Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-50

50. országos ülés január 17. 1S85. 58 is, hol 2— 3 család él egy konyhán, szívná néhány perczig ezek bűzhödt levegőjét és győződnék meg az általános nyomorról. Azután pedig nézné meg a zálogháztulajdonosok felhalmozott raktárait, lapozgatná át könyveiket és belátná, hogy e téren tenni kell valamit és pedig azt, amit más államok kormányai tettek. Szaporítani kell tehát minden városnegyedben az állami zálogházak számát, a szükséghez képest 1— 2-vel vagy többel, a mi a kormánynak pénzbe nem kerülne, mert foglalkozás nélküli embereknek kenyeret adna és ezek fizetnék az adókat. Tisztán üzleti alapra kellene fektetni a keze lést, annak szem előtt tartásával, hogy a hitel olcsósága mellett fődolog a gyorsaság. A szegény ember, ki utolsó párnáját vagy ruháját viszi zálogba, nem ér rá órákat, napokat ácsorogni a zálogházban, mint jelenleg. Fődolog lenne tehát az állami zálogházak szaporítása és ezek kezelésének gyökeres reformálása. A másik dolog lenne, hogy a magán zálogintézetek kamatlába törvényesen 10%-ra szállíttassék le, mert ha takarékpénztárak vagy más hitelintézetek 6—10% mellett képesek még a részvényeseknek is bő osztalékot adni, egy egyszerű üzletember 10 % mellett szintén tisztességesen megélhet. Ez alkalommal országos kiállításunkról megemlékezni óhajtok, (Halljuk!) A szervezési munkálatok legnagyobbrészt befejezve lettek. A legközelebbi teendők közé tartoznék tehát a kiállítási érdekek sajtó útján való előmozdítása. Nekünk nemzetközi reclamra szükségünk nem volt. Azon fajtáját a reclamnak, mely a kiállításnak külföldiek által való látogatását czélozza, kellene rendszeresíteni és ennek most itt az ideje, mert a kiállítás amúgy is legközelebb meg fog nyittatni. Szükségesnek tar anám tehát kiállításunk számára, hogy a külföldi touristák és egyáltalában az idegenek látogatását biztosítsuk. E tekintetben legjobb szolgálatot tehetnének a külföldi nagy lapoknak Budapesten és Bécsben állandóan székelő tudósítói. Ezekkel kellene érintkezést keresni. Szükségesnek tartanám továbbá, hogy a külföldi nagy lapok tulajdonosait külön meghívók útján is kérnők fel, hogy jelenjenek meg kiállításunk látogatására és tanulmányozására. Szükségesnek tartanám arról is gondoskodni, hogy ezen lapoknak tulajdonosai szívélyes fogadtatásban részesüljenek, tiszteletükre estélyek és mulatságok rendeztessenek, minek minden esetre meg lenne az a jó hatása, hogy nem zárkóznának el a hallott és látott igazságok és tapasztalatok előtt. Ez irányban minden esetre tenni kell valamit, mert nekünk sokkal nagyobb szükségünk van a külföldi sajtó jóakarata támogatására, mint bármely más államnak. E tekintetben tehát ajánlatos volna, hogy a ministerium, illetőleg a bizottság egy sajtóbizottságot szervezzen, melynek feladata lenne mindezen részleteket kidolgozni, melyekalapján a külföldi sajtó képviselői meghívandók és méltóan fogadandók lennének. T. ház! Végezetül még egy érdekes kérdést óhajtok intézai a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz. Az országos kiállítás még megnyitva nem lett, azt sem tudjuk hány millió deficittel fog bevégződni. Én legjobb tudomásom szerint akként vagyok informálva, hogy a minister ur már is ezen országos bizottság elnökének, az államtitkár urnak 5000 frt jutalomdijat utalványozott és fizetett ki. Kérdem azért a minister úrtól, miként indokolja ezen eljárását és lenne szíves megmondani azt is, hogy a törvényhozás híre, tudta és beleegyezése nélkül mily alapból utalványozta ezen 5000 frt jutalomdijat? A költségvetést nem fogadom el. {Helyeslés a szélső balon.) Nendtvich Károly: T. ház: A múlt alka lommal azt találtam mondani, hogy Trefort minister ur a legelső antisemita volt. Ezt nevetéssel fogadták és azt követelték, hogy azt bizonyítsam be. Mindenekelőtt van szerencsém felhozni Trefort minister urnak szavait, melyeket ő az „Emlékbeszédek és Tanulmányok" czímű munkájában a zsidókról mondott: (Halljuk! Halljuk!) „A zsidókban — igy szólt — gyenge becsületérzés, felületesség, hiúság, phisikai munkáktói való idegenkedés, tisztaság hiánya van", továbbá „ártalmas a befolyásuk azon alsóbb osztályú zsidókra, kik a legrosszabb árúkat drágán árulgatva, kóborolva, házalva, a népet százféle módon demoralisálják. A speciális zsidóság ennyiben társadalmi állapotainkra nézve ártalmas hatást gyakorol." Ezeket igenis elmondta Trefort minister ur a Csengeri Antal által szerkesztett „Budapesti Szemle" 53. füzetében. Hát csakugyan igazam volt, midőn azt mondtam, hogy akkori időben én valóban még nem is álmodoztam az antisemitismusról, midőn Trefort azon térre már csakugyan lépett volt. Hogy azonban azóta annyira megváltoztatta a nézeteit, arról én nem tehetek, meglehet, hogy jobbról győződött meg a zsidók részére. (Derültség a bal és szélsőbal egyes padjain.) T. ház! Nincs semmi, a mi annyira bizonyítaná be a viszonyokat, mint a statistikai adatok. A statistikai adatok és a számok, mint mondják, oly logikával bírnak, hogy ezek ellen szót emelni alig lehet. Felkérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a statistikai adatokba kissé betekinteni és azokban aztán fogja találni, hogy itt Magyar országon egy évben 300,000 birtokváltozás, minden esztendőben 30,000 árverés történik és szintúgy 20,000 váltó-bepanaszlások történnek a váltóés kereskedelmi törvényszéknél. Ezek tények, melyeket elvitázni nem lehet. Hogy kiknek javára történnek részint ezen birtokválíozások, részint