Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-58

248 58. országos ülés jsnuár 27. 1885. lalok fel, mert azt, tekintvén a történelmi képcsarnoknak nemcsak közművelődési, hanem főleg álla mi, nemzetiségi oldalát, szívesen megszavazom. Az ügyre nézve kívánok csak két dolgot felhozni. A múlt országgyűlési cyclus végnapjaiban bátor voltam a t. minister úrhoz a történelmi képcsarnok felállítása tárgyában kérdést intézni annak akkori stádiumáról. A t. minister ur akkor azt mondta, hogy az akadály, mely eddig a képcsarnok felállításának útjában volt, már el van hárítva, mert ő Felsége legkegyesebben átengedte e czélra az úgynevezett várkerti bazár helyiségeit. A t. minister ur akkor a ház osztatlan éljenzése mellett azt a véleményét nyilvánította, hogy a képcsarnok talán még az őszszel megnyittatik. Az ősz elmúlt s midőn a pénzügyi bizottság egy kimagasló tagja a bizottságban a t. minister urat ez érdekből megkérdezte, a t. minister ur ismét azt mondta, hogy csak pár nap kérdése az, hogy a képesarnok megnyittassék. Ez a pár nap is elmúlt és fájdalommal kell constatálnom, hogy az annyira kívánatos történelmi képcsarnok még most sincsen megnyitva. Bátor vagyok tehát a t. minister úrhoz azt a kérdést intézni és ez az egyik, mit felhozni akarok, hogy mi akadályozza a történeti képcsarnok megnyitását? A másik, mit felhozni szükségesnek találok, az, hogy ugy hallottam, hogy egyik igen t. ministeriuin, meg is nevezem, a magas pénzügyministeríuni, midőn felszólittatott, kijelentette, hogy nem hajlandó átengedni azon értékes, jobban mondva nem annyira értékes, mint érdekes történelmi képeli et, melyek a inínisterium egyik előtermében vannak ? Ugy látszik, itt is lehet alkalmazni Pulszky Ferencz képviselő urnak imént mondott megjegyzését, hogy az előrevágó cultusminister háta mögött ott áll a pénzügyminister. A tételt különben megszavazom. (Helyeslés baloldalon.) Pulszky Károly: T. ház! Midőn az előttem szólott képviselő ur a történelmi képcsarnok felállítására és annak jelen stádiumára nézve a t. közoktatásügyi minister úrhoz két kérdést intézett, engedje meg a t. ház, hogy mielőtt e kérdésekre a minister ur válaszolna, ha szükséges lesz válaszolnia, azok után, a miket mondani fogok, én válaszoljak, mint olyan, a ki a dolog megalkotásával állásomnál fogva meg vagyok bizva. (Halljuk!) A múlt országgyűlés a történelmi képcsarnok eszméjét, mely társadalmi utón indíttatott meg s melynek hasznos voltát, ha létrejön, a sajtó elismerte, a múlt országgyűlés pedig az által, hogy 1,000 forintot szavazott meg az előkészítési munkálatok költségeire ; midőn a jelenleg szóbanforgó tétel a budgetbe bejött, egyszersmind az új intézmény végleges felállításának lehetősége is megadatott. Az akadály, melyről az előttem szólott képviselőül-megemlékezett, általában nem valami phi| sicai akadály, hanem egyszerűen azon akadály, mely minden intézmény létesítésénél megvan, tudniillik, hogy az anyag gyűjtésére, rendezésére, szervezésére idő kell. Hogy itt nem általában indolentia — mit a magyaroknak nagyon gyakran szemére vetnek és a magyar hivatalnoki karnak is szemére szoktak vetni — áll útban, arra csak egy példát hozok fel. Ehhez hasonló nagyobb intézmény Európában csak egy van, az angol National portrait gallery .... Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister : És a flórenczi! Pulszky Károly: A flórenczi más természetű. Ott történelmi arczképeknek egy sorozata van ugyan, de olyan, melyet a Medici-család a XVI. században festetett európaszerte az akkor élő legkitűnőbb egyénekről. Ez más tekintet alá esik. De az angol arczképcsarnok épen ugyanazon elveken alapszik, mint a miénk, tudniillik, hogy nemzeti történetének hiteles és a lehetőségig egykorú képeiből legyen összeállítva. Az angol képcsarnokra 1856-ban a budgetben 2,000 font szavaztatott meg, ezzel tétetvén le alapja az intézménynek és ez volt a rendes évi budget 1865-ig, a mikor 750 fonttal emeltetett. Constatálom, hogy Angliában 1856-tól kezdve 9 évig 2.000 fontnyi dotatióval feiáílittatott az intézmény, a nélkül, hogy valaki más látta volna, mint a vele foglalkozó őr, a jelenlegi igazgató Greorge Scharf, 1859-ben, tehát 3 évi budget felhasználása után egyes szakembereknek adtak belépti j egyeket a gyűjteménybe, mely akkor csak 58 képből állott. A nagy közönségnek, a nyilvánosságnak megnyittatott 1865-ben. Tehát Angliában, hol a történeti múltból sokkal több anyag maradt fenn mint hazánkban, hol a viszonyok az ily intézmények létrehozására messze kedvezőbbek, hol a összeg, mely rendelkezésére állott az illetőknek, kik alkották az intézményt, sokkal nagyobb volt, hol egyszersmind az intézmény iránt sokkal nagyobb volt a részvét az angol aristokratiában, mint a minő most nyilatkozik egyelőre Magyarországon, ott 9 év kellett arra, hogy ez intézet létre jöjjön. Nagyon jól tudom t. ház és tudjuk mindazok kik magyar cuítur-ügyekkel foglalkoznak, hogy nem lehet nálunk annyi időt adni egy újonnan felállítandó intézetnek, mint a mennyit külföldön arra áldoznak, ha cultur-ügyek életbeléptetéséről van szó. Midőn én ez intézmény életbeléptetését elvállaltam, tudtam, hogy nálunk azt, mi Angliában történt, t. i. a nonum prematur in annum elvét nem lehet alkalmazni, hanem azt hiszem, hogy egy vagy másfél év igen is fog kelleni arra, hogy a magyar történelmi képcsarnokot megnyithassuk, mert a jelenleg meglevő anyag semmi egyéb, mint az, mi I a muzeuui egyik folyosóján és lomtárában volt I összegyűjtve. A képek művészeti tekintetben ugy-