Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-58

88. országos ülés január 27. 1885. 251 A magyar tudományos akadémia könyvtárának | gyarapítására 5,000 frt. Elnök: Megszavaztalak. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): 20. rovat. A magyar tudományos akadémia mathematicai és természettudományi osztálya részére országos érdekű kutatásokra és közleményekre 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): 21. rovat. A magyar királyi természettudományi társulatnak évi segélyezésére oly czélból, hogy a társulat ez összeget országos érdekű kutatásokra és közleményekre fordítsa 4,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hoiísy Pál jegyző (olvassa): 22. rovat. Elszegényedett hazai irók vagy ezek családjainak segélyezésére 8,500 frt. Elnök: Megszavaztatik. HoitSV Pál jegyző (olvassa): 23. Tornamesterek kiképzésére 8,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. HoistyPál jegyző (olvassa): 1. rovat. Bevétel. Magyar nemzeti múzeumi alap 11,203 írt. Elnök: Elfogadtatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): Országos zeneakadémia 7,000 frt. Elnök: Elfogadtatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): Szinészeti tanoda 1,000 frt. Elnök: Elfogadtatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): Magyar művészeti ösztöndíjalap 1,336 frt. Elnök: Elfogadtatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): A közművelődési czélok összes bevétele 20,539 frt. Elnök: Elfogadtatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa) : Egyházi czélok. Eencles kiadások XIX. fejezet, 6. czím. Peny vessy Ferencz: T. ház! Az egyházi czélok czíinének tárgyalásával kapcsolatban egy legalább igénytelen véleményem szerint nagyfontosságú kérdést vagyok bátor megérinteni s erre nézve mély tisztelettel kérem a t. ház szives figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ertem a kérdés alatt a párbérnek nagyhorderejű kérdését. E kérdés mintegy lappangva már évek óta napirenden van, fel-feltünik az időről időre; a hírlapok, a közvélemény foglalkozik is vele : de maga a t. kormány csak mintegy elvonuló esetleges betegségnek tartja az ügyet, melynek minden nyilvánulása alkalmával elégnek tart a gyógyításra egy-egy sebtapaszt. Pedig már maga a sajtó egyes nagyobb eoncrétebb eseteket registrálva, nyíltan felszólította a t. kormányt, főleg a mélyen t. cultusminister urat, hogy ezen bajnak gyökerére nézzen s ott gyógyítsa azt, hogy ennek folytán a különböző vallások közti súrlódásokat, viszálkodásokat egyzsersmindenkorra megsemmisíthesse. Hanem mind- ' ezen felszólításnak, közóhajnak, hogy ngy mondjam a közszükség iránti nyilvánulásnak absolute nem volt gyakorlati eredménye, sőt a cultusmimsteriuin újabb időben egymással homlokegyenest ellenkező határozatokat hozott, a melyekkel csak növelte a zavart és ma ugy vagyunk, hogy egyáltalában nem tudják az illető vitázó felek, hogy hova forduljanak panaszaikkal, mert a közigazgatási hatóságok a ministeri rendeletek értelmében a bíróságokhoz, a bíróságok pedig a curiai döntvény alapján a közigazgatási hatóságokhoz utasítják a vitázó feleket. A párbérre vonatkozólag egy igen érdekes és nagy szakavatottsággal irt munka jelent meg a napokban dr. Timon Ákos tollából. Ezen munka gazdag forrástanulmányok alapján kimutatja czáfolhatlanul, hogy azon álláspont, melyet a t. kormány e kérdésben elfoglal, egyfelől merőben téves, másfelől Magyarország jelenlegi közjogába ütközik. A ministerium ugyanis, ha jól emlékszem 1875 óta azon elvi álláspontból indul ki, az ilyen párbéri vitás kérdésekre nézve, hogy a párbér-szolgáltatások bizonyos esetekben, a hol a visitatio canoniea igy hangzik: „quilibet sessionatus solvit duas metretas tritici", azaz minden telkes jobbágy fizet 2 mérő búzát, vagy a hol igy hangzik: „quaelibit domus dat unam metretam tritici", azaz minden ház ad egy-egy mérő busát, hogy mondom, ezen esetekben a párbér-szolgálmányok dologi terhek volnának, melyek tehát a középkori rendszer értelmében a volt jobbágy telek, vagy ház mindenkori birtokosa által teljesítendok, tekintet nélkül a vallásra. És ezen merőben téves álláspontból indulva ki a kormány 1875 óta a protestánsokat, a gö"ög nem egyesülteket stb. nyíltan kötelezte a párbér fizetésére oly esetekben, mikor azok katholikus kézből vett ingatlannak birtokába jutottak. Pedig t. ház, hogy ezen álláspont merőben téves, hogy ez egyenesen Magyarország jelenlegi positiv közjogába ütközik, azt bátran merem állítani, mert a magyar régi jog egyáltalában soha nem ismert ilynemű dologi szolgálniányokat. Nem is voltak azok sohasem, még a jobbágyi viszony idejében sem, soha oly értelmű terhek, mint volt pl. a tized, a földesúrnak járó kilenczed, a robot, a patronatus stb. Igazs ezt be kell vallani, hogy az 1790/91. évi törvényhozás előtt a protestánsok, s a görög nemegyesültek bizonyos helyeken fizették a párbért, ele korántsem azon elv alapján, mintha ez dologi teher lett volna, hanem egyszerűen azon elv szerint, mert akkor, midőn még nem volt teljesen szabad vallásgyakorlat, oly helyeken, a hol a protestánsok és görög nemegyesültek, nem birtak teljes vallásszabadsággal, a katholikus parochia kötelékébe tartoztak, s mint ilye32*