Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-51
82 51. orsságos ülés január 19. 18^5 ipar tekintetében, mit én teljes mértékben helyesnek tartok és magaménak vallok és ez az, hogy az állam ne folytasson ipart s ha egyáltalában ipart folytat, karolj a fel az oly iparágakat melyeket még a magán ipar fel nem karolt, vagy a melyek egyáltalában oly természetűek, hogy magán utón való felkarolásuk nem várható, a mint láttuk, hogy más országokban porczellánt és fayenee-ot állami utón állítanak elő. Ugyanezen elv alkalmazható a kereskedésre. Az állam ne kereskedjék ott, a hol a magán kereskedésnek nemcsak megvannak kezdetei, hanem a hol már fejlett kereskedés van. Alapos informatio alapján mondhatom nyíltan és határozottan, hogy az ugy nevezett központi mintapincze mai napság semmi egyéb, mint egy nagy borkereskedés, a mely borkereskedésnek az állam fizeti ki az esetleges deficitjét, összes beruházását, de hasznát valójában nem látom; látom, hogy szabadon űzi a kereskedést, míg a magánosok kezében lévő kereskedés adózás alá van vetve. Meggyőződtem annak ezen természetéről, különösen a mostan általánosan közzétett utolsó műveleteiből és manipulatiójából. Ezen utolsó műveletek í. i. azt mutatják, hogy a központi mint apincz ének Kikerült Berlinben egy elárusító helyet nyitni, ott egy üzletet évi 100,000 frt erejéig megkötni. Az első évben a 100,000 frtot nem érte el az üzlet. Erre a mintapincze ugyanazt tette, a mit minden ügyes borkereskedő tenne: kutatta az okot. És rájött arra, hogy miután a palaczkokban szállított borra sokkal nagyobb vámtétel van vetve, mint a hordókban szállított borra, tehát a következés az, hogy a központi mintapincze adja fel azon biztosítékot, a mely abban állott, hogy palaczkozva szállította a bort, hanem kedvezőbb számítás érdekében szállítsa hordóban a bort Budapestről Berlinbe. Hogy hol van itt a garantia, hogy az a bor, amely Budapestről Berlinbe szállíttatik és ott palaczkokba fejtetik, ugyanaz a bor marad-e, azt én nem tudom. Ezt én garantiának nem tekinthetem, mert az ily eljárás mellett egyszerűen nem létezik. De én tovább megyek. Mi volt a mintapinczének összes előzménye ? Az volt, hogy a ministerium a borászati dolgok fejlesztésére egy szerinte alkalmas embert kormánybiztosul bizott meg, azzal a feladattal, hogy ő a borvidékeket bejárja és ott a borászatban életet hozzon létre és hozzon létre, mint ez már most modern, pinczeszövetkezeteket. Az igyekezet, mely akkoriban a sajtót foglalkoztatta, semmire sem vezetett, mert körülbelül ugy volt gondolva, a mint a szövetkezetek most egyáltalában gondolva vannak, hogy mindenki a tőkét kérdezte, a hasznot kereste és előre kereste azokra nézve a biztosítékot. A dolog bejött a ministeriumhoz és itt összekapcsoltatott a phylloxera-ügygyel és lett a borászati biztosból borászati kormánybiztos és e melj lett a phylloxera-ügy vezetője. Én öt évig küzdöttem harczot a ministeri enquétekkel és mondhatom, első sorban a kormánybiztos véleménye ellen, mig az irtó irány helyébe a fentartó irányt bírtuk behozni. Ezt csak arra jegyzem meg, a mit a múltkor mondtam, hogy a t. minister ur nem mindig szerencsés a személyek megválasztásában, a mi bizonyos ügyekre nézve az irányt illeti. Ez a borászati kormánybiztosság egyszerre olyan mozgalmat kezdett meg, melynek értelme az volt, hogy Budapesten állíttassék fel egy mintapincze, melynek feladata az lesz, hogy bormintákat tartson készletben, hogy igy, ha a külföldről vevők jönnek, ott a bormintákat megszemlélhessék és felvilágosítást kapjanak az iránt, vájjon egyik másik borfajta hol és milyen mennyiségben kapható? Hát t. képviselőház, én egy kormány, egy ministerium körébe még ezt sem tartom befogadhatónak. A mit egy ügyes, jóravaló, tisztességes borkereskedő az ő commis voyageur-ei által ér el, az egyáltalában nem lehet egy ministerium feladata. De hagyján t. képviselőház. Itt Magyarországon sok rendkívüli dolog van, hát én ez ellen nem tudtam volna éles kifogásokat tenni. Ámde máskép alakult a dolog: ez a része a tervnek egyáltalán nem állott be, hanem kezdődött az, hogy egyes birtokosok borait behozták a pinczébe tömegesen — ha nem csalódom most 7 ezer hectoliter van benne — és ekkor következett a dolognak másik része, a mely ellen nekem a leghatározottabb kifogásom van. S ez az, hogy a borászati kormánybiztos s a mintapincze ügyeit vezető bizottság éppoly reclammal él, mint bármi más borkereskedő. S az ő reclam-iránya az, hogy Magyarországnak egész borkereskedését discreditálja a külföld előtt a mintapincze javára. Mert hiszen t. ház, ezek a programmok stb. mind ugy beszélnek, mintha Magyarországon solid borkereskedő már nem is esistálna, hanem a borkereskedés csupa borhamisító, hamis borgyártó kezében van. (Igaz! a szélső baloldalon.) Én jól tudom, hogy igen számosan vannak, kik valósággal az insoliditás által Magyarország bortermelését nagyban károsították a külföld előtt. Én tudom azt az esetet, midőn ezernyi hectoliter bort bocsátottak Svájczban a zürichi tóba; megkapták érte jutalmukat. De általában azt mondani, hogy e tekintetben már senkiben sem lehet megbízni, a mi a bort illeti, csupán a mintapinczében, ez már csakugyan nem járja. És t. ház, valami visszatetsző van ebben, mert hiszen most már azt az elvet is megváltoztatták, hogy ezelőtt legalább az illető birtokos neve alatt ment kf 5 a bor, tehát e tekintetben is volt bizonyos garantia a külföld előtt a mintapinczével szemben; most már csak borvidékek czíme alatt akarják szállítani a bort kifelé, ugy hogy ez már valósággal egy teljesen felszerelt borkereskedés,
