Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-51

gQ 51. országos fiié* január 19. 1885. építeni, ha alapja gyenge,, bármily erős tető alatt összeroskad, de ha alapja szilárd, a tetőt bármikor lehet javítani. E szerény észrevételem után áttérek a t. minister urnak a vándortanárokra tett indokolására. Be kell vallanom, hogy a minister urnak ez irényban a legjobb akarata van s ez nyilatkozik minden szavából. De bocsássa meg, ha én eltérő nézetemet becses figyelmébe ajánlani bátor vagyok. Jelzi a t. minister ur, hogy a borászati és gyümölcsészeti tanárokat akarja jövőre egyesítve alkalmazni phylloxera-biztosokul. Nekem a tapasztalásból kiindult nézetem az, hogy hagynók el a phylloxera hozzákötését s kötnők inkább hozzá e tanárok működéséhez a méhészetet. E három szak olyan, hogy azt egy művelt ember oly könnyen magáévá teheti, hogy egy egyén, mint vándortanár, igen szépen elvégezheti e hármat annál inkább, mert ez mintegy kiinduló pontja a gazdaságnak s nem valami magasröptű gazdasági szempont ugyan, hanem ugy a kis, mint a nagy gazdaságban, igen könnyen életbeléptethető. Én tehát bátor vagyok ajánlani, méltóztassék a t. minbter ur e három szakot összevonni: a borászatot, gyümölcsészetet és méhészetet. De egyúttal azt óhajtom, hogy mind e három szaknak az alapja a népnevelés útján csepegtettessék be a népbe. Lépjünk csak a reális élet terére. A t. minister ur hihetően abban a hitben van, hogy a vándortanítókat a nép mind ismeri. Én azt hiszem, száz községen keresztül lehet menni, hol a vándortanítók közül egyet sem ismernek az emberek. E dolog megoldását, mint már a múltkor voltam bátor jelezni, én csak ugy látnám helyesnek, ha nem mondom a gyermeket, mig tanköteles, hanem mikor iskoláit elvégezte, legalább fél évig arra szorítanók, hogy e tantárgyakat a néptanítók téli tanítás által beléjük csepegtessék. Akkor nem történnék az meg, mit Lükő t. képviselőtársam jelzett, hogy a gyümölcstermést nem is tartják másnak, mint közvagyonnak. Ha gyermekkorában bele lesz csepegtetve az ifjúba a gyümölcstermelés iránti hajlam, egész más szempontból nézi azt. A j nép szelidítésére is hatnunk kell ez által. Most a gyermek, ha iskoláit elhagyja, elébb disznópásztor lesz, azután lovat, ökröt őriz. Az ilyen magán nevelésben csak betyárizmust, durvaságot tanul s e betyárizmusnak olyan kárhozatos kifolyása van, hogy azt minden esetre megszüntetendőnek tartom. Ezen igen könnyen lehetne segíteni közös pásztor fogadása által. Bátor voltam azt indítványozni, hogy a phylloxerát szakítanék el a vándortanítói állásoktól. Nagyon kérem a t. minister urat, hogy az általa megszüntetett megyei intézkedéseket a phylloxera ellen újra életbe léptetni méltóztassék, minek eredményét meghatározni nem lehet. Legyen szabad hivatkoznom egy példára. Ismerek egy kormánybiztost, a kinek nincs fizetése és a kinek szakmája nem is áll a realitás terén, mert a selyemtenyésztés csak addig fog létezni, mig Bezerédi Pál ur él, a ki megmutatta azt, hogy egy ember, a kit nem a fizetés, hanem az érdeklődés és lelkesedés vezérel, mire képes. Bátor vagyok figyelmeztetni a minister urat, hogy ha oly ember mint Bezerédi Pál csak kevés van is, mégis akad egy-kettő minden megyében. Nem akarom a t. házat untatni s ezért nem indokolom bővebben nézeteimet, hanem biztosíthatom a minister urat, hogy ha az a rendelet meg nem szüntettetett volna, szavamat adhatom a minister urnak, hogy Tolnamegyébe egyetlen egy szőlő szállító kosár desinfectionálás nélkül vissza nem hozatott volna vidékről. Ismerni kell az életet. A minister úrban meg van a jóakarat, de a magas regióban nem látja a lent levő bajokat. Igen jól tudom, hogy ha a phylloxera-biztos a szolgabírónak azt mondja: itt van az ügydarab, csak ird alá, majd én végrehajtom, hozzájárulását egy sem tagadta volna meg s örült volna, ha jóakaratú segítséget kap. Ellenben a ki ismeri a szolgabirók elfoglaltságát, a kiknek ministeri rendeletekkel, katona-sorozással adóvégrehajtással, közcsend és közrend fentartásával, üres rubrikák kitöltésével van dolguk, érteni fogja, hogy ha a szolgabirók, ha tehetik, a legkomolyabb ügy alól kitérnek, mert az elmulasztott üres rubrikák hivatalába kerülhetnek, de a phylloxera terjedése elleni mulasztását senki sem veszi észre, de miután szolgabiróink most nem esernyővel és bátyával jöttek be, mint a Bach-rendszer alatt s érdekükben is van az óvakodás, jóakaratú segítséget mindenkor szívesen támogatnak. A néppel pedig bánni kell tudni s ha az a megye bizalma által megválasztott biztos az elöljárókhoz is igy szól: Nézd biró uram, ne hanyagoljátok el a dolgot, most van a pinczédben és csutorádban bor s van pénz erszényedben, de ha a phylloxera beüt, üres lesz erszényed, pinczéd és csutorád, meg vagyok győződve, hogy ezt meghallgatva, meg lesz a kellő eredmény. Különben a költségvetés javasolt összegét elfogadom. Herman Ottó: Kijelenteni, hogy ezúttal főkép borászati kérdéssel óhajtok foglalkozni. Mielőtt felszólalásom tulaj donkép eni tárgyára áttérnék, a tegnapelőtti és mai felszólalásokból kiindulva, óhajtanám a borgyártás és a borhamisítás kérdését, hacsak némileg lehetséges, a t. ház előtt tisztába hozni. Szükségesnek tartom ezt annyival inkább, mert kénytelen vagyok constatálni, hogy valahányan csak felszólaltak, a ministereket sem véve ki, összetévesztették e két czímet és hol borgyártásról, hol borhami-