Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-63

378 63. országos ülés február 3. 1885. előző év ujonczozási eredményét a t. háznak szintén bemutatni, a mely bemutatásra nézve határidő kiszabva nincsen, bátor vagyok bejelenteni a t. háznak, hogy az 1884-iki sorozás! eredményt, midőn a végleges számbeli adatok mind kezemnél lesznek, a t. háznak elő fogom terjeszteni. Ezen jelentésemet méltóztassék tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Az előadó ur nem kivan szólani, igy a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. A kérdés az: Elfogadja-e ház az 1885-ik évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki járulék megajánlása tárgyában beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? Méltóztassanak azok, kik elfogadják, feiállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Mocsáry Lajos: T. ház! Nem hagyhatok megjegyzés nélkül egy szót, melyet az igen t. honvédelmi minister ur előbbeni nyilatkozatában hallottam. Azt méltóztatott megjegyezni a t. minister ur, hogy ő tiszteli ugyan mindenkinek meggyőződését, de azt hiszi, hogy a közös hadsereg egy közös bilaterális szerződésen alapul, tudniillik az 1867 : XII. t,-czikken. Én nem tudom, kiket ért a minister ur azon felek alatt, kik ezen állítólagos kétoldalú szerződést megkötötték volna? Tudvalevő dolog, hogy az 1867: XII, t.-cz. nem szerződés, mely Ausztriával és ő Felsége többi tartományaival köttetett volna; tudvalevő dolog az is, hogy 1867-ben hála istennek, nem állottunk háborúban a fejedelemmel, vele tehát, ha mindjárt csak békeszerződést is, de egyáltalán semmiféle szerződést nem kötöttünk; tudvalevő dolog, hogy az 1867: XII. t.-cz. épen olyan törvény, mint bármelyik más, mely országos törvénykönyvünkben áll s hogy tehát szintén megszüntethető azonnal, mihelyt a törvényhozás arra hivatott factorai annak megszüntetésébe és eltörlésébe beleegyeznek. (Helyeslés a szélső balon.) Mindezeknél fogva kénytelen voltam ezen köztudomású egyszerű tényt ez alkalommal fölemlíteni és kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogy nagyon sajnálom, hogy azon vélemény, miszerint azon törvény bilaterális szerződés, oly férfiú ajakáról hangzott el, a ki a kormánypadokon ül. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! Minden félreértés kikerülése végett bátor vagyok egyszerűen felemlíteni, hogy azon kifejezéssel nem akartam mást mondani, mint azt, hogy azon két oldalra nézve kötelező törvény egyoldaíúlag meg nem változtatható és hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a tényleg létező törvényes alapon nyújtatott be. (Helyeslés a jobboldalán.) Madarász József: T. ház! Én elfogadom a honvédelmi minister urnak azon kijelentését és nem kívánok belőle titkot csinálni, mindig örülök azon, ha alkotmányos fogalmaknak megfelelőleg a minister előbbi nyilatkozatától eltér. Azonban bocsánatot kérek, ismét megjegyzést kell tennem a minister urnak most tett nyilatkozatára. Én elismerem, hogy ezen törvényjavaslat ugyanazon úton-módon lett megalkotva, miként már nagy darab idő óta hasonló tőrvények keletkeztek. Kénytelen vagyok azonban kinyilatkoztatni, hogy azon eredeti törvény, melyet önmaga az akkori Deákpárt a véderőről megalkotott, az 1868-ki törvénytől bizonyos tekintetben eltérőíeg és nem azon szellemben hajtatott végre, melyben az megalkottatott. (Igaz! Ugy van! a szélső hátoldalon.) Nem a mi véleményünkre hivatkozom, a függetlenségi és 48-as párt véleményére, de az egykori balközép férfiainak s azok vezérelnek véleményére és nyilatkozatára, hogy azon 1868-ki a véderőt megalkotó törvényezikk nem sorhadi csapatok, hanem a magyar hadseregre, ennek fogalmára volt tekintettel és az ujonezok is ezen értelemben véleményeztettek megajánlandóknak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A nélkül tehát, hogy én e törvénynek bővebb taglalásába kívánnék bocsátkozni, egyszerűen kötelességemnek tartottam ezt kinyilatkoztatni. Jól tudom, hogy az idők mindinkább és inkább romlásra vezetik azt, a mit egyszer ama közös ügyek tekintetében megalkottak. Még maga Deák is azért alkotta meg a közös ügyeket, hogy azok alapján egykor Magyarország önállóságát, függetlenségét, közszabadságát visszavívhassa. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De én látom, hogy önök mindinkább és inkább lefelé gurulnak azon a lejtőn, melyen ezt elkezdték; önök 1867-től 1875-ig és 1875-tol még inkább kényszerülve vannak gurulni. Ne keressék önök azokat a 1867 — 68-iki törvényeket többé, mert azok ellene szólnak Bosznia és Herczegovina elfoglalásának, ellene szólnak azoknak a tényeknek, melyek szerint megáílapíttatott az 1867. és 1868 iki védtörvény. Megcsonkítva, megtörve bár, de azon reményben vagyunk, hogy egykor alkotmányosan, nemzet és fejedelem között egyetértéssel ismét visszavívhatjuk a szabadságot és alkotmányos jogokat, melyeket a nemzet 1867 előtt gyakorolt, hadügyünk és pénzügyünk kizárólagos kezelését, mely el van vonva a magyar parlament önálló hatásköréből. Adja Isten, hogy mielőbb mindnyájan e téren egyesítsük erőnket a nemzet és fejedelem, azon irányban, hogy miként egykor mi és miként egykor a balközép jónak látta hirdetni, elérhessük Magyarország önálló államiságát, miként egykor itt hir-