Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-64

64 országos ülés felbruár 4. 1SS5. 333 Elnöki Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvnek ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik az igazságügyi bizottság 55. szám alatti jelentése a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. t.-cz. némely intézkedéseinek módosítása és pótlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinti és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Gáli József elöaűó: T. ház! A gyámsági törvény, mely az 1877: XX. t.-czben foglaltatik, kétségtelenül nagy hézagot pótol hazai törvényeinkben és nagyfontosságú azon befolyásánál fogva, a melyet a családi éleire és az abból kifolyó jogviszonyokra gyakorol. Az akkori törvényhozás tekintetbe vette a gyakorlati életnek követelményeit ugy a tudomány vívmányait és igyekezett a gyámügyet a lehetőségig minden irányban kimerítően szabályozni, ennek következtében a gyámsági ügyek mondhatni általában tetemesen jobb állapotban vannak, azok állapota lényegesen javult. Mindamellett a törvény alkalmazása körül a gyakorlati élet egyes hiányokat tüntetett fel, részint egyes intézkedések czélrűtlenségét, épen azon oknál fogva, hogy a gyámsági ügyekre vonatkozó jogszabályok családi életünkreis nagy befolyással vannak, elodázhatlannak mutatkozott e hiányok pótlása és azon intézkedések módosítása. Ez adott okot a jelen törvényjavaslat benyújtására. Itt t. ház, nem a theoria által követelt valami nagyszabású reformmal van dolgunk, hanem egyszerűen azon alapszik a törvényjavaslat, hogy a tapasztalatban szükségesnek mutatkozott úgyszólván égető hiányok pótlása eszközöltessék, illetőleg egyes intézkedések módosíttassanak. De épen ezért mindezen pótlások és módosítások nem foglalják magukban a gyámsági törvény valamely alapelvének megváltoztatását, hanem ellenkezőleg épen ezen alapelvek keretében mozog az egész törvényjavaslat, miután mint előre bocsátottam, egyszerűen a törvény tökéletesbítése czéloztatik. Es azt hiszem, nem kevésbé nemes feladata a törvényhozásnak az ily pótlásokra is kiterjeszteni figyelmét, mint midőn nagyszabású reformokkal foglalkozik, miután épen az ily javítások által tétetett lehetővé, hogy a gyámügyi törvény jótékony hatása minden irányban a czélnak megfelelően érvényesülhessen. Áttérve a törvényjavaslatra, bátor leszek annak tartalmát jelezni és könnyebb tájékozás végett megemlíteni, hogy annak összes intézkedései négy részre, négy csoportra oszthatók. Az első rész vonatkozik az elmebetegek-vagy a jelekkel magukat megértetni nem tudó siketnémák gondnokságára; a második arra vonatkozik, hogy vagyonkezelésre képtelenség vagy tékozlás esetében gondnokság alá helyezés kérelmezésének joga a házastársra is kiterjesztessék; a harmadik rész vonatkozik az előleges zárlat alkalmazására, végül a negyedik csoportban összpontosittatnak azon intézkedések, melyek a távollevő kiskorú leszármazottak eltartására, nevelésére és ellátására vonatkoznak. A mi az első részt illeti, ennek szükséges voltát a következőkkel vagyok bátor indokolni. A gyámügyi törvény 28. és 29. §-ainak egybevetéséből kitűnik, hogy elmebetegek, továbbá oly siketnémák ellen, kik magukat j elekkel megértetni nem tudják, a gondnokság alá helyezés csak telj eskorúságuk elérte után rendelhető el, tehát csak ha nagykorúak. A 28. §. ezt határozottan előre bocsátja. A törvény 29. és 30. §-a kizárólag 'a kiskorúakról intézkedik. Ezen intézkedésnek a következménye azután az, hogy az elmebeteg teljeskorú miudaddig, mig a gondnokság alá helyezés iránti eljárás ellene megindíttatik és mig ezen eljárás folyamán az ítélet jogerőre emelkedik, törvényes képviselet nélkül marad és igy nélkülözi a személyére és vagyonára elkerülhetetlenül szükséges jogi védelmet. A jelen törvényjavaslat ezen a hiányon akar segíteni az által, hogy kimondja, miszerint elmebeteg vagy a magát; jelekkel megértetni nem tudó siketnéma ellen a gondnokság alá helyezés iránti eljárás megindítható ugyan kiskorúsága idejében akként, hogy a gondnokság a teljeskorúság elértében lépjen érvényre ugy, hogy e szerint a legrövidebb ideig sem marad az ily egyén a szükséges védelem nélkül. Ennek az intézkedésnek más előnye is van. Ugyanis, ha még a kiskorúság idejében indíttatik meg ezen eljárás és constatáltatik az illetőnek elmebetegsége vagy hogy magát jelekkel meg nem értetni tudó siketnémasága, ezzel együtt constatáltatik az illető végrendelkezési képességének hiánya. Ezen eljárás mellett nagyobb jogbiztonság is éretik el az által, hogy a kiskorúak végrendelkezési képességének hiánya ez által constatálva lévén, visszaélések e tekintetben egykönnyen nem fordulhatnak elő. De van ez ellen egy ellenvetés és ez az, hogy ott van a kiskorúság meghosszabbításának intézménye és hogy ezzel körülbelül azon czélt lehet elérni és igy ezen intézkedés fölösleges. Erre nézve bátor vagyok csak azt megjegyezni, hogy a kiskorúság meghosszabbítása nemcsak elmebetegség vagy sikeínémaság esetében, hanem más esetekben Í3 meg van engedve a gyámságról szóló törvény 8. §-ában. Ezen esetek közé tartozik, midőn valaki {'kiskorúsága idejében adósságokkal túlterhelte ma| gát vagy oly erkölcstelen életet visz, a minek következtében szükségesnek mutatkozik, őt továbbra I is gyámság alatt tartani. E szerint midőn a kissä korúság meghosszabbíttätik, a meghosszabbítás | ténye által még nincs kellőleg constatálva, az hogy