Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

J.69. országos ülés febrnár 11. 18S,j. magát elcsábítani az ily szyrénhangok által smint j Zemplénmegye körlevelének fogadtatása a legtöbb törvényhatóság részéről tanúsítja, visszhangra alig j talált, mert a magyar democratiának válasza az önök csábítgatásaira csak az, hogy: íimeo danaos, et dona ferentes. Én arról vagyok meggyőződve, hogy nekünk a parlamenti kormányt erősítenünk kell, ha a democraticus alapot fenn kívánjuk tartani. Vigyék át a politikai pártküzdelmet a felsőházba és a kormány, megengedem, hogy nem ezen, hanem majd egy más kormány kész szövetségest találhat az aristocratiában, melynek segélyével dominálni fogja a helyzetet nemcsak ott, hanem itt is. Ha nem akarjuk magunkat ámítani, ugy is be kell ismernünk, hogy a koczka már is fordult és nemcsak nálunk, hanem az egész continensen bizonyos óconservativ szellem lengedez. Ezen ó-conservativ szellem nálunk sem jelentené a régiínstitutiók visszahelyezését, ó nem, sőt a leggyökeresebb reformátorok lennének s arról is meg vagyok győződve, hogy sok tekintetben üdvös reformokat létesítenének. Okvetlenül megtörnék a vármegyebeli családi nepotismust, a mi már magában nagy előny lenne, mert ekkép a joguralom is inkább biztosíttatnék. xVzonban maga e jog t. ház, nem lenne a jogegyenlőség! A szabadság helyébe lépne a gyöngébbek védelme s igy bizonyos véduralom jutna érvényre, mely különböznék ugyan a régi feudalismustól, de lényegileg mégis csak bizonyos patrimoniumra vezetne, melynek kísérleteit másfelé tapasztalhat] uk. De nem akarom ezen eszmelánczolatottovább fűzni, nehogy félreértésekre szolgáltassak okot, ép ugy ki kell jelentenem, hogy a létező állapotot sem tekintem a denioeraticus jogegyenlőséget és joguralmat biztosító helyzetnek. Sőt e részben csak igen lassan törünk előre a haladás útján. S vájjon miért ? Ugyan kérdem azoktól, kik a vármegyét vélik erősíteni a felsőházi tagok egy részének választása által, mit nyerne ezzel a vármegyei institutio vagy a democratia'? E választás folytán a felsőház állana született mágnásokból s választott egynegyed mágnásokból. A denioeraticus alap tehát ezen választások által nritsem nyerne, hanem csak növelné azon gentryelem nagyravágyását, mely a társadalmi különválásban keresi hiúságának kielégítését s ugy a mint a nép felemeltetett a nemesség sorába, szeretné magát a főnemesség sorába emeltetni. Sokan azt mondják, hogy a választott tagok lennének hivatva a megyei érdekek képviseletére a főispánok helyett. Ez azonban ismét csak egy nagy tévedésen alapul, mert hiszen a főispánok eddig sem képviselték a vármegyét, hanem ép ellenkezőleg a vármegyékben is ők voltak az államhatalomnak képviselői s közegei, a felsőházban pedig a kormánynak megbízható támaszai. A vármegye nem is szorult képviseletre a felsőházban, mert ott speciális megyei érdekek nem tárgyaltatnak, hacsak nem akarjuk megyei utasítások alapján a törvényhozás alkotásait vármegyei szempontokból fölülbiráltatni. Erre azt mondják, hogy nem, hanem hogy a kormányi kinevezések helyett független elemeket akarnak substituálni, vagyis más szóval ez nem jelent-e, annyit, mint a denioeraticus alapon nyugvó parlamenti kormányt gyengíteni a felsőházban s illetőleg a választási pártküzdelmet oda is átplántálni. S különös, hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, ki akkor, midőn a megyei választást propagálta, tegnapi beszédében azt mondta: „hogy az alsóház döntő befolyással nem bírhat, mertguvernementálisbefolyás alatt áll", ugyanazon beszédében, ott, hol az életfogytig való kinevezettek számarányát perhorreseálja, ép az ellenkezőt állítja, azt mondván: „de ma, midőn a democratia hatalom és öntudattal bir és akarja is magát érvényesíteni, azt a királyi hatalom tutelája alá és a kormány segélye alá helyezni nem kell". Neki tehát ugyanazon argumentum egyszer pro s máskor contra szolgál. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Azért mert e kormány nem oly erős, mint azt Grünwald Béla t. barátom múltkori igen jeles beszédében állította. Nem mintha én ezen parlamenti többség képességében és megbízhatóságában kevésbé hinnék mint ő, nem, hanem ő tekintet nélkül hagyta, hogy oly parlamenti kormánynak, melynek hatalma csak a parlamenti többségen alapul, annak számba kell venni mindazon factorokat is, melyek e parlamenti többség alakulására befolyással bírnak s hogy ezért a nagy parlamenti többség nem mindig azonos a kormány nagy hatalmával. így például Bismarck kormányzata bizonyosan erős s hatalmas parlamenti többség nélkül is, olyannyira, hogy azzal még szembe is szállhat és ép most készül a gabona-védvámok behozatalával halálos csapást mérni a parlamenti többségre. A mi politikai érdekeink, mint mindenben, ugy ebben is ellentétesek. A mi földbirtokunk nem szorul védvámok által a conserváíásra, hanem nemzetközi szabad kereskedés felelne meg érdekeinknek. A mi politikánk egyáltalán nem lehet más, mint szabadelvű s a mi culturális törekvéseinket sem szu bad feláldoznunk oly osztályérdeknek, mely culturális törekvéseinket fényűzésnek tartva, szerény megvonulást ajánl nekünk. Ez a jelszava azon pártnak, mely culturális törekvéseinket nem haladásnak, hanem fényűzésnek tartja; mert maga részéről e haladásnak szükségét nem érezve, annak csak terheit érzi s ezért az ország tönkretételét féltve, a súlyos áldozatok folytán — szerény megvonulást ajánl nekünk, mely megvonulás folytán azonban odajutnánk, hogy e nem-