Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-57

234 57. orsiágoi ülés január 26. 1SS5. vallója, lehetőleg előmozdítója legyek oly ügynek, mely midőn egyrészt, szabadjon mondanom — fontosságához mért méltatásban nem részesült, másrészt a humanismust czélozván, annál osztatlanabb figyelmet érdemel, mivel az emberiségi érzet a legmagasztosabb akkor, a mikor nemes részvéte nemünk mostoháit gondozza. „Gens magna, quae providet miseris!" Felesleges volna e tárgyat behatóbban megvilágítani, mert meg vagyok győződve, elég a siketnémák ügyét egyszerűen megemlíteni, hogy a t. ház bölcsessége előtt az enyéiméinél sokkal erősebb contemplatiókkal, begyőzőbb reflexiókkal álljon annak nagy elvi jelentősége és nemzeti inűvídődésünket mélyen érintő eminens practicus szükségessége. Azért én e nagy jelentőségű, practicus szükségü ügy érdekébői a valódi humanismus nevében appellálok a mélyen t. ház bölcsességéhez, sziveik nemességéhez; reménynyel fordulok a t. cnltusminister úrhoz, ki nemzeti culturánkat szivén viselvén, ezt tetteivel is eléggé tanuBÍtá; mondom, teljes bizalommal vagyok, midőn kezeikbe teszem le a siketnémák nevelésének és oktatásának kérdését is. Vaj ha bölcs intézkedéseik sikeresen segíthetnének a természet ezen mostoha gyermekein és ez által közművelődésünk egyik nagy hézaga pótoltatnék. T. ház! Az osztó igazság, sőt magasabbra emelkedem, az irgalmas szeretet Ítélőszéke előtt állok, midőn a t. ház emlékezetébe hozom ama statistice megállapított tényt, hogy a magyar birodalomban, Horvát-Szlavonországon kivül jelenleg 20,000 siketnéma van és ezek közül körülbelül kétezer tanképes korban, Ha már maga a számarány, e szerencsétlenek feltűnő nagy száma gondolkodóba ejthet mindenkit; méltán fájó érzet tel kell, hogy eltöltsön minden embertársaiért melegebben érző emberbarátot annak meggondolása : hogy ezernyi ily szerencsétlen teng, kóborol hazánkban teljesen elhanyagolva; mert e bajban is, már az általános lélekszám aránya szerint, a szegény osztályban születnek és találtatnak a legtöbben, ezeknél áll az be tapasztalás szerint a leggyakrabban egy keletkezett testi baj elhanyagolása folytán rettenetes következményül. És mindenek felett e szerencsétlenek lelki elnyomorodottsága! Minden egyéb érzéki bénulásnál a természet az egyik érzék hiányát a többiek annál intensivebb, rendkívül élesebb működéssel pótolja. De itt beáll a szellemi működést közvetítő szervek életének igen nagymérvű pangása és az emberi élet nem egy esetben az állati ösztönélet nivaujára száll le. Kifolynak ez erkölcsi elkorcsosodásból, a nagymérvben elhomályosodott szellemi élet soknemű aberratiói, főleg a kifejlődni szokott állati düh szerencsétlen következményei, melyekről a bűnügyi statistika tudna felvilágosítást adni s a melyeknek siralmas következményei az azokat elkövető egyénnél erkölcsi és jogi imputatio alá alig eshetvén, kit" mást okozhatnak, mint magát a társadalmat, melyet e haj gyökerének eltávolítása tekintetéből a mulasztás, a könnyen túltevés vádja méltán illethet. Pedig e bajt legalább enyhíteni, ama következményeit emberileg telhetőn elhárítani nem épen lehetetlenség. Korunk vívmányai közt nem utolsó helyen áll ama kiváló módszer, melyet ennek a siketnémák tanításánál beállítani sikerült és azon nag > szerű eredmények, melyeket ennek alapján elér. Ha e tér a legtöbbek figyelmét Kikerülte, e körülmény az avatottabb előtt annak érdeméből mitsem von le. Én részemről leginkább bámulom mind ama alkotásokat, melyek a szellemi életre czélravezetök, mert ezek saját emberi méltóságunkhoz legméltóbbak. De mily nagyfokú tisztelettel kell meghajolnom oly alkotás előtt, mely képes még a siketnémaság elnyomorodását is a rendes szellemi élettevékenység magaslatára emelni. T. ház! Tapasztalásból beszélek. Hogy magamat kellően tájékozzam és érdeklődésemet informáltassam, felrándultam Váczra az országos siketnéma intézetbe; hogy tájékozást szerezzek magamnak nemcsak ez intézet külső organisatiójáról, hanem és pedig főleg a követett tanmódszerről. A mit itt a kitűnő igazgató ur kalauzolása mellett tapasztaltam, valóban bámulatba ejtett. Itt láttam valóján, hogy az emberi szellem az ő erejében és lankadatlan ügybuzgalmában mire képes. Itt láttam, szószerint véve, mint kényszeríti az emberi lélek ereje a természetet arra, hogy a rendes szabályba térjen még ott is, hol oly mélyreható, oly rettenetes kivételeket tett. De mit használ mindez? A nemzeti művelődés e téren való fejlesztésére mily csekély eredménye van minden p.'iedagogicus igyekezetnek, mig Magyarország a siketnémák számára csak két intézettel bir, egyet Váczott 95 helylyel, a másikat Budapesten, a honi izraeliták alapítása 60 helylyel. Mily kevés ez a siketnémák számához, kivált ha tekintetbe veszszük ama szegény siketnéma gyermekek számát, kiknek szülei az ország letávolabbi vidékeiről épen nincsenek azon helyzetben, hogy szerencsétlen gyermekeiket ez intézetek közül akár egyikbe, akár a másikba küldhetnek externusokkint. E bajon t. ház, segíteni kell, e hézagot bármiként is pótolni szükséges volna. Ezt kívánja első sorban is a nemzeti becsület, a hazának, hogy ugy mondjam magasabb nimbusa. Követelménye a nemzet nemességének! Barbár érzületre mutatna nemünk bármily elhagyatottjait a vaksors odadobott tárgyaiul tekinteni. Fenkelt lelkek azokat inkább a társadalomba helyezett áldozatokként tekintendik, hogy legyenek gyengéd gondjaiknak, kiváló feláldozásuknak tárgyai. Ha szabad a nemzet testét egy családul eontem-