Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-66

86. országos ülés február 6. 1885. 9 szerint ezt ugy mint a közelebbi években történt 5%-os papirjáradék kibocsátása által véli eszközlendö'nek. A pénzügyi bizottság meggyőződése az, hogy e hiánynak más úton való fedezése nem lenne czélszerű s ennek következtében a pénztigyminister nr ezen kéréséhez maga részéről is hozzájárul. A másik, a mi a törvényjavaslatban szintén előfordul, az eddig érvényben levő adóknak behajthatása és a fedezetre való fordítása azon törvényes intézkedések szerint, a melyek eddig érvényben vannak. Ebben sincs semmi új, ez is a törvényhozás által szokásos formákban mindig megadatott a kormánynak, a mely a többség bizalmát bírja. Minthogy a pénzügyi bizottság ezen állásponton van, ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gullner Gyula: T. képviselőház! A napirenden levő törvényjavaslat, midőn a költségvetés főösszegeit állítja egybe s a fedezetről gondoskodik, egyúttal azon intézkedést is tartalmazza, hogy a t. kormány a megállapított költségvetés végrehaj tására felhatalmazta tik. E szempont előtérbe állítja a törvényjavaslatnak bizalmi jellegét; s ha tárgyi okok nem forognának is fenn arra nézve, hogy igénytelen szavazatomat a törvényjavaslat ellen érvényesítsem, maga a hely, a hol állok, eléggé indokolná álláspontomat, amelyet a törvényjavaslattal szemben elfoglalok. Ámde t. ház, e törvényjavaslat tárgyalásánál, a melyben a képesség adatik meg a kormánynak a képviselőház részérői, hogy az ország kormányzatát folytassa és vigye tovább, szükséges vagy mondhatnám kötelesség megvizsgálni íizon eredményeket, melyeket a t. kormány elért, kötelesség megbírálni azon irányzatot, melyben a t. kormány a közügyeket intézi és vezeti. Nem lennék igazságos t. ház, ha nem sietnék kijelenteni, miszerint vannak a t. kormánynak kétségtelenül több oly alkotásai és intézkedései, melyekről az elismerést megvonni nem lehet s ezt legalább én, tenni sohasem fogom. De a mily Őszintén kijelentem ezt, ép oly erős meggyőződésem, hogy egy kormány bírálatánál, egyes szórványosan felmerülő, önmagukban bármily becses és értékes politikai tények, nem lehetnek döntők az igazságos eriticánál, hanem csakis az ország általános állapotainak méltatása lehet az, a melyet a t. kormánynyal szemben alkalmaznunk kell és lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Egy kormány, mely csaknem folytonos békés viszonyok között 10 évig kezeli a hatalmat, már kormányzatának hosszú tartama általisprovocálja a szigorúbb bírálatot. Egy kormány, mely nagy és rendkívül fontos ígéreteket tett a nemzetnek s a melyet keletkezésekor csaknem osztatlan bizaKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV. KÖTET. lommal övezett körül az ország közvéleménye s a mely kormány szeret fényelegni annak hirdetésében is, hogy az ő politikája egyenes örököse, hü letéteményese azon nagy korszaknak, mely a nemzet életébe ez előtt 35 évvel új és egészséges vérkeverést oltott be, nem veheti rossz néven, ha tetteit s az előttünk fekvő eredményeket a közönségesnél kissé magasabb mértékkel mérjük meg. (Helyeslés a halon.) Itt fekszik előttünk t. ház, először is a pénzügyi eredmény, a költségvetés végeredményében kevés híján 12 millió forint hiányt tüntet elő; de már a költségvetés tárgyalásánál ki lett mutatva s én csak ismételhetem, hogy azon összeg, a melyet az ország saját természetes bevételeiből fedezni nem bír, 32—33 millió között váltakozik, ezt elismerte maga a t. pénzügyminister ur is. Tehát ekkora, tehát ily nagy összeg még mindig a jelenlegi kormány 10. évi költségvetésében az, a melyet lehet ugyan a számok sok, félekép eszközölhető, mesterséges csoportosítása által ide vagy amoda elhelyezni, lehet tetszetősnél tetszetősebb indokolással — megengedem — elfogadhatóvá is tenni: de a mely összegtől megtagadni nem lehet, hogy azt az ország természetes bevételeiből fedezni képtelen, hogy tehát azt pótolni vagyunk kénytelenek egyik vagy másik úton, a mint már a deficiteket fedezni szokás, mert különben az államorganismus vagy saját functióinak teljesítésében mondaná fel a szolgálatot, vagy pedig az állam culturalis feladatainak betöltésénél szenvedne visszaesést. (Igaz! Ugy van ! a haloldalon.) Történtek, igaz, nagymérvű beruházások., végrehajtatott egy fontos és elismerésre méltó müvelet a conversio alakjában; ámde ha ezekkel szemben állítjuk azt, hogy a mostani kormány új adók és a meglevőknek felemelése által évi 27 millióval emelte a közterheket — mint ezt a t. előadó ur az általános vitánál tartott zárbeszédében maga constatálta — ha szembe állítjuk azon mintegy 570 millió frtnyi államadósságot, melylyela mostani kormány az állammérlegét megterhelte, fszembe azon értékcsökkenést, a mely az államjószágok folytonos és fokozatos eladásában mutatkozik: akkor t. ház, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a t. kormány felette távol maradt azon ígéretek valósításától, a melyek részére keletkezésekor az ország bizalmát és példátlan támogatását biztosították. {Igaz! Ugy van! a halon.) És nem egyedül a hiányzó összeg nagysága az, a mely szárnyaszegetté tesz csaknem minden reményt a kibontakozásra, mint inkább annak tudata, hogy az ország áldozatkészsége a reá rakott terhek súlya alatt immár kimerül s a közterhek fokozásában elértük azon határt, a honnét már csak egy lépés van hátra, hogy az állam tényleg maga léptesse életbe polgárainak vagyo2