 151 egyáltalán nem természetellenes az, ha azok, kiket bár nem jogos úton szerzett kincseik a létért való küzdelem alól felmentettek, bizon> os felsőbbséggel tekintenek le a küzködőkre. A vagyon befolyását tagadni nem lehet, kérdés azonban az,czélszerű-e a vagyonnak ily nagymérvű befolyását törvényhozási intézkedés által sanctionálni. Felfogásom szerint a vagyonnak a társadalmi életre való befolyását nemcsak helytelen, de szemben a communisticus törekvésekkel, veszélyes is lenne megsemmisíteni, különösen a kézből-kézbe nem adható s ennélfogva, a maradandóság jelét inkább magán viselő vagyont értvén, bár a szabadelvű haladás ellen irányzott lépésnek látszik az első tekintetre. A vagyonnak a törvényhozásra való befolyása igen tapintatos megoldást nyer a javaslatban, a mennyiben hiven a történeti fejlődéshez, csak a földbirtoknak s annak is csak oly tulajdonos által enged befolyást, ki ezen jogát mint főrendi tag eddig gyakorolta. Ezen intézkedés sokkal inkább hivatott a felsőház nymbusát emelni, mintha bár magasabb eensus mellett minden vagyon birtokosának, tekintet nélkül a vagyon minőségére és szerzési czímére. befolyás engedtetnék. A múltra való tekintettel nem helytelenítem, hogy a főrendiházban eddig üléssel birt méltóságok nagyrészben meghagyatnak, nem ellenzem tehát, hogy az ország zászlósai, a katholikus egyházi méltóságok és a vallás egyenjogosítás elvének megfelelőleg a törvényesen bevett felekezetek egyháznagyjai részére fentartatik a befolyás s mindezek mellett szívesen látom, ha a személyes szorgalomnak is kellő tér engedtetik, mert épen a korlátolt számban behozható új elem van hivatva az idő folyása által mutatkozó hézagokat pótolni. Ez nton hozható be a művészet, a tudomány, iparés kereskedelem s mindazon gyümölcsei a szorgalomnak és igyekezetnek, melyek rang és vagyon mellett helyüket el kívánják ma már foglalni. Sajnálattal tapasztalom, hogy a törvényhatóságok képviseltetéséről, daczára főispánjaik kirekesztésének, gondoskodva nem lett, mielőtt azonban e részben kifejezést adnék nézeteimnek, a betöltés módozatairól óhajtom röviden nézeteimet elmondani. (Halljuk!) Mint a haladás embere, nem riadtam volna oly javaslattól sem vissza, mely a franczia senatus mintájára a választott elemet emelte volna túlsúlyra, de ez esetben a ! cselekvő és szenvedő választó képesség kellő mérvben való korlátozása által olynemű garantiák felállítását követeltem volna, melyek a felsőháznak történeti fejlődésével való rohamos szakítását meggátolni képesek. Tudom és érzem, hogy az 1848. évi törvényhozás nagy alkotásaihoz legjobban illik a választási rendszer s hogy még sem kívánom a választott elem túlsúlyát, ennek oka a szerzett jogokon ez által ejtendő sérelmeken kivid azon hazafiságban keresendő, melylyel íörendeink túlnyomó többségénél minden kínálkozó alkalommal találkozunk és abban, hogy nem democratieus, hanem historicus alapon óhajtom a rendezést. De óhajtanám a választott elem befolyását is és pedig összhangzásba hozva a törvényhatóságok befolyásával, mert már az 1608. évi törvényhozásban ott találjuk a főispánokat, mint a megyék képviselőit a felsőházban és mert minden ellenérvek mellett kétségtelen, hogy a választott elem a legfüggetienebb elem látszatát viselné magán. Tudom, hogy különösen a válaszfelirati vitánál az ellenzéki szónokok egész serege által elmondottakból következtetve, a megyei bizottmányok ellenében épen azok függetlensége tekintetében sok nem épen kedvező dolgot lehetne felhozni ; de azon állítások alapos voltát én el nem ismerem s igy az azokból vont consequentiakát is helyteleneknek kell tartanom. Ezek helyébe választott elem behozatala javasoltatik és pedig nem a megyei rendszer fejlesztése, nem a megyei autonómia erősbítése okából, hanem a mint az Szilágyi igen t. képviselőtársam beszédéből kitűnik, egészen más okokból. En a választási rendszert csak ugy pártolhatnám, ha az az autonómia fejlesztésére vezethetne és ezért mint a megyei rendszer és autonómia egyik pártolója, bátor leszek azon irtó háborúval szemben, mely megindíttatott s melynek kitörése léptennyomon provocáltatik, nézeteimet elmondani. Tudom t. ház és érzem, hogy akkor, midőn a megyei autonómia érdekében felszólalok, merészebb vagyok amaz orvosnál, ki a leghirnevesebb orvosokból álló consilium véleménye ellenére kimeri mondani azt, hogy a betegség nem halálos, hogy megfelelő gyógymód alkalmazása mellett a betegnek élnie lehet és ha mindennek daczára álláspontomat j élezni akarom ennek okaabban keresendő, hogy szemben G-rünwald Béla t. képviselőtársain megsemmisítő theoriájával és szemben a 48-as éa függetlenségi párt elveivel, a szerintem egyedül helyes középutat jelezzem. (Halljuk!) T. barátom Grrünwald Béla kedves alapeszméje, bár ő nevén gyermekét nevezni nem szereti, a cenralisatio. Nem kell ez elnevezéstől megijedni, hiszen a centralisatio ma már korszerű, minden téren centralisticus kísérletekkel találkozunk s ez utóvégre csakis forma, mely alatt a legegészségesebb eszme lakhatik. Tehát centralisatio, mert centralisatio nemcsak akkor áll be az administratióban, ha az ügyek legfőbb elintézése egy kézbe összpontosíttatik, hanem akkor is, ha az ügyek elintézésére hivatott egyének felett feltétlen rendelkezés egy kézbe tétetik le; elismerem, hogy mindkettő nem teljes centrali.
