Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-72

72. ors«ííg«s ülés frtmár 14. 1885. 149 Török Zoltán: T. hás! (Halljuk! Halljuk f) ! A felsőház szervezéséről szóló törvényjavaslat — tekintve, hogy a törvényhozó hatalom egyik alkotó részének újjászervezését czélozza — oly annyira fontos alkotmányunkat érintő alaptörvény létesítésére irányul, hogy kárbaveszettnek nem tekinthető azon idő, melyet ezen törvény czél szerű, a kor követelményeinek megfelelő módon való alkotására, illetőleg az ezen alkotáshoz nélkülözhetetlenül szükségelt eszmecserére fordítunk ez okból, minthogy a kérdés még minden irányban megfejtve nincs, szólási jogommal én is élni kívánok. A szőnyegen forgó kérdésnél — miként ezt a szónokok nagy része elismerte — lehetetlen a történeti fejlődés előtt szemet hunyni s ezért engedeímükkel rövid vonásokban futólagos visszapillantást kell a magyar törvényhozás múltjára vetnem. (Halljuk!) A hazánkban alkalmazásban volt úgynevezett két táblai rendszer, melyet legelső izben az 1608. évi I. törvényczikkben találunk világosan törvényben köiülirva, tulajdonképen már régibb eredetű: visszavezethető annak keletkezési ideje odáig, a midőn a tanácskozások a szabad ég alól termekbe szoríttattak, a mikor is a nemességnek a törvényhozásban való közvetlen részvétele helyett a követi képviselet és ezzel körülbelül egy időben a táblák elkülönítése honosodott meer hazánkban. Mondom honosodott. Ez által az eseményeknek mintegy önmaguktól való folyását akarom jelezni, mert tényleges törvényhozási intézkedésre esak 1608-ban tudunk találni, holott a két táblai rendszer akkor már tényleg fennállott. Ezen történeti tényekből látható, hogy a magyar nemzet a haladás elől nem zárkózott el, sőt ellenkezőleg, a nemzeti szellem törvényhozási intézkedés nélkül is a magyar nemzetet akkor úgyszólván alkotó nemességnek semmi körülmények között meg nem tagadott s legutóbb í 848-ban a világtörténelemben páratlanul álló nagyságban bemutatott önzetlensége folytán már a XVI. században azt azon bölcs belátás által vezetve, hogy a nemesség összességének a törvényhozásban való közvetlen részvétele a törvényhozásra üdvös hatással nem lehet, oda vitte, hogy a közvetlen beavatkozást önként feladván, a közvetlen befolyással megelégedjék; és azon előérzet sugallta elv alapján, hogy választott törvényhozóknak a született törvényhozók működésétől egészen eltérő tevékenységi körének kell lenni, a táblák elkülönözésére vezérelte. A törvényhozó testületet ilyen alakjában lepték meg az 18 48-iki események, melyek nemhogy elsöpörték volna, szakítva történeti fejlődéssel, a meglevő viszonyokat, hanem korszertíleg átalakították azokat, behozván a megyei bizottmányok j nyomása alól szabadulni nem tudó követi rendszer helyett a népképviseletet és a szabadságnak ez időszerint egyik legnagyobb biztosítékát, a felelős kormányrendszert. Szervezve lett tehát az alsóház, szabályozva a koronának a törvényhozásra való befolyása, csak a törvényhozó hatalom harmadik tényezője maradt 184S-ban érintetlen. És ismét csak helyes tapintat mutatkozik abban és a vezéregyéniségek éles látása, hogy a felsőház átalakítása későbbi időkre halasztatott; mert ama nagy idők, azokban az események rohamos fejlődése, mely egy század mulasztását, egy esztendő lefolyását befogadni nem biró idő alatt pótolta, nélkülözték természetszerűleg a higgadtság azon mérvét, a mely elkerülhetlenül szükséges egy. a nemzeti institutiók fentartására, megerősítésére, öregbítésére és a rohamos haladással rendszerint járó romboló hatás mérséklésére hivatott intézmény létesítésére. A nyugalmasabb idők bekövetkeztek. Elérkezett azon idő, melyben a 48-iki törvényhozás szellemének megfelelőleg, a törvényekben foglalt hallgatólagos utasításokhoz mérten a törvényhozó testület másik részét is át kell alakítanunk. A felsőház szervezésénél mindenek előtt tisztában kell lennünk annak hivatásával és jog-, illetve hatáskörével, hogy ezek alapján a történeti fejlődést szem előtt tartva, kiválogassuk azon élemeket, melyek alkalmasak arra, hogy hivatásának megfelelhessen, jogkörét betölthesse. A felsőház hivatását illetőleg nem egy magyarázatot hallottunk már, de mert ezek nézeteimmel mindenben meg nem egyeznek, talán felfogásomat sem lesz felesleges közölnöm. Hivatása első sorban védő bástyául szolgálni az alkotmányos élet ellen intézett bárminemíí támadás ellenében s hogy ennek megfelelhessen, mulhatlanul szükséges, hogy elemeinek nagy többsége felülről független egyénekből állittassék össze. Hivatása másodsorban az alulról jövő túlkapásoknak gátat vetni s ezért szükséges, hogy az óriási többség oly egyénekből alakíttassák, kik vagy a földtől elválaszthatatlan nagy vagyonuk, vagy családi hagyományai és a nemzetnek ehhez fűzött kegyelete, vagy viselt méltóságaik, vagy végre egy életpályán át szerzett érdemeik által feljogosítva érezhessék magukat a sokszor fel-fellángoló lelkesedéssel szemben nézeteiknek kifejezést adni. Hivatása végül a képviselőház működését ellenőrizni, munkálatait felülvizsgálni és kiigazítani. Jog- és hatásköre kétségtelenül a törvényhozás és a mellett a kormányzás ellenőrzése. Törvényhozási jogkörének legutóbb jelzettem hivatása folytán az alsóházétól tetemesen kell, hogy különbözzék.