Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-59
59. orssságos ülés január 28. 1885. 275 dekát képezi. Ennek természetes következménye j pedig az volt, hogy az igazságügy minden tényezője magát elhanyagoltnak kezdte érezni. Hozzájárult ehhez a társadalmi életen kivül való helyezés, mely 1869 óta a mai napig a bíróságokra nézve állandóan követeltetik. Innen pedig az következett be, hogy minden contact, minden érintkezés az igazságügyi és administrativ élet között hazánkban teljesen megszűnt, hogy azt látjuk, miszerint gyakran egészen ellenkező szempontokból indulnak ki az igazságügyi kormányzat tekintetében és egészen ellenkező szempontok azok, melyeket a bíróságok követnek. És innen következett azon egészségtelen, de nem a bíróságoknak, hanem az állapotoknak felrovandó oppositionális szellem és pedig nem csupán az igazságügyi kormányzat egyes intézkedései vagy személyes kérdések tekintetében, hanem általában a törvényhozás és kormányzat iránya ellenében, mely számos birói intézkedésben és határozatban a kormányzat és a közigazgatás iránya ellen nyilvánul és mely épen nem alkalmas arra, hogy kiegyenlítse azon ellentéteket, melyek a korszellem áramlata és a bíróságok felfogása között lépten-nyomon fenforognak és melyek a birói és az ügyvédi kar Törekvéseinek megítélésénél határozottan kedvezőtlenül hangolják a közvéleményt. T. ház! En egyáltalán nem hiszem, hogy a bajok oka, mint gyakran állíttatni szokott, bármely személyes kérdéssel állana kapcsolatban. Én azt hiszem, hogy azok oka mélyebben, általános irányokban, általános áramlatokban fekszik. Tagadhatatlan, hogy azon nagy érdek, mely a •financiális egyensúly helyreállítása tekintetében az ország minden érdeklődéseit és törekvéseit erre irányozta, kedvezőtlenül hatott az igazságügyi kérdésekre is. Mert a jó igazságügy, mint minden jó kormányzat, minden heÍ3 T es intézkedés szükségképen pénzt követel. Az terméssétes, hogy ha kellő figyelemben részesíti a közvélemény az igazságügy gyökeres rendezését, akkor szükségképen az egyensúlynak helyreállítása e téren nem kevésbé sürgősnek, nem kevésbé mulhatlannakmutatkozik, mint a merő pénzügyi egyensúly. És akkor a pénzügyi egyensúly feltételei közé sorolja az ország azt is, hogy gondoskodva legyen azon költségek és áldozatokról, melyek a helyes igazságügyi kezelés szempontjából mulhatlanul szükségesek, valamint, hogy a helyes administratio érdekei szempontjából sohasem képez akadályt a pénzügy, ha azok oly mulhatlanul szükségeseknek ismertetnek el, hogy ezen érdekek jelentősége nem kisebb, mint maguké a pénzügyieké. Hisz csak a hadsereg kérdésére kell utalnunk, hol a hadsereg harczképességének kérdése a pénzügyi tekintetekkel szemben legalább is mindig kiegyenlítést talál. Csak a belkormányzatra vagy a rendőrségre kell utalnom, hol szintén nem minden volt elérhető s követelhető, a mi az intézményeknek nem is eszményi, hanem legalább más országokban tapasztalt javítására szükségesnek mutatkozott; mégis elérhető volt az, hogy azon áldozatok, melyek múlhatatlanul szükségesnek mutatkoztak, meghozattak. Az igazságügynél épen azért, mert nem volt elég élénk az e tekintetben való érzet, évek óta nem hangzott fel a pénzügyi szükségletek követelése oly mértékben, melynek azután a pénzügyministernek az egyensúly helyreállítására irányzott törekvései daczára is érvényt lehetett volna szerezni. S épen azért t. ház, mig egyrészről az igazságügy bajai részben tagadhatatlanul a dotaíio elégtelenségéből keletkeznek, másrészt maga ezen körülmény csupán azon érzék hiányának tulajdonítható, mely az igazságügy egyéb téréin hasonló hiányos alkotásokra vagy hasonlókép a szükséges eredmények tekintetéből való előmunkálatoknak kellő keresztül nem vitelére vezetett. Legyen szabad t. ház, ezzel kapcsolatban néhány részletes példával megvilágítani az általánosságban mondottakat. (Halljuk!) Nem érintve a birói szervezet általános kérdését, mert mint mondám, alkalmunk lesz ezzel tüzetesebben foglalkozni, hanem például igen számos helyütt és könnyen megmagyarázhatóan felhangzott az országban a telekkönyvek decentralinatiójának kívánsága Felhangzott elannyira, hogy ennek az igazságügyi kormányzat nem volt képes elíentállni és e tekintetben tényleg nagy niunkákíok és számos intézkedések történtek. De ezen intézkedések mindig csak arra szorítkoztak, hogy külsőleg megfelelni iparkodjék az igazságügyi kormányzat az igényeknek, arról azonban nem történt gondoskodás , hogy állandóan megszereztessenek a garantiák, hogy ezen intézkedések a kellő czélra is fognak vezetni. És mi volt az eredmény? Az, hogy ennek következtében habár a telekkönyvek tagadhatlanul hozzáférhetőbbek lettek, másrészt ép oly tagadhatlanul a telekkönyvek rendje, a telekkönyvi intézkedések helyessége, azóta számos tekintetben lanyhult és sokkal több baj merült fel, mint azelőtt e tekintetben tényleg létezett, ugy hogy számos telekkönyvi hatóság van az országban, melynél csaknem lehetetlen minden tekintetben correct eljárást igényelni. Egy másik eredménye a követett eljárásnak egy sokkal fontosabb és az igazságügy kezelésére és ellenőrzésére sokkal lényegesebb intézmény tekintetében : a királyi ügyészség tekintetében mutatkozott. Tagadhatatlan,hogy midőn a királyi ügyészség szerveztetett, a törvény nem merítette ki munkásságának összes körét, nem határozta meg szigorúan és minden tekintetben azon viszonyt, melyben egyrészt a kir. ügyészség a ministeriummab más-
