Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-70
70. országos ül is kötelességeket is rónak reájuk. (Helyeslés jóbbfelől.), És ha ezt nem éreznék és nem tudnák, hogy első sorban ők vannak hivatva az államnak, a koronának, az alkotmánynak és minden nagy nemzeti érdeknek védelmére, akkor valósággal a legsúlyosabb ítéletet mondanák ki nemcsak önmaguk, hanem a felsőház létjogosultsága felett is. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem ismeretlenek előttünk azok a tények, amelyeket a múltból Irányi Dániel t. képviselő ur felemlített; nem ismeretlenek előttünk azon makacs harczok, a melyeket az 1848 előtti felsőház vivott a karok és rendek táblájának törekvései ellen. De ne feledjük, hogy az idők azóta lényegesen megváltoztak. Maga Irányi Dániel képviselő ur is beismerte, hogy mihelyt nagy volt a veszedelem, azonnal megszűnt a makacs ellenállás és a főrendek a nemzet zöméhez simultak. Az a vád, a melyet 1848 előtt jogosan lehetett felemelni a magyar aristocratiának elkorcsosodott tagjai ellen, ma az aristocratia ellen egészben véve nem emelhető. Méltóztassanak egy pillantást vetni a szomszédba, a nemzeti múzeum körül, a hol 1848 után is még sokáig üres telkek voltak, ma már az aristocratiának palotái emelkednek. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Meg lehet tekinteni azon nevezetes nagy nemzeti intézményeket, melyeknek részint kezdeményezésében, részint támogatásában maguk az aristocraták voltak az elsők. Ezt látva, nem tartom egészen igazságosnak azt az ítéletet, a melyet Hermán Ottó képviselő ur az imént oly kiinéletlenül kimondott, mert élnek még igenis a régi Széchényiek, Batthyányiak, Eszterházy ak, Károlyiak, Dessewffyek, Telekyek, Andrássyak. Zichyek s a többi előkelő családok tagjai, a kikre a nemzet méltán büszke volt és büszke lesz. És ha Hermán képviselő ur egyesek hibáiért és indolentiájáért az egész karra mondja ki ezt az ítéletet: akkor az ellen némán, de mégis hatalmasan tiltakoznak azon érczszobrok, a melyeknek egyike az akadémia előtt, másika az Eötvös-téren van, mint tanúbizonyságai annak, hogy a nemzeti erények iránt az utódok is tudnak lelkesedni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Nincs ok t. ház, félni attól, hogy azok az aristocraták, kik census mellett a jövő felsőháznak tagjai lesznek, valaha a kormány vak eszközeivé lehessenek; nincs ok félni attól, hogy ők vezettessék magukat azon elemek által, a melyekről ugy Hermán, mint tegnapelőtt Szilágyi képviselő ur ugy nyilatkozott, mint a melyek nem egészen függetlenek. Ugyan kérem, lehet-e egész komolysággal azon ellenvetést felvetni, azt az érvet használni, hogy a hivatalnokok közül netalán kinevezendő tagok nem lesznek egészen függetlenek? (Felkiáltások balfelöl: Lehet!) Ma esetleg lehet, ha netalán a főispánok neme- | KÉPVH. NAPLÓ 1881—87. IV. KÖTET. f-.brn.'ír 12. 1SS5. JQ5 lyikére méltóztatik gondolni, kik minden pillanatban elmozdíthatók és ha vannak köztük, a kik nagyon ragaszkodnak ezen álláshoz, akkor hiszem, hogy egyes példák előfordulhatnak. De az életfogytiglan való kinevezésnél ezt állítani egyáltalában nem lehet. Ez igen természetes, erre példát sem kell felhozni és ha mégis kellene példa, nem kell messze mennünk, itt van az élő példa épen Szilágyi Dezső t. képviselőtársunk, a ki szintén mint egyetemi tanár életfogytiglan van kinevezve és vájjon azért volt-e alkalma valakinek azt mondani, hogy elvesztette a kormány ellenében való függetlenségét? Nincs-e alkalmunk épen ő tőle igen gyakran éles támadásokat, éles kritikát hallani ugy a kormány, mint annak pártja ellenében. (Tgaz! r Ugy van! a jobbóldalon.) En azt hiszem, hogy ő maga sem fogja hinni, hogy valaha ezek függetlensége veszélyeztetve lenne. Es ha az áll, ha ő és többen itt és ott, mint kinevezett hivatalnokok itt e házban egészen szabadon és függetlenül gyakorolhatják képviselői jogaikat és kötelességeiket, akkor méltán lehet kérdezni: mi alapon, mi jogon lehet megtagadni azoktól ugyanazon függetlenséget,ugyanazon erélyt és hazafiságot, kik a leendő felsőházba ugyanily módon jönnének be, mint annak tagjai? (Helyeslés jobbfelöl.) Szolgalelkűek kinevezés és választás mellett egyaránt lehetnek, voltak és lesznek. Ezt tagadni nem lehet. A választás maga nem képezheti soha a függetlenségnek, sem a kitűnőségeknek biztosítékát. Minden kornak és minden nemzetnek történelme mutatja, hogy nem mindig a legkitűnőbb férfiak jönnek a törvényhozás termeibe. Es miért? Azért t. ház, mert a kitűnőség nem jár mindig együtt a népszerűséggel. Már a régi korban tapasztaljuk azt, hogy meg volt az igazi erények iránti ellenszenv, már akkor Aristides, Dión, Thukydides és mások száműzettek, mert kitűnő emberek voltak. És nem tapasztaljuk-e az újabb időben is, hogy azok, kik lelkük sugallatát követve, minden mellékes tekintetek nélkül haladnak a czél felé, tántorithatlan hazafisággal és vasakarattal törekednek előre, rendesen népszerűtlenekké válnak? Es megfordítva nem tapasztaljuk- e azt, hogy a kik a nép érzelmeinek, hiúságának tudnak hízelegni, azok rendesen népszerűekké válnak. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Mindezeket t. ház, nem azért hoztam fel, mintha ezen hibák mellett magát a választást teljesen elkárhoztatni akarnám. Nem szeretek egyik túlságból a másikba esni. Ezzel csak azt akartam kimondani, hogy sem a választás, sem a kinevezés magában véve senkinek sem biztosít függetlenséget. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Es mikor a felsőházról van szó, akkor ezen választás a democratiára való hivatkozással, nézetem szerint legalább, nem is szükséges. Hiszen a felsőháznak legutoljára mégis csak az a feladata, hogy a democraticus ala14
