Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-50
u> 50. országos ülés jannír 17. 18SB. itt Magyarországon és egész Európában, hogy ükkor igen tehetős, gazdag, magát jól biró és hazafias iparos osztály volt Magyarországon. Egy úgynevezett czéhmesternek akkor nagyobb tekintélye volt a városban, mint ma van a főispánnak. Én nem akarom tagadni, hogy a czéhrendszer a századok folytán elfajult, hogy nem felel meg többé a jelen kor igényeinek. De a helyett, hogy mi a czéhrendszert reformálnók, hogy azokat a kinövéseket elvágtuk volna, egészen eltörültük s helyébe az úgynevezett korlátlan szabad ipart hoztuk be. És ez tönkre tette Magyarországon tökéletesen az iparos osztályt, ugy hogy jelenleg alig lehet Magyarországon még csak kis iparról szólani. És ezen korlátlan szabad ipar kinek javára hozatott be Magyarországon? A zsidók javára. (Igaz! Igaz! a bal és szélső baloldal különböző padjain.) Mert a zsidó maga nem iparos, ő nem dolgozik, ő a kész árúkat hozatja külföldről, a Lajthántúlról, Cseh- és Morvaországból és itt nyit nagy üzleteket és olcsó áron adja el a rossz ipar-termékeket. E mellett a magyar iparos nem állhat fenn és igy kénytelen rendre feladni a maga iparát vagy pedig magát alárendelni egészen a tőkének, ugy hogy annak rabszolgájává lesz. (Igaz ! a bal és szélső baloldal némely padjain.) Az iparos nem képes a maga munkája után megélni és ebből következik, nem pedig abból, a mit Trefort minisíer ur mondott, hogy az antisemitismus a communismust és anarchismust szolgálja, hanem itt van kútforrása a communismusnak és a socialismusnak. Az anarchismus csak azóta kezd Magyarországon is fejlődni, mióta a czéhrendszer el lett törölve. Akkor igen is voltak csoportok, voltak társulatok. A társulati rendszer pedig mindenütt az egész világon, a hol emberek vannak, í.zoknak javára volt. A hol társulatok vannak, ott minden egyes ember a társulat előnyét tartja szem előtt és annak javát mozdítja elő. Ellenben a korlátlan szabadipar által a társulat atomokra lett felosztva és itt minden egyes ember saját érdekeit tartja szem előtt, el van pusztulva ugy szólván minden becsületesség, minden józanság és jóravalóság az egész országban. Én tehát t. ház azt kívánnám, hogy az iparosra nézve oly törvénj r ek hozassanak, melyek az iparnak újra visszaadják az előbbi jóllétet és az egész országra nézve azon jó és üdvös hatást, melyet azelőtt gyakorolt. Igaz, hogy teljes lehetetlen Magyarországon az iparnak nagyobb mértékben való fejlődése, mig a közös vámterület fennáll, mert a közös vámterület mellett Magyarországon az ipar fejlődése lehetetlen. Én azt teljesen elismerem és hiszem, a mit az igen t. ministerelnök is több izben mondott, hogy igenis, olyan kiegyezést csinált a lajtántúli tartományokkal, a milyet lehetett, mást nem, mert hogy ők feladják ezt a közös vámterületet, előbb készek volnának még egyszer egész Világosig elmenni, mintsem, hogy Magyarország iparát elválasztanák a lajtántúlítól. Hasonlókép kívánjuk mi, hogy a minister ur oly törvényjavaslatokat tenne a ház asztalára, melyek a magyar földmívelő osztály érdekeit biztosítanák és meggátolnák, hogy a magyar föld ne menjen át olyanok kezére, kik ez ország iránt sem érdekkel, sem hazafísággal nem viseltetnek. Én részemről igen is elfogadom a költségvetést, hanem csak azon feltétellel, hogy a t. minister ur azon törvényjavaslatokat, melyek részint a magyar ipart, részint a magyar földmívelést emelni vannak annyira hivatva, he fogja nyújtani, (Helyeslés a bal- és szé sä baloldal különböző padjain.) Rigó Ferencz: T. ház! (Halljuk!) A vita folyamán a képviselő urak közül többen említettek terveket föl, mely terveknek keresztülvitelével óhajtanának segíteni a küszöbön lévő gazdasági válságon. Most mikor először van szerencsém a t. házban felszólalni, őszintén mondhatom, hogy mint a ki magam is gazdálkodással foglalkozom, ugy magam, mint gazdatársaim érdekében figyelemmel kisérem azon módozatok elősorolását, a melyek az előttem szólott t. képviselő urak, különösen az igen t, szakminister ur által felemlíttettek. E terveket nem óhajtom bírálgatni, csupán a hitelszövetkezet, a nagyobbmérvíí hústermelésre és a t. szakminister ur által említett tervre, mint kisegítő eszközökre óhajtok néhány rövid megjegyzést tenni. (Halljuk!) A ki mezei gazdálkodással foglalkozik, ma annak okvetlenül tudnia kell azt, hogy a gazda — mai viszonyaink közt — kölcsönt veszély nélkül nem vehet, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) még ha az a pénz 3 perczentes is. Mert a mi gazdaközönségünk, fájdalom, nagy részben már azon helyzetben van, hogy kamatos kölcsönnel, bármi csekély legyen is az a kamat, teljesen tönkre teszi magát, A kamatos kölcsön tehát ma már sokaknak késő. Kamat nélkül pedig sem egyesek, sem társulatok, sem semmiféle hitelszövetkezetek pénzt nem adnak, mert nem adhatnak. És e siralmas állapotott a jelenlegi kormány teremtette meg nagyrészben azon egyenes és közvetett adókkal, a melyekkel évről évre különösen a gazdaközönséget terhelte. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig a nagyobbmérvíí hústermelést illeti, erre nézve azt kell megjegyeznem, hogy a vagyonos és nagyobb birtokkal rendelkező gazdák, azt teszik ma is. De nem tehetik azok, a kiknél hiányzik a tőke, mint beszerzési eszköz és ha
