Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-57
2®2 57 ' «***«» 11 *'«i« janaár 26. 1885, hogy az állam legalább is annyi ilynemű tanintézettel legyen képviselve, mint a mennyi a nem állami és nem magyar tannyelvű intézet. De mert a culturális és a nemzeti tekinteteken kívül van érzékem az állam jelenlegi pénzügyi viszonyai iránt is, tekintve, hogy egy új reáliskola felállítása aránylag jelentékeny költségbe kerülne, én ettől elállók; de annyival komolyabban ajánlom a második expedienst, a mely távolról sem kerülne oly sokba, de végeredményeiben felérne egy új tanintézet értékével és hatásával. Á költségvetés feletti általános vita alkalmával ki volt emelve az internatusok jelentősége és én sajnálattal tapasztaltam, hogy a képviselőháznak figyelme egy előzetes beszéd által kifárasztva, nem fordult azon érdek lődéssel ezen fejtegetés felé, a melyet az megérdemelt volna. Nem fogom a mondottakat ismételni, csak egyszerűen felemlítem a tényt t. ház, melyet bizonyára nem fog senki sem kétségbe vonni, hogy a protestáns tanintézetek, nemkülönben a katholikus középiskolák jelentékeny része épen az internatusnak köszönik felvirágzásukat és köszöni a magyar műveltség is terjesztését. Az internatusnak felfogásom szerint egyáltalán mindenütt nagy jelentősége van, de főleg kisebb vidéki városokban, a hol a lakási miseriák és a társadalmi viszonyok olyanok, hogy a tanintézet hivatását nem teljesen talán, de nagy mértékben képesek paralysalni. És itt szólni kivánok egy eoncrét esetről, a dévai állami reál-iskoláról, különösen erről azért, mert a más két állami tanintézet mellett a Királyhágón túl van már oly intézmény, mely részint pótolja az internátust, részint meg is van az. Meg van az udvarhelyi állami reáliskolánál, hol ha jól vagyok értesülve, a megye közreműködésével állíttatott fel ily internátus. Érezték a szükségét annak és felállították. A nagyszebeni állami gymnasium tekintélyes látogatottságát kétség nélkül a mellette, bár vele nem szerves összefüggésben levő árvaháznak köszönheti. Két állami intézetnek tehát van ily segélyintézete, a harmadiknak azonban — a dévainak — nincsen. Már pedig t. ház, a ki e viszonyokat csak ugy nagyjából legalább, madártávlatból ismeri, igazat fog nekem adni abban, hogy ezen intézetnek rendkívül fontos hivatása van; ha nem léteznék ott, a hol van, ma kellene felállítani. Ugy de életképességének némely föltételeit nélkülözi és épen azt kívánom, hogy a t. kormány neki ezeket megadja. Midőn én az államnál kopogtatok segélyért ennek a culturális és nemzeti tekintetben nagyfontosságú intézet érdekében, bátor vagyok hangsúlyozva kiemelni, hogy én is azok közé tartozom, a kik azt vallják és hirdetik, hogy ne örökösen és ne mindent az államtól kérjünk, hanem tegyük meg magunk is a magunkét, tegye meg a társadalom a magáét. De ebben az esetben nem lehet panasz, mert a társadalom és más tényezők megtették a magukét. Talán lesznek a t. ház tagjai közül többen, kik bizonyára emlékezni fognak amaz évek során át tartott mozgalomra, mely az egész országot áthatotta épen a dévai reáliskola érdekében, a mely mozgalom, ha jól emlékszem, 10—15 ezer forintnyi segélyalapot hozott ezen intézet fontos és kiváló törekvéseinek előmozdítására. Azonban, jóllehet ezen segélyalap működik azóta, a czélhoz és hivatáshoz képest, melyet iskolának betölteni és teljesíteni kell, nem elég, Hunyadvármegyeönmagát megadóztatta és lehetővé tette ezen intézet létesítését, tehát a társadalom és vármegye megtette a lehetőt, hátra van még, hogy az állam kiegészítse ezen tényezők működésének eredményét, létesítsen ott egy internátust, melyet mindenki, ki a helyzetet és viszonyokat ismeri, égető szükségesnek tart. A segélyalap megvan, csak valamivel kell még kipótolni és létesülni fog az internátus, combinálva a segélyalappal. Nem nagy összegről van szó, körülbelül 3—4000 frt évi segélyről és ez által létesül oly intézet, mely az iskolának nagy vonzerőt kölcsönöz, ez által az iskola népessége emelkedvén, elérjük azt, hogy az az általam előbb említett törpe minoritás, a 32%-nyi magyarság a reáliskolánál felemelkedjék legalább a reáliskolai tanulók létszámának feléig az erdélyi részekben. Én t. ház, és t. minister ur ugy vagyok értesülve, hogy ez irányban ugy a megye, mint az illető tanintézet felirt a ministeriumhoz. Én teljes meggyőződéssel ajánlom a t. minister ur figyelmébe, igen kérem, méltóztassék magát alaposan informáltatni hivatalos utón, hivatalos helyről. Én az ügynek tüzetes tárgyalásába nem bocsátkozom sem az idő előhaladottsága, sem a tárgyalás hosszadalmassága miatt, csak annyit mondok, azon meggyőződésemet fejezem ki, hogyha minister ur tájékozva lesz a viszonyok felől, szentül hiszem, hogy egy perczig sem fog késlekedni ezen intézmény létesítésével. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Nem ismervén a viszonyokat a dévai reál-iskola körül, szívesen fogom venni, ha akár hivatalos, akár más utón bővebb értesítést kapok; és ha az internátus társadalmi utón életbe fog léptettetni, keresni fogok forrásokat, melyekből azt istápolni képes leszek. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, azt hiszem, hogy a reáliskolák előirányzatát 456,000 írttal méltóztatik megszavazni. Rakovszky István jegyző (olvassa): Pozsonyi főreáliskola segélyezésére 4,000 frt. Elnök: Megszavaztatik.
