Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

280 59. omAgos ülés január 28. 1885. zetik a határidő, a mi megint fél napot vehet igénybe, mig az ügy keresztül megy, azután következik a tanú-kihallgatás ez a harmadik nap, azután jő az itélelethozatal, ugy hogy esetleg 3—5 fél napot vesz igénybe, egy ilyen csekély ügynek elintézése, mely lehet, hogy csekély horderejűnek látszik a ház több t. tagja előtt, de mikor a szegényebb kö­zönség dolgáról és követeléséről van szó, arra nézve ép oly fontos, mintha a gazdag embernek 100,000 írtjáról lenne szó. (Igaz! Helyeslés a szélső haloldalon.) Magát a módozatot illetőleg nem mondom aránytalan, de méltányos költség terhelje, mert a ki nem tesz eleget kötelezettségének, azt hiszem, az anyagi és erkölcsi igazságból egyenesen folyik, hogy viselje ;iz okozott költségeket is. De a főhiány az, hogy nincsen második fórum. Ez minden esetre nagy hiány, mert elismeri az igazságszolgáltatás bizonytalan voltát széles Magyarországon minden jogász s azt hiszem, annál fontosabb, mert a sze­gény embernek kis követelése sokszor fontosabb, mint a gazdagmüí nagyobb követelése és azért előfordulhat ott is igen nehéz bonyolult elvi kér­dés, tehát legalább az adatnék meg, hogy még egy fórum felülvizsgálná ezen csekélyebb ügyek elintézését. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy egyes — valóban reformokat képviselő — intézmények iránt j avaslatokat nem nyújtott be a t igazságügy­mini ster ur; arra sem akarok kiterjeszkedni, hogy nagyon határozott ígéretet tett tavaly s három évvel ezelőtt, 1882-ben, holott pl. a bűnvádi eljárásról szóló javaslatot késznek jelentette ki, melyet már a következő ülésszakban beterjeszt és a t. ház tár­gyalás alá veheti. Hasonlóképen a szóbeliség és közvetlenségre vonatkozó törvényjavaslatot illető­leg is ily Ígéretet tett, megtette az Ígéretet arra nézve is, hogy a kisebb javadalmazása bírósági tisztviselők fizetésének emelése iránt javaslatot fog tenni, nemkülönben, hogy a polgári törvény­könyvet is be fogja terjeszteni és egyáltalán mind arra nézve a mi szükséges és lényeges a javasla­tok nagyrészt elkészültek, igy például a szóbeliség, közvetlenség és a bűnvádi eljárásra vonatkozólag; azonban e tekintetben ígéreteit maiglan sem vál­totta be. Már 3 évvel ezelőtt hallottuk azt, hogy a bűnvádi eljárás kész s a ministerur azt be fogja nyújtani, azóta azonban hallgat róla a krónika. Most, hogy elkövetkezett az igazságügyministeri költségvetés feletti vita, egyes hirek szárnyra kel­tek, hogy lehetetlen az előterjesztése az eddigi javaslatnak s hogy a minister ur enquéte-et fog összehívni s azon megvitatja a javaslatot. És hal­lanunk kell a híreket akkor, mikor a t. minister ur évekkel ezelőtt maga is elismerte, hogy égető szükség van bűnvádi eljárás szabályozására, tör­vénybe iktatására, mert e tekintetben Magyar­országon, ezt bátran ki lehet mondani, az egyéni és a polgári szabadságnak biztosítéka egyáltalában nincs. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha a justitia venné magának azt a fárad­ságot, hogy yégig sétáljon az ország egyik hatá­rától a másikig, hanem ezt csak sántikálva tehetné, a mint hogy egyáltalában sántikál is és betekin­tene Erdélybe is, arról győződnék meg, hogy itt a magyar büntető törvénykönyv van életben, azonban a bűnvádi eljárás az 1853. évi osztrák perrend­tartás, melyet már Ausztriában is eldobtak, mig nálunk ennek ellenére fentartották, aztán megfor­dítva, ott van az osztrák polgári törvénykönyv és a magyar törvénykezési rendtartás; nálunk viszont van büntető jogi codex, de nincsen eljárásunk. Igaz, hogy az 1872-ki igazságügyi kormányzat adott be javaslatot s erről egjméniely vidéki tör­vényszék nyilatkozott is, egyik elvetette, a másik elfogadta s némelyek használják is, de nem kizáró­lag s épen íizért, mert nem kizárólag, bizonytalan a jogsaolgái tatás. Erdélyre nézve is a legfelsőbb fórum, a királyi Curia, azon sajátságos helyzetben van, hogy ily ellentétes intézmények, egymástól eltérő törvények és szabályok értelmében kénytelen sokszor ítélni. De lejebb megyek, oly ügyekben is, melyek a Curia elé nem tartoznak és mint legfelsőbb foru­mon elintézést nyernek a királyi táblákon, a marosvásárhelyi és budapesti királyi táblák sok­szor egymással ellentétes véghatározatokat hoz­nak, melyek hogy a közönség jogérzetét, az igaz­ság iránt való rokonszenvét, de a törvény és ható­ság iránti tiszteletét is mennyiben képesek fejlesz­teni s mennyire emelik benne a bizalmat, azt egy­általában nem vagyok képes megérteni, sőt ellen­kezőleg azt tartom, hogy határozottan helytelen irányba terelik és a helyett, hogy a közönség jog­érzetét fejlesztenék, bizalmát és törvénytiszteletét, erősbítenék, a mi kétségtelenül összefüggésben van az erkölcsök javulásával, mindezt ellenkező irány­ban terelik. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Még a királyi táblák szaporítását óhajtanám érinteni, mint a mire nézve a t. igaz­ságügyminister ur évek előtt szintén határozott ígéretet tett. A t, igazságügyminister ur az ígért javaslatot máig sem adta be. Elismerem, hogy e tekintetben vannak indokai, hanem hiszen egy olyan képes, tehetséges, tapasztalt férfiúnak bizo­nyára kell hogy indokai legyenek készen akár­mikor, bármely cselekvényére, bármely állítására nézve, de hogy ezen indokok megfelelők legyenek, hogy nem az a czéljuk, hogy ezen valóban szük­séges reformok elodáztassanak, azt részemről — engedelmet kérek— elhinni nem vagyok képes, mert annyi határozott Ígéret után az ígéretek foly­tonos ismétlése biztosítékot nem nyújt. Én fontosnak tartom a királyi tábla decen­tralisatióját, annyival inkább, mert ezzel egy ha­talmas társadalmi érdek is szoros összefüggésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom