Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-51

78 Sl. ország*! ülés j&zmár 19. 1885. csak annyit mondhatok, hogy Bereczky Máté hal- ] hatatlan hazánkfia munkálkodása és buzdításai és a t. minister ur minden utazó tanára nem tehet annyi hasznot a gyümölcstenyésztés érdekében, mint a mennyi kár, a mennyi lehangoltság okoz­tatik a gyümölcsészettel foglalkozóknak az által, hogy hosszas fáradozásaik gyümölcsének élvezetét egy gonosztevő a gyümölcs eltolvajlásával meg­hiusítja. (XJgy van! a szélső baloldalon.) Fájdalom, van oly vidék, a hol a gjmmölcsöt nem magán hanem köztulajdonnak tekintik még ma is. E részben az oktatás, nevelés tehet sokat, de gyöke­res orvoslást csak egy a kárvallottat biztosító, a kártevőt sújtó törvényhozási intézkedés, egy jól szerkesztett mezei rendőrségi törvény nyújthat. Igaz, hogy ez a mezei rendőrségi törvény már többszörösen sürgettetett, többszörösen igér­tetett. hajói emlékszem, benne volt a legutóbbi trónbeszédben is, de maga a javaslat mai napig sincs köztudomásra és a ház eleibe hozva. Én tehát kérem a t. minister urat, hogy ha a mezőgazdaság és gyümölesészet érdekében igazán fontos lépést akar tenni, minél előbb terjeszsze a javaslatot a ház elé. (Helyeslés a szélsőbalon.) Egy másik törvényhozási intézkedést is szük­ségesnek tartok az állami törvényhatósági és köz­ségi utak mellékének befásítása tárgyában.Eresz­ben is igen sok rendelet adatott már ki és tömérdek munka pazaroltatott el, mert nem gyakorlatias és a czélnak meg felelők azon rendeletek, melyek e tekintetben kiadattak. Törvényhozási intézkedés kell arra nézve, hogy minden földtulajdonos az utak mentén bizonyos meghatározott távolságban a talaj minőségének megfelelő fát tartozzék kemény bírság terhe alatt ültetni, gondozni, ápolni saját tulaj­dona gyanánt. Ezen gyümölcsfák fentartásáért az állami és útalap pénztárából fizetett útőrök és köz­ségi kerülők lennének felelősek és a bírság egy része fordítandó lenne azon felvigyázat fáradalmai­nak díjazására, másik része a gazdasági intézetek útján évenkint azok díjazására, a kik a legkitűnőbb és legszebb példányokat nevelnék. Meg vagyok győ­ződve, hogy ezen rendelkezés útján azon kis siker, mely eddig imitt-amott mutatkozik, százszorosan hatványoztatnék és én e részben is kérem a t. mi­nister urat, hogy törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. (Helyeslés a szélső balon.) Nem nyújtok be határozati javaslatot, okulva a múlton, de okulva a legközelebb lefolyt ese­ményen is, midőn egy igen lényeges, minden bor­vidéket érdeklő indítványra nézve a pártfegyelem már annyira ment, hogy egyetlen egy képviselő sem akadt a túloldalon, a ki tekintve választóinak érdekét, tekintve az egész ország közgazdasági ér­dekeit, szavazatával a borhamisítás ellen mert volna járulni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Még azok sem mertek szavazni, kik a határozati javas­latot aláirtak. (Nagy mozgás.) Ez uraim, a párt­fegyelemnek oly túlzott? foka, melyet vak enge­delmességnél egyébnek nevezni nem tudok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem nyújtok be határozati javaslatot, mindamellett elvárom, hogy meg fogja érteni a t. minister ur az egész ország követelését és az általam elébb felhozott dolgokra nézve a t. háznak a törvényjavaslatokat elő fogja terjeszteni. (Élémc helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Keglevich István: T. ház! Azon örven • detes helyzetben látom magamat, hogy azon czímet, mely tárgyalás alatt van, valamint annak felhasz­nálását, feltétlenül helyeselhetem és annak megsza­vazásához hozzájárulhatok. S ezt ép oly határozot­tan vagyok bátor ez alkalommal kijelenteni, a mint eddigi felszólalásaimban nyíltan kimutat­tam azon hézagokat és szerintem téves irányokat, melyek a költségvetés egyik-másik részében tapasz­talhatók. Ezen czím — ismétlem -— felfogásom szerint egészen helyes és megfelel rendeltetésének, úgy­szintén helyes a ministeriumnak eddigi eljárásn is, a jövőre nézve csak működésének fokozását jelezhetem kívánatosnak. Haladást látok működé­sének minden terén, haladást látok abban is, hogy az előbbi évekhez képest ezen összeg emeltetett;. Mert midőn itt nem meddő kiadásokról, hanem gyümölcsöző befektetésekről van szó, melyeknek minden forintja után 100 frt haszon várható, azt hiszem, ez összeg emelkedése csak örvendetes jel­nek vehető. Emlékezhetünk, hogy néhány év előtt az akkori földmívelési minister ur az épen etárcz;: jelenlegi kezelőjének javaslatára az összeg fel­emeléséhez csak aggodalommal járulhatott, mert nem látta az érdekelt közönség részvétét, mely szükséges volt, hogy ez összeg helyesen felhasz náltassék. Ezért ismétlem, ennek emelkedését egy­részt közvetlen előnynek nevezhetem, másrészt pedig közvetettnek azért, mert az emelkedés a rész­vétnek jele, a melynek hatását ugy állattenyész­tésünk, mint gazdászati fejlődésünkben az ország számos vidékén határozottan lehet tapasztalni. Egy harmadik irányban is tapasztalható az utolsó evekben haladás| és ez azon mód, amely szerint ez összegek felhasználtattak, a mi az előbbi években néha a véletlentől, a veszélytől, a jóaka­rattól, nem akarom mondani protectiótól függött, míg most ez sokkal czélszerübben, észszerűbben és minden protectio kizárásával történik. Midőn ezt mondom, nem hallgathatom el azon szemrehányást, mely a földmívelési ministerium­nak eljárására nézve a gazdasági egyletek részé­ről tétetett, kimondatván, hogy helytelen a minis­teriumnak azon összegekkel gazdálkodni, melyek a gazdasági egyletek segélyezésére fordítandók. Magam is ezen gazdasági egyletek egyikének elnöke vagyok, melyek az előbbi években sokkas

Next

/
Oldalképek
Tartalom