Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

60. országos ülés jannár 29. 1885. 323 Az igazságügyminister urnak tehát nem az polna kötelessége, hogy oly embereket küldjön ki a bíróságok megvizsgálására, a kik soha ügyvédek vagy birák nem voltak, kik azt sem tudják, hogy folynak a vizsgálatok, mert átolvasnak 50—60 pert, hogy mikép ítélnek a birák — Hiszen egy ministeri biztosnak át sem szabad vizsgálni az elsőfolyamodású ítéletet, mert az elsőfolyamodású ítélet felett sem a ministeri biztos, sem a minister, hanem a másod- és harmadfokú bíróság határoz. Ha a ministeri biztos tudta volna kötelességét, akkor inkább arról győződött volna meg, mily hosszú terminusokat tűz ki a bíróság a tárgyalásokra, mennyi idő telik el, mig a tanúvallomásokra, szakértői szemlékre terminus tűzetik ki és meddig hevernek a perek, mig azok elintéztetnek. Ez a vizsgálatnak tulajdonképeni alapja, nem pedig hogy más irányba terelje a vizsgálatot és a törvényszéki elnököt még egy évig tartsák; továbbá, hogy eltakarják ezen visszaéléseket és hibákat, melyek téayleg felmerültek, csak azért, hogy azon törvényszéki elnök egy év múlva talán 300 frttal több nyugdíjt kapjon. Vagy alkalmas a törvényszéki elnök tisztének elviselésére vagy nem alkalmas. Ha nem alkalmas, részemről nem 300, de 500 frttal többet szavaznék meg, de tessék őt nyugdíjazni azonnal, mert ily tények által megbénittatik a többi tisztviselőknek is a szorgalma, munkássága és az ily eljárás miatt a jogot kereső feleknek rendkívüli nagy kár okoztatik. Az igen t. igazságügyminister ur szíves volt az iménti beszédében megemlékezni arról is, hogy mennyi érzékkel bir és annyira szivén fekszik alantas tisztviselőinek jóléte, hogy az előléptetések és kinevezések tekintetében egyeseken igazságtalanság ne követtessék el. No már t. minister ur, én nem vagyok személyének ellensége, mert nincs is szerencsém ismerni, (Derültség) de tárgyilagos akarok lenni és csakis azt mondom, a mi a dolog érdemére tartozik. Én nem tapasztaltam azt, hogy az igazságügyér ur oly nagyon igazságosan járna el a kinevezések tekintetében, megmondom az okát, hogy miért. Az igazságügyminister ur volt szíves a birák közti kanapé-processust azzal elintézni, hogy meghatározta a budapesti törvényszéknél, ki az első és legidősebb biró a polgári osztályban és ki a fenyítő osztályban és kik vannak jogosítva az elnököt helyettesíteni és hogy következnek azután a sorrendben. Most a legközelebbi időben pedig kinevezett két budapesti törvényszéki bírót királyi táblai bíróvá és az egyik a rangsorozatban a 19, a másik pedig 29-ik volt. Micsoda igazságtalanság az t. minister ur, hogy 19 becsületben megőszült biró mellőztessék azért, mert egyik bírónak barátja vagy nagybátyja a minister ur államrendőrségének főnöke, (Mozgás jobbfelöl) a másik bírónak pedig Bécsben volt nagy pártfogója. (Nagy mozgás.) A királyi táblai ] birák kinevezésére nézve a t. minister ur a múltkor terjesztett be egy törvényjavaslatot, a melyben őket decentralisálni kívánja. Most ismét terjesztett be egy másik törvényjavaslatot, melyben három osztályba osztja a királyi táblai bírákat, a kik 3,000, 2,700, 2,400 frt fizetéssel lesznek ellátva. Ez által el van vágva útja annak, hogy azon szorgalmas és valóban méltánylást érdemlő királyi táblai biró urak, kiken a sor lenne, valóságos királyi táblai bírákká kineveztessenek és 5—6 évig kénytelenek tűrni azt, hogy ők, mint harmadosztályú birák 2,400 frt és mint másodosztályú birák 2,700 frt fizetéssel 8—10 évig működjenek. Ess által elöletik a legjobb munkaerőkben a tevékenység, jóakarat és egyáltalában elöletik az igazság iránti bizalom. Én tehát bajaink kútforrását nem keresem és nem találom egyébben, mint a törvények végrehajtása körül tanúsított hanyagságban és a szegény népnek nyomorában. Igazságszolgáltatási bajaink jellemzésére kénytelen vagyok néhány igen lényeges esetet felhozni, hogy ezekkel igazoljam azt, hogy én csak tárgyilagosan és semmi mellékes tekintetből kiindulva kívántam a dolog érdeméhez szólni. Kaptam több rendbeli röpiratot, melyeknek elolvasása után különösen meglepett engem egy röpirat, melyet Csóka Zsigmond mohácsi ügyvéd bocsátott ki két alkalommal, a mely röpiratnak csak egy századrészét fogom felolvasni, hogy a t. képviselő urak türelmét hosszasan ne vegyem igénybe. Ezen röpiratban a következő van elmondva, hogy feleségének édes atyja 1856. deczember 24-én halt el, anyósa 18ü2. november 6-án halt el és minden erőlködése daczára mint ügyvéd nem volt képes a hagyatéki tárgyalást megtartatni és illetőleg a hagyatéki beszavatolást 25 év alatt keresztül vinni és csak néhány év előtt történt, hogy egyezség útján kaphatott meg bizonyos részt az örökségből és ezzel az egész ügy befejeződött. Ezen röpiratban sok mindenféle dolog van elmondva. A többi közt elpanaszolja a pécsi királyi törvényszék lelkiismeretlen eljárását. Ezen biróság eljárásával nem levén megelégedve, az igazságügyminister ur is belátta azt, hogy itt biróküldésnek van helye, kiküldötte a kaposvári törvényszéket. A kaposvári törvényszék szintén ugy járt el, hogy elődjének bűneit leplezni akarta és ezen szegény embernek igazát nem ismerte el. Végre a t. igazságügyminister ur egy harmadik törvényszéket delegált, a szegszárdit. Midőn a szegszárdi törvényszéknél a szegény ember ügye elővétetett, azt nyerte, hogy őt egy évre az ügyvédkedéstől eltiltották és még három hónapra becsukták. Végre a szegszárdi törvényszék ezen ügyet elbírálás alá vévén, maguk a törvényI széki birák — 41*