Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

^gg 59. orsüégos ülés Ha ezen eredményt nem is kicsinylem, de kielégítőnek sem találom. Mert habár beismerem, hogy a csődtörvény megalkotása által hiteltörvényeink kiegészíttettek és hogy alkotmányunk tizenharmadik évében valahára életbe lépett büntető törvény eszméi, rendszere, alkotásában jeles és maradandó értékű mű, mely csekély kivétellel egészben meg is telelt a nemzet vágyainak és a hozzákötött reményeknek: de az anyagi jogrendszerbe foglalásának nagy munkájában ugy látszik, a t. minister ur egészen ki is merült. Mert a csődtörvényen kivül egyéb alkotást felmutatni nem tudott, sőt a megkezdett mű is félbenmaradt és a nemzet éveken át hiába várja, sürgeti az ország a büntető eljárás codificatióját, holott az igen t. minister ur tudja legjobban, hogy a mai bűnvádi eljárás mennyire tarthatatlan, mely eljárás nem is egyöntetű, mert az ország különböző részeiben, a Királyhágón inneni és a Királyhágón túli részekben, továbbá a polgárosított határőrvidéken mindenütt más és más szabályok vegyüléke van érvényben. E mellett nem is nyújt eligazodást a birói és a védői jogkör és a védelem szerepére nézve és a mi fő, nem nyújt a bírónak megbízható alapot, hogy adott esetben kétségkívül feltalálja és megismerje az alkalmazandó igazságot. Sőt az alap is különböző, mert mig az első biró egy tökéletlen szóbeli, addig a felső biró még tökéletlenebb Írásbeli alapon ítél. (Ugyvan! a baloldalon.) Hozzá járul az is, hogy az igazságszolgáltatás oly lassú menetű, hogy az előnyomozás megindítása és a bűnvádi eljárásnak végitélettel való befejezése közt rendszerint legalább három, gyakran hét, nyolcz s több év eltelik, a mi különösen a bűntelen vádlottal szemben véleményem szerint korunkhoz nem illő barbár eljárás. És ily ttírhetlen állapotokat tart fenn igazságügyi kormányunk, holott a kormány megbízásából szerkesztett bűnvádi eljárás már két évvel ezelőtt készen volt, sőt a ministerelnök ur kilátásba helyezte annak a törvényhozás elé terjesztését. Azonban az igen t. igazságügyminister ur, a kit elhamarkodással vádolni csakugyan nem volna igazságos, 1882. deczember 18-án tartott beszédében Polónyi volt képviselőtársunk által kifejezett azon méltó aggodalmunknak, hogy azon törvényjavaslatban az esküdtszéki bíráskodás mellőzve van, az©n kijelentést tette,hogy az esküdtszékek felett vitázni idő előtti, mert ezen törvényjavaslatot előbb egy szakférfiakból összeállítandó tanáeskozmány megbirálása alá fogja terjesztetni és ha az ottan nyert tanácsok és hallott nyilatkozatok nézeteit vagy megerősítik vagy megváltoztatják, de csakis akkor fogj a meggyőződésének megfelelő tartalommal a törvényhozás elé terjeszteni Ezen nyilatkozat tétele óta két esztendő múlt el ésugy látszik,hogy ezen törvénytervezet a minister ur meggyőződésével együtt a tanácskozásokban január 28. 1885. megfeneklett s igy annak előterjesztése egy távoli jövő bizonytalan reményei közé sorozható. T. képviselőház! Nemcsak azon téren, de az igazságügy egész kiterjedt mezején, melyen csaknem minden az alkotó kezekre vár, mindenütt ily meddő munkássággal, vagy nem kielégítő tevékenységgel találkozunk. Azzal találkozunk az anyagi jog codificatiójánaknagy munkájánál is, melyre az igen t. előadó ur most épen oly öntudatosan hivatkozott, arra, hogy hiszen ezen törvénynek már négy része készen áll. De t. ház, ha figyelembe veszszük azt, hogy ma már járt utón haladhatunk, midőn oly jeles források nagy bőségben állnak rendelkezésünkre, -melyek az anyag feldolgozását nagyon megkönynyítik, tekintve tehát a feldolgozott anyag terjedelmét és az arra fordított idő hosszú tartamát, de különösen tekintettel arra, hogy a mű épen azon részében, a melynek a hazai jogfejlődés alapján leendő megalkotása legnagyobb tapintatot, legalaposabb ismeretet és valósággal törvényhozói bölcsességet igényel és a melynek egységes szervezésére a jogrend és az egyéni szabadság érdekében a nemzetnek oly elkerülhetlen és mielőbbi szüksége van, mondom, mindezekre tekintettel, én ezen eredményt kielégítőnek nem találom. (Helyeslés a baloldalon.) Sőt nem találnám az esetben sem, ha a készen álló tervezet absolut becse általában elismertetnék. Mert azon meggyőződésben vagyok, hogy ha a munkafoiytatása az eddigi tevékenységnek megfelelő irányban halad, akkor nekünk ezen században codificált polgári törvénykönyvünk nem lenz.. (Helyeslés a baloldalon.) És ha t. ház, az anyagi törvény hiányában igazságszolgáltatásunk polgári peres ügyekben bizonytalan, sőt gyakori esetekben a pernek kimenetele minden tudományos combinatiót meghaladó szerencsekoczkázat, midőn a biró nem positiv törvények, de jól-rosszul alkalmazott általános jogelvekre, vagy mint mondani szokás, a józan ész által vezetett szabadmeggyőződésre fekteti ítéletét. (Helyeslés a baloldalon.) És midőn mi t. ház, nem remélhetjük, hogy ezen bajon rövid idő alatt segíthetünk, akkor súlyosabb beszámítás alá esik az, hogy igazságügyi kormányunk elmulasztotta azon reformok behozatalát, melyek a polgári peres eljárás biztonságát, tisztaságát, rendszerességét megalapítani hivatvák, ezek közt első sorban a szóbeliségre, a közvetlenségre fektetett polgári peres eljárás codificatióját és ezen törvénynek megfelelőleg a budapesti királyi ítélőtábla decentralisátióját, az elsőfolyamodású királyi törvényszékek és járásbíróságok székhelyeinek megállapítását és területeiknek kiegészítését, végül a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás módosítását, ezen szervesen egybefüggő törvények keretében a bíróságok feletti felügyelet újjászervezését és annak egészen