Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-60
80. crsiigos Hét jft««ár 31. I8S6. 999 nézve. (Halljuk!) Az mondatott, hogy a kinevezéseket nem annyira én, mint a ministerelnök teszi. (Derültség. Egy hang a szélsőbalon: Igaz!) Ha azt tetszik mondani, hogy igaz, nekem határozottan azt kell felelnem, hogy nincs igy, nem igaz. (Mozgás a haloldalon.) A kinevezések rendje nem titok, (ügy van! jobbfelől.) Én voltam az, a ki behoztam a candidationalis rendszert, hogy t. i. az illető törvényszék és annak elnöke jelölje ki azokat, kiket érdemeseknek tart a pályázók közül (Felkiáltások a szélső baloldalon: A minister sohasem veszi figyelembe !) és én bátran merek hivatkozni arra, hogy a legtöbb esetben az neveztetik ki, kit az elnök és a törvényszék proponál. {Ellenmondás a ssáső baloldalon.) Ez ugy van, méltóztassanak erre nézve maguknak meggyőződést szerezni. Én e tekintetben hivatkozom azon t. képviselő urakra, a kik azt nagyon gyakran tapasztalták, hogy azok neveztetnek ki, a kik az elnök és a törvényszék által proponáltattak. Vannak esetek, melyekben én ott, a hol fontos, nyomós okok vannak, de ritkán, eltérek a felterjesztéstől. Ezt nem tagadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És miért? Mert nem szert terjesztetnek fel a pályázati folyamodványok hozzám, hogy én azokat meg ne tekintsem s egyszerűen kötött kézzel elfogadjam mindazt, a mit az elnök és a törvényszék fölterjeszt, hanem, hogy a többi folyamodványokat igy megvizsgáljam (Élénk helyeslés jobbfélöT) és ha azt tapasztalom, hogy a kijelölés nem hogy igazságtalanul történt —• ezt nem mondom — de hogy azok, kik más törvényszéknél szolgálnak és pedig hosszabb ideig s nagyobb érdemmel bírnak, tekintetbe nem vétettek, hanem csak azok, kik az illető törvényszék területén szolgálnak és ha akkor olyat nevezek ki, a ki candidálva nem volt, azt nekem hibául felróni nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Annyival kevésbé lehet ezt tenni, miután Veszter Imre képviselő ur engemet akkor, midőn én a Curiánál és a kir. táblánál ugyanazt a rendszert honosítottam meg, melynél fogva nemcsak az elnököt, hanem a tanácselnököt is meghallgattam, azzal vádolt, hogy én el akarom hárítani magamról a felelősséget és azt a tanács elnökére akarom hárítani. Akkor tehát a képviselő ur azért támadott meg, mert a tanácselnök előterjesztésére is hallgattam; most pedig azért támadnak meg ellenzéki részről, mert állítólag a törvényszéki elnök felterjesztésére nem hallgatok; ezt a kettőt, megvallom, összeegyeztetni nem tudom. (Elénk helyeslés jobbfelŐl.) A bírósági hivatalnokok kinevezése az én hatáskörömhöz tartozik és biztosíthatom a t. házat, hogy én magam szoktam azt gyakorolni és pedig ugy, hogy referens nélkül magam nézem át az iratokat és sajátkezfíleg irom meg a kinevezéseket és igy adom ki. Itt más befolyás nem érvényesül, nem is kisértetett ez meg egy oldalról sem. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy egy vagy más informatióra hallgatok, ha az alapos és okadatolt, ismét a dolog természetéből folyik. Hiszen én nem vagyok mindentudó és azért a provinciából valók iránt meg kell hallgatnom olyanokat, a kik a provinciális viszonyokat ismerik. Ez a kinevezési hatalom helyes gyakorlatának egyik főfeltétele. (Helyeslés jobbfelől.) A mi már a bírákat illeti, azok ő Felsége kinevezése alá terjesztetnek. Minden ilyen kinevezés fontosságánál fogva a ministertanács tanácskozásának tárgyát képezi. A ministertanáeshpn tárgyalt ügyekhez a ministerek mindegyike hozzászólhat és igy a ministerelnök is; azt — gondolom — kétségbe vonni senki sem fogja. Hogy azonban a szakministernek szava itt is a döntő és a mennyiben én valamely kinevezést nem tartanék összeegyeztethetőnek az igazságszolgáltatás érdekeivel, az meg sem történne és ez irányban valamely pressio soha meg sem kiséreltetett, arról a t. házat biztosítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt tetszett mondani, hogy a főispánok meghallgattatnak a bírósági kinevezéseknél, a főispánok pedig csak politikai vagy — a mint mondták — korteskedési szempontból szoktak e tekintetben véleményt adni. Én a bírósági kinevezéseknél rendszerint nem hallgatom meg a főispánokat. Ott van a törvényszék candidatiója, ott vannak a folyamodványok, a qualiíicationális táblák; meghallgatom az elnököt, de a főispánokot rendszerint nem. De vannak esetek, melyekben meghallgatom a főispánt és ezek oly esetek, melyekben nemcsak törvénykezési, nemcsak jogi, hanem politikai érdekek is kérdésben forognak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ily esetekben magamnak meggyőződést szerezni arról, hogy az illetők bizonyos tekintetben mennyiben felelnek meg a magyar állam és állameszme követelményeinek, gondolom, csak kötelességem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem akarom a kérdést itt bővebben fejtegetni; de gondolom, megértettek (Helyeslés a jobboldalon) és ha mások nem, bizonyosan megértettek az erdélyi képviselők. (Helyeslés a jobboldalon.) Az mondatott itt, hogy szükséges volna az előléptetési szabályok codifieatiója. Azt t. ház, hogy egy szolgálati pragmaticában a tisztviselők jogait biztosítani lehet és kell, elfogadom. Elfogadom azt is, hogy ott, a hol csak fizetési fokozatban való előléptetésről van szó, bizonyos sorrendet meg kell tartani, azaz, hogy ugyanazon szakban és körben különböző rang- vagy fizetési fokozatokban, mint pl. telekkönyvvezetők és segéd-telekkönyvvezetők vagy jegyzők a kisebb fizetésből a magasabb fizetésbe sorban lépjenek elő, azt igazságos és méltányosnak tartom, a mennyiben t. i. 38*