Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

00. orsüágos ülés jannár 29.188S. 311 közönynek és tétlenségnek, melyben a t. minister ur az igazságügy miseriáival szemben leledzik. Az, hogy mit csinálnak bíróságaink, nagy megelégedésére szolgálhat a t. minister urnak s mindazoknak, kik az igazságügyministerium által kimutatott eredményekből mérlegelnek s azok után ítélnek, csakhogy sajnos, nálunk igazságügyi viszonyaink hű képét nem abból ismerhetjük fel, mit csinálnak az igazságszolgáltatás gépezetének egyes alkatelemei, hanem igenis fölismerhetők és megítélhetők abból, a mit nem csinálnak, csinálni képtelenek, félszeg rendszeren, helytelen elveken alapuló igazságszolgáltatási viszonyaink mellett. Az igazságügyministerium kimutatásai semmit mondó chablonok, például X. bírósághoz érkezett 1,000 db. Elintéztetett 900 db., hátralék 100 db. Áz ügyvédi kamarák jelentései azok mondják meg aztán, hogy a kimutatott hátralék közül, melyik hevert elintézetlenül évekig. Az igazságügyministerium chablonja kimutatja, hogy ennyi s ennyi rab volt, ki büntetését kiállotta, ennyi s ennyi volt a vizsgálati fogoly, de e számokat az ügyvédi kamara jelentései magyarázzák meg, hogy hány elítélt rabnál volt hosszabb a vizsgálati fogság, mint a büntetés, melyet a törvény reá szabott s hogy hány oly egyén tartatott vizsgálati fogságban hónapokig, sőt egy éven tál is, a ki a végtárgyaláson felmentetett, vagy a kire bűnt bizonyítani elegendő adat nem volt. Különben mindezektől eltekintve, elég egy tekintet az előttünk fekvő költségelőirányzatra, melyet a pénzügyi bizottság két, mondd egész két óra alatt letárgyalt s természetesen meg is szavazott, hogy abból igazságügyi fejlődésünket megítélhessük. A budget fősummázata szerint a rendes kiadások összesen 10.918,688 frttal vannak előirányozva, vagyis a mnlt évihez képest 211,238 frttal több, a mi azonban csak látszólagos emelkedés, mert a fiumei törvénykezési provisoriuin kidásai, melyek eddigelé nem e tárcza budgetjében vétettek fel, most ide tétettek át, tehát csupán budgetbeosztás az egész emelkedés és semmi egyéb. A kir. Curiánál nincs egyéb reform, mint az, hogy egy számfeletti iroda tiszt és egy számfeletti ajtónállói állomással Összekötött személyi járandóság, ezen állomások megüresedése következtében az előirányzatból kihagyatott. A budapesti királyi ítélő táblánál a házbérrovatban 320 frt kevesblet van előirányozva. A marosvásárhelyi királyi ítélő táblánál ellenben 72 frt többlet mutatkozik. A királyi főügyészségnél 512 frt javulás a reform, mi a házbéremelkedés szükségszerű folyománya. Az összes királyi első' bíróságoknál annyi óriási sok feladat megoldására, tömérdek hiány betöltésére s számtalan szükséglet fedezésére nincs több felvéve 100,000 írtnál. Ebből lesz fedezve a fővárosi bíróságok részére egy birói s négy albirói új állomás, a vidéki összes bíróságok részére pedig 15 albirói, 15 jegyzői, 12 első és másodosztályú s 8 harmadosztályú segédtelekkönyvvezetői állomás. Ezen előirányzatban van felvéve egy eddig még soha elő nem fordult tétel, „személyes pótlék" ezímén, mely valóságos megtámadása s kijátszása a birói fizetéseket megállapító törvénynek s igy legflagransabb megsértése a birói függetlenség biztosítékait magában foglaló szervezeti alaptörvényeinknek, a miről azonban a részleteknél még lesz szerencsém megemlékezhetni. A többiben általában semmi változás, sőt mondhatjuk szilárd megállapodás, még a törvények szerkesztésére felvett 6,000 frtnyi tétel is változatlan, pedig azok a törvények, melyek eddigelé ezen összegből csinálódtak, bizony nem érdemlik meg ezen dotatiót. Ebben a költségelőirányzatban, mint hű tükörben meglátszik egész igazságszolgáltatási nyomorúságunknak elszomorító képe, mely elég világosan elárulja, hogy az igen t. minister urnak egyáltalán nincs szándéka a gyökeres reform terére lépni. Bátran mondhatjuk tehát, hogy Magyarország igazságügye nem önczél, hanem financoperatios pénzszerzésre, hogy Magyarországnak igazságügyi kormánya nincs, nincs vezetés, nincs administratio, nincs ellenőrzés. Pedig ez a legkevesebb, a mit az ország méltán megkövetelhet az alkotmányos kormänyforma jogán, hogy igazságügyi politikáról ne is beszéljek. Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső haloldalon.) (Bénffy Béla gróf elfoglalja az elnöki széket.) Kőrösi Sándor: T. ház! Midőn az igazságügyi tárcza költségvetésének általános tárgyalása alkalmával felszólalok, nem azért teszem ezt, mintha én a felmerült nézetekre — itt-ott vádakra — reflectálni akarnék. Nincs erre szükség sem az igazságügyminister részéről, sem pedig ezen párt részéről, a melynek sorai közé tartozni én is szerencsés vagyok. Nincs arra szükség, hogy védbeszédet tartsak az igazságügyminister ur mellett, mivel sokkal csekélyebbnek tartom magam, semhogy őt védelmezhetném; s mivel mai fényes beszédével bebizonyította, hogy azok a nyilak, azok a golyók, a melyek a vita folyama alatt reá lövettek, sértetlenül pattantak vissza tiszta jellemet záró melléről és szaktudományt rejtő fejéről, (ügy vanl jobbfelöl.) Nem szorult erre e párt sem, bár olvastam és e házban is hallottam, hogy az