Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-64

64 országos ülés fel>már f: 18S5 385 a gondnok kezelésének ellenőrzése egészen a gyámhatóság hatáskörébe esik. Akként szabályoztatott tehát a zárlati eljárás, hogy a mennyiben birói eljárásnak van helye, a birói eljárásra másként is mérvadó szabályok veendők irányadókul; a mennyiben pedig gondnok kirendeléséről vagy a gondnok kezelésének ellenőrzéséről van szó, ez esetben a gyámhatóság eljárására vonatkozó szabályok vétessenek irányadókul. Végül a negyedik részben felsoroltattak azon intézkedések, melyek a távollevő kiskorú leszármazóinak neveltetéséről vagy ellátásáról gondoskodnak. A gyámsági törvény, mint annak 28. és 87. §-aiból kitűnik, nagyon ragaszkodott azon elvhez, hogy miután a távollevő cselekvési képessége íenmarad, a távollevő részére kirendelendő gondnok csakis a vagyon-kezeléssel foglalkozzék és mindennemű más ingerentiából kizárassék. így a 28. §. d) pontjában határozottan az mondatik, hogy: „azok helyezcndők távollét miatt gondnokság alá, a kik legalább egy év óta távol vannak, ha tartózkodási helyük ismeretlen, vagy hazajövetelükben és vagyonuk kezelésében gátolva vannak." A 87. §. erre vonatkozó pontja pedig így szól: „A 28. §. d) és e) pontja, valamint a 29. §. esetében a gondnoki képviselet a vagyonkezeléssel kapcsolatos ügyekre szorítkozik." Ezen intézkedése folytán a törvénynek beállott oly eset, hogy a távollevő nem gondoskodott itthon maradt kiskorú leszármazóinak neveltetéséről és eltartásáról, miután azonban a leszármazottnak saját külön vagyona nem volt, a távollevő vagyonával pedig a gondnok közbejöttével sem lehetett dísponálni, a mellett, hogy a vagyon meg volt, mégis a leszármazó kiskorú a legnagyobb nélkülözéseknek volt kitéve. Ezen hiányon kivan a javaslat segíteni az által, hogy kimondja miszerint a távollevő leszármazó]* részére, hogy ha ő maga nem gondoskodott, a gyámhatóság meghallgatva természetesen a gondnokát és meghallgatva a kiskorú részére kinevezett gyámot, maga van hivatva megállapítani az összeget, a mely tartási vagy neveltetésképen adatik. Hasonlag ha olyan ellátásra van szükség, mely által a kiskorú leszármazóinak jövője vagy életpályája biztosíttatik, pl. cautio letételről vagy az ipar megkezdéséhez szükséges tőkéről van szó, ilyen esetekben a hatóság közbejöttével a kiskorú leszarnia zók részére szükséges összeg ki utalvány ozh tó legyen. Mindkét esetben az lebegett szem előtt, hogy a távollevő, ki a kiskorú leszármazói javát kívánja, ő maga sem tagadná meg a szükséges összeget, hogy ha akadályozva nem volna az intézkedésben. Felvétettek azonban a törvénybe mindazon garantiák, a melyek szükségesek, hogy a távolievők érdekei meg ne rövidíttessenek és különösen felvétetett az, hogy az ilynemű összeg kiutalványozása, ha végellátásról van szó, vagy a KÉPVH. NAPLÓ, 1884—87. III KÖTET. törzsvagyon támadtatik meg, csak akkor eszközölhető, ha a gyámhatóság legfelsőbb hatósága, t. i. a belügyminister jóváhagyta az illető határozatot. Ezek a törvényjavaslatnak főbb pontjai. Előfordul ezen kivül még két mellékes intézkedés. Az egyik az, a mely arra vonatkozik, hogy bizonyos esetekben magát a gyámhatóságot ruházza fel azon joggal, hogy a tékozló ellen a végleges elszegényedés megakadályozása végett gondnok rendelését kérelmezze. Ez főleg arra czéloz, hogy a községnek adjon módot és alkalmat védekezni azon teher ellen, a mely esetleg reáhárul, mert a községi törvény szerint az elszegényedett embert a községnek kell eltartani. Ezen intézkedés talán első tekintetre idegenszerűnek látszik, de ha tekintetbe veszszük mindazon garanciákat, a melyekkel körül van véve ezen eljárás, mert hiszen a gyámhatóság kérelmezése még magában véve csak az eljárás megindítására szolgál, melynek folytán birói eljárásnak kell történni, a melyben az illető magát védelmezheti; ha tekintetbe veszszük, hogy hazai törvényeinkben is találjuk az ily eljárás nyomát; igy pl. adományozási javakra nézve 1848 előtt is a királyi ügyész tékozlás esetéhen kérelmezhette a tékozló vagyona zár alá vételét, akkor azt hiszem, hogy ezen intézkedés czélszerűsége eléggé ki van mutatva s nincs ok attól idegenkedni. A 13. §-ban van végül még egy intézkedés. (Helyeslés.) A 13. §. csak arra vonatkozik, hogy a földhitelintézet zálogleveleinek adott privilégium kiterjesztetik a többi hazai intézetek zálogleveleire is azon irányban, hogy a gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek elhelyezésére az ily záloglevelek is alkalmasoknak nyilváníttatnak. Ittiskellő garantiák megadására a figyelemmel volt a bizottság és most miután a törvénynek minden fontosabb intézkedését kiemeltem, bátorkodom azt a t. háznak általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lé vén feljegyezve, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a napirendre kitűzött törvényjavaslatot a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t.-cz. némely intézkedéseinek módosításáról és pótlásáról általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, as 1. és 2. § okát, mélyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a harmadik szakaszt.) Török Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk!) Nekem tulajdonkép a 4. §. ellen volna kifogásom, minthogy azonban a 4. §. elhagyása mellett, pótló intézkedést kívánok a 3. §-hoz fölvétetni, kénytelen 49