Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-49
49. országos ülés január 16. 1885. 35 mint fentartotta az a faj, melyet elitélnek a t. túloldalon. (Igás! a szélső bálon.) Tudom t. ház, hogy ez a thémanem népszerű, de végre is azért vagyunk itt, hogy minden képviselő megmondja, a mi szivén fekszik és a mit érez, még ha a t. előadó ur mosolyog is rajta. (Közbeszólás jobbfelöl: Hiszen nem mosolyog!) Nem tagadom, hogy joga van a mosolygáshoz, de nekem meg jogom van, hogy elmondjam nézetemet. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne tessék olyanokat mondani, hogy „mosolyog az előadó ur," mikor esze ágában sincs mosolyogni. (Élénk derültség.) Petrich Ferencz : Bocsánatot kérek, hogy már megint oly térre megyek, a mely szokatlan, de legjobb indulatból és épen bajaink kimutatására rámutatok azon ellentétes állapotra, mely e ház kebelében két párt közt homlokegyenest mutatkozik. Az igen t. kormánypárt — hanyatlásunk okait panaszolva — rámutat az újonnan fel emelkedő u. n. új középosztályra s azt mondja, ime ott van előttetek a példa, ezek után induljatok s akkor ti is fogtok boldogulni, sőt talán megszűnnek közgazdasági bajaink is. Vétkezzük le azt a régi szellemet és akkor, ha nem is leszünk zsidók, de a mutatkozó bajoknak útját fogjuk állhatni. És ennek ellenében az antisemita párt épen azt hangoztatja, hogy ott van a bűn, a zsidók okai mindennek és mig azt nem akadályozzuk, hazánk jóléte sohasem fog helyreállani; s annyira veszedelmesnek látják azt, hogy megakadályozására készek volnának a szabadság és jogegyenlőség elveit is feladni. No hát t. ház, a két meglevő ellentétes nézetű párt közt melyiknek volt már most igaza ? Azt hiszem, egyiknek sem. Mindkettő túlságba esett. Mindkettő kerüli az igazságot, mint a macska a forró kását és mellékes érdekekbe belekapaszkodik ; az egyik hajhászsza a népszerűséget.iparkodik, hogy azt megtartsa, vele a kezében levő hatalmat megmentse, a másik azon van, hogy népszerűsége által jövőre nyerje meg a hatalmat. (Felkiáltások: Igaz! Ugy van!) Az igazi az t. ház, semmi más, mint a melyet jelezni bátor voltam, önrendelkezési j ogunk hiánya. Mig azt meg nem érjük, hogy magunk legyünk urai saját helyzetünknek és sorsunknak, addig Magyarország sohasem lesz boldog, addig a hanyatlás nem lesz feltartóztatható. {Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Egy nemzet életében nem a szemfényvesztő nagyzás és kegyhajhászat fölfelé, nem is talán a véletlen eseményekbe való bizalom, mely mint habbuborék a legelső rázkódtatásra szétfoszlik — ez nem ád életerőt. A nemzet csak annyit ér, a menynyit nyom, a nemzet életében a legridegebb számításból levont eredmény ad csak erőt. Azért hát t. ház, én mint a háznak egyik új tagja, bámultam a nagyszabású beszédek egész sorozatát. De megvallom, hogy most a vita végén nem tudok többet, mint eddig tudtam, vagy annyit sem. Ezek után engedje meg nekem a t. ház, hogy most már, mint előbb jeleztem, érett észszel, 50 évet meghaladó gyakorlattal biró gazda, szabad legyen elmondanom • azt, miben látom én hazánk jólétét. Én azt hiszem t. ház, hogy legyen bármily talajjavító bank, akár kisebb, akár nagyobb legyen, az segíthet kisebb-nagyobb mértékben bajainkon, de gyökeresen nem fogja azokat orvosolni. Hallottam igen szépen kifejtett eszméket, hogy az ipart kell emelni és az maga után vonja a gazdasági jólétet. Én megfordítanám a dolgot, épen az ellenkezőt merném állítani, de sem az egyik, sem a másik nem alkalmas arra, hogy a bajon segítsen. Hallottam igen szép eszméket, hogy munka és takarékosság varázsolhat nekünk erőt, de azt hiszem, hogy mig gyökeresen nem változtatjuk meg gazdasági rendszerünket, mig oly terményczikket nem termesztünk és nem találunk fel, a melyet csak egyedül nálunk lehet és kell termeszteni, addig bajainkon nem segítünk, elismerem azon bajt, hogy a búza és gabonánál túltermelésünk van. Ez azon egy tétel, melyre nézve azt hiszem, kevés kivétellel mind egy véleményen vagyunk, de azt is tudom, hogy ezen bajon sem a föld javításával, sem bankkal, sem semmiféle más óvszerrel nem segíthetünk, mert a túltermelés oly tény, melyen csak ugy segíthetünk, hogy ha a gabonatermelés helyett más termesztéssel fogjuk életképességünket kifejteni. Ezen más termelési czikk egyikére hivatkozott Szentkirályi képviselő ur, a dohánytermelés; a másikára pedig épen az előttem szólott Szalay képviselő ur, a bortermelés. Ezen két czikk az, a melyre igazán azt lehet mondani Magyarországnak ezen két terményezikke az, melyet az egész világ használ és ezen két czikk az, a mely mellett, ha életképességünket kifejtjük és a kormány támogatásával együtt a kivitelt eszközöljük, lehetetlen, hogy jövőnket újra meg ne alapítsuk. (Halljuk! Halljuk!) Szerintem, ha e mellett sem bírunk felvirulni, akkor hiába várunk egy jobb jövőre, mert a mi kedvünkért, hogy ugy mondjam, külön kolbászt nem sütnek. De nézzük ezen két czikknek előnyeit és nézzük, hogy mit várhatunk ezektől és talán először ragadjuk meg a szőlőtermelést és a borászat terét. Szerintem épen a bortermelés az, a mely hazánknak csak olyan területeit foglalja el. a melyek más terményekkel alig v.igy épennem aknázhatók ki, mert a szőlő vagy sivatag homokon vagy meredek hegyoldalokon termesztetik, tehát oly helyeken, a hol semmiféle más czikk nem termelhető; és ha vesszük, hogy ezen földteriileteknek akár a homok, akár a hegyoldalokon átlag holdja 30—40 írtnál alig ér többet és ha szőlővel beültettetik, holdankint a szőlő legalább 200 frtot ér, sőt értéke fel5*