Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

íi 49. országos iilós jaaair 16. 1885. Én azt tartom, hogy midőn valamely veszély a társadalom állapotában mutatkozik, azzal szemben a hatályos ellenszer nem annak elpalástolása, nem a szemethíinyás; hanem azt hiszem, hogy a veszély elhárítására az első szükséges lépés, az, hogy Í\Z felismertessék és a hivatott-tényezők előtt eonstatáltassék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Es ha a t. képviselő ur figyelmére méltatta volna azokat, a miket e tekintetben épen a legkényesebb fórum előtt és épen a legkényesebb pillanatban, t. i. a választási küzdelem alatt és a választó közönség előtt elmondtam; ha figyelmére méltatta volna azt a beszédet, a melyet Sopron városában elmondottam és melyben részletesebben ismertettem eszméimet több oly pontra nézve, mely gyakran félremagyarázások tárgyát képezte: akkor ott megtalálta volna azt. (Halljuk!) Hogy én a társadalmi veszélyekre épen azért figyelmeztetek, mert óhajtom, hogy ezen veszélyek elhárításukat és az azok mögött álló kérdések megoldásukat ne a gyengéknek az erősök ellen, ne a birtoktalanok- I nak a birtokosok ellen vivott harcza által nyerjék, I hanem a gazdasági erő birtokában levő összes osz- J tályoknak és különösen a mívelt középosztálynak | öntudatos, czéltudatos vezérlése és munkássága ál- j tal. (Zajos helyeslés balfelöl.) Engem tehát, képviselőház, gondolom azért, 1 hogy egy állapotot, a mely létezik és a melynek j súlyát milliók érzik, tehát nem szorulnak arra, f hogy annak létét, általam tudják meg, (Tetszés a j baloldalon) vád nem érhet. (Elénk tetszés jobb1 felöl.) És én nem is jó szándékát vonom kétségbe, | sem a t. képviselő urnak, sem a vele egy párton I levőknek, de azt hiszem, nem lépem túl illetékessé- I gem és parlamenti kötelességeim körét, midőn őket, | ha néha kissé drasticus szavakkal is figyelmezte-! tem arra, hogy ők mozognak a társadalomra nézve veszedelmes téren, midőn ezen létező veszélyek ellen ugy akarnak küzdeni, hogy azok előtt szemet hunynak és a kik azokra figyelmeztetnek, azokat a veszély okául akarják bemutatni. (Élénk tetszés a baloldalon.) Csupán ezeket akartam a t. képviselő ur előadására megyjegyezni. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Láng Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Én igen nagy figyelemmel végighallgattam a t. képviselő urnak a személyes kérdésben való felszólaláson valamivel túlment előadását. (Nagy zaj balfelől.) Elnök: Méltóztassék a képviselő urat a házszabályokhoz képest meghallgatni. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk!) Láng Lajos: Bocsánatot kérek, ha a t. ház helyesli, hogy midőn gróf Apponyit. képviselő urat türelemmel kihallgattuk, (Halljuk!) én részemről ne vehessem igénybe jogomat, akkor nem szólok. (Felkiáltások balfelől: Halljuk!) t En csak egy rövid megjegyzést- teszek a t. képviselő ur iménti szavaira. (Ralijuk!) Magam is mondottam, hogy az a megkülönböztetés, hogy vannak erősek és gyengék, magában véve igen ártatlan, sőt köztudatú dolog. Ebben nem volm, semmi rossz, de veszedelmessé teszi azon körülmény, hogy (Félkiáltások a baloldalon: Ez nem szeméi >es kérdés!) Elnök : A képviselő ur nem személyes kérdésben, hanem szavaínak félremagyarázása miatt í l szoí. Láng Lajos : Hogy a socialista olaj csepp kíséretében mondatott először itt e házban. Csupán ezt voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség a baloldalon). Zimándy Ignácz: T. ház! (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) A ki a modern keresztényellenes szellemű és irányú liberalismusnak európaszerte viselt dolgait kissé nagyobb és komolyabb figyelemmel kiséri, annak lehetetlen, hogy ne vegye észre és ne lássa azon megdöbbentő pusztításokat, melyeket ez az európai népek anyagi és szellemi, vallásos és erkölcsi életének mezején mindenhol, de különösen hazánkban véghez vitt. Oda vitte ugyanis szegény nemzetünket a szerencsétlen intransigens liberalismus és annak szörnyetege, (Derültség) hogy ha Nostradamusnak szomorú jóslata nem teljesedik is, annyi bizonyos, hogy a magyar nemzet egész életszervezete a legfelsőbb, legnemesebb szervezetektől, egész le a legkisebbekig oly aggasztó kór tüneteit mutatja a felbomlásnak, mintha ittlétének ezredéves ünnepélyére valóságos sybarita váz, vagy élő halott alakjában kellene megjelennie. Oly betegségből t. ház, mint a milyennek a hírhedt keleti vasút és a frakkos-banda botrányai adták jeleit, nincs felgyógyulás — mondja egyik levelében Kossuth Lajos. Nem csoda tehát, hogy Széchenyi dicső, magasztos szelleme a rémképek láttára megtört. Itt zárj el közt ki kell emelnem t, ház, hogy Széchenyi alatt nem értem azt a férfiút, a ki egyszer itt ült a mérsékelt ellenzék padjain és most földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister, (Derültség a szélső baloldalon. Ellenzés a jobboldalon.) hanem értem azt a Széchenyit, a ki mindvégig, mindhalálig hű maradt politikai elveihez; Széchenyi alatt nem értem azt a férfiút, a ki csak azért, hogy néhány ide bevándorolt idegen parazita gazdagodjék minden munka nélkül, sebesen, megengedi a műbornak vagy másképen, mindenféle furcsa módon összepiszkolt zagyvaléknak elárúsítását, (Derültség.) a magyar bornak és ezen bor híveinek nagy kárára és a magyar földmívelő osztály megrontására, hanem értem azt a Széchenyit, a ki az ő egyik művében, a „Hitel"-ben, annak különösen 46—47. lapjain ezeket monda: „Ha mi emencipáljuk a zsidókat, ki fog ben-