Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

70. ersságos ttlég február 12. 18S5. 115 (Szünet •után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Ralijuk! Bálijuk!) A probléma, melylyei most foglalkozunk, oly természetű, hogy alig képzelhető a megoldásnak oly módozata, mely mellett és mely ellen az érvek véghetetlen hosszá sorát ne lehessen felhozni, sőt a melyre a létező alkotmányok valamelyikéből élő példákat ne lehessen idézni. De a kérdés szerintem nem az, hogy a létező felsőházak közül melyik legjobb, hanem, hogy hazai viszonyaink közt, hazánk múltjára és jövőjére való tekintetből milyen legyen azon felsőház, melyet most alakítani akarunk. Megvallom, hogy más körülmények közt, különösen más közjogi viszonyok közt, ha előttem egy teljesen önálló, független Magyarország állana, világosan kimondom, nem haboznám a legdemoeraticusabb nézethez hozzájárulni, azon nézethez, mely szerint az egész felsőházat, ép ugy mint a képviselőházat, közvetlen választások alapjára kellene fektetni. (Helyeslés a szélső talon.) A mi viszonyaink közt azonban veszedelmesnek tartanám ft nemzet történelmi múltjával való szakítást, {Helyeslés a szélső halon) azon történelmi múlttal, mely századokon át védpajzsnnk volt nagy zivatarok ellenében és hivatva lehet védpajzsunkul szolgálni még a jövőben is. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) — S mert ez az én felfogásom, mellőzni fogok minden hivatkozást külföldi példákra; pusztán és tisztán magyar szempontból akarom bírálat alá venni a. t. kormány javaslatát és összehasonlítani az általunk benyújtott határozati javaslattal. Még ebben sem fogok tüzetesen kiterjeszkedni az összes eltérésekre, esak némelyeket fogok röviden említeni, de tüzetesen szándékozom foglalkozni a fő eltéréssel, vagyis azon kérdéssel, mely körül tulaj donkép a vita forog, hogy t. i. a kinevezési vagy választási rendszer alapjára legyen-e az uj felsőház fektetve. Én a kinevezési rendszert perhorreseálom mindenekelőtt általános magyar szempontból. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez oly újítás; a mi intézményeinkben, melynek nyomát eddig nem találjuk. Jól tudom, hogy van számos külföldi senátus, mely részben vagy egészben kinevezésekre van fektetve, de mindenütt oly országokban, melyek teljes önállósággal és függetlenséggel bírnak, a mire különben még visszatérek. Nekem elegendő azon egy tény, hogy xíjítás, mert én intézményekbe egészen új elemeket beilleszteni esak nagyon óvatosan vagyok hajlandó. (Helyeslés a szélső halon.) Én irtózom az ily újítástól, irtózom mindattól, a mi arra alkalmas, hogy a magyar alkotmányt minél hasonlóbbá tegye az octroyált alkotmányokhoz. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A mi alkotmányunknak egyik fő és szerintem legnagyobb becse ép az, hogy a nemzettel együtt született és fejlődött annyira, hogy a ki jói ismeri a magyar alkotmány fejlődését, elmondhatja magáról, hogy jól ismeri a magyar nemzet történetét (Helyeslés a szélső balon) s ez magyarázza meg azt a véghetetlen szívósságot, melylyei e nemzet minden időben, századokon át ez alkotmányához ragaszkodott, a mely szívósságnak köszönhető, hogy mi ma még itt ülünk és bármily gyenge alakban élvezzük az alkotmány gyümölcseit. Pedig ha jól megnézem a kormány javaslatát, azt látom, hogy ez nem egyéb, mint híí másolása a külföldi alkotmányoknak, nevezetesen a bajor, würtembergi és legnevezetesebben az^ osztrák Herrnhausnak. (Ugy van! a szélső balon.) És ha egyáltalán irtózom attól, hogy a mi ősi alkotmányunk assimi!áltassák bármely más octroyált alkotmányhoz, még inkább irtózom attól, hogy assimiláltassék az osztrákhoz. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom kényelmessé tenni a dolgokat azoknak, kikből még nem haltak ki az unificatióra vonatkozó velleitások. (Helyeslés a szélső balon.) Idegenkedem a kinevezési rendszertől magyar közjogi szempontból is. Azt látom, hogy minden nemzet, midőn alkotmányi intézményekről van szó, oda törekszik, hogy a különböző hatalmak közt az egyensúlyt, a mennyire lehet, fentartsa s ha meg van ingatva, helyreállítsa. Teszik ezt még oly nemzetek is, melyek teljes önállósággal és függetlenséggel bírnak. Már most kérdem, hogy nekünk magyaroknak mi a feladatunk? Én at.túloldalhoz fordulok, az ő szivükhöz szólok, a kik oly melegen védelmezik a jelenlegi alkotmányt, kérdem, őszintén tagadhatják-e azt, hogy bár igaz, hogy nekünk van alkotmányunk, de hogy a mi minden alkotmánynak megadja igazi becsét, az alkotmánynak garantiái nincsenek a mi kezeink közt'? Ez oly tény, a mit senki kétségbe nem vonhat. Hogy ily körülmények közt a kormánynak és a kormány útján a koronának hatalma oly véghetlen nagy mérvben kiterjesztessék, bővíttessék, mint azt a kormányjavaslat czélozza, az ellen nemcsak az ellenzéknek, de u<?v hiszem minden hazafinak tiltakoznia kell. (Ugy van! a szélső baloldalon^) Hiszen azt csak nem lehet tagadni, hogy az a kinevezési rendszer, a mely itt contempláltatik rendkívüli nagy mérvben bővíti a koronának és közvetve a kormánynak hatalmát. Én nem akarok számok idézésébe bocsátkozni, csak azt a tényt említem fel, hogy az összes felsőházi tagoknak egy harmadrésze a korona által neveztetik ki. Méltóztassanak ehhez hozzá adni a többi kinevezetteket, a mire a törvényjavaslat jogot ad a koronának, a mely jogot különben a korona eddig is élvezett, hogy tudniillik új zászlós-urakat nevezhessen ki s azokat a felsőházi tagsággal megajándékozhassa ; ezeknek száma pedig a törvényjavaslatban korlátozva nincsen. Azt pedig lehetetlen elképzelni, hogy maguk a mágnások közt is 15*