Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-57

X 57. országos 81ús , ki gyakorolta az erdélyi katholikns középiskolákra j a befolyást? A guberniumnak egy comissiója ós j hogy ebből ezen testület lett, az az án hozzájárulásommal történt. Ismételve kijelentem tehát, hogy én nem akarom a felekezetek autonóm jogait sérteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hogy jöhetnek oly idők, midőn ezen országban nem lesz alkotmány, kérem a képviselő urat, méltóztassék ily fenyegetésektől tartózkodni, mert ezen idő, reményiem, nem fog eljönni és ha eljönne, akkor bizony azon hatalom nem fogná respeetálni az erdélyi római katholikns clerus autonóm jogait sem. Kérem a t. házat, méltóztassék a tételt megszavazni és ne méltóztassék Győrffy Gyula t. képviselő ur határozati javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Én ezen kérdésre magára, megvallom, valami nagy súlyt nem fektetek. Nem mondom, hogy nagy különbséget tesz az, hogy ki elnököl bizonyos üléseken vagy vizsgákon, hanem itt mégis kénytelen vagyok t, barátom határozati javaslata mellett felszólalni annál inkább, mert tegnapelőtt az igen t. minister, szólva az erdélyi autonómiáról, odavetőleg azt méltóztatott mondani, hogy az tulajdonkép nem is autonómia, hanem árnyék. Tehát miután árnyék, az árnyéktól talán a t. minister ur nem fél, hát hadd maradjon meg az árnyék azon alakban, mini eddig volt. Nagy a különbség, midőn a status maga választja meg az elnökét és a választás véletlenül a tanfelügyelőre esik és egész más, midőn mintegy szabályként kimondatik, hogy okvetlenül kell, hogy a tanfelügyelő elnököljön. Hogy ez ne legyen némikép megtámadása az autonómiának, azt állítani csakugyan nem lehet. Azt mondja az igen t. minister ur, hogy ne fenyegetőzzék az én t. barátom, hogy jöhet ilyen és amolyon idő, ő reméli, hogy nem fog jönni. Hiszen az én t. barátom is reméli és reméljük mindnyáján, sőt többet mondhatunk, mi számítunk rá, hogy ez nem fog megtörténni, mert tudjuk, hogy az egész nemzet, mint egy ember, mindent el fog követni, hogy az ily idő be ne következhessek. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) De ez nem elég. A mikor intézkedésekről van szó, akkor nem reményekre kell alapítni. hanem az intézményeket akként kell megalkotni, hogy bármit hozzon is a jövő, az intézmények maguk nyújtsanak a nemzetnek biztosítékot. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha tehát igaz az, a miben én egyébiránt nem kételkedem, hogy a t. minister urnak nincs szándékában az autonómiát bármi csekély részben is csorbítni, kérem, méltóztassék a határozati javaslatot elfogadni, mert nem látom be, hogy ha az autonómia nem szenved ez által csorbát, minő csorbát szenved az által a t. kormány, ha meginoAr 25. 1885. sjfg marad az eddigi állapot és a mint a törvény szigorú értelme szerint maradni is kellene. Pártolom Győrffy Gyula t. barátom határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) A tanulmányiügyek igazgatása költségei e fejezet három rovata alatt vannak előirányozva ; a szavazás mint látom rovattételenként történik ugyan, mindazonáltal én az első rovatnál kívánom igen rövid észrevételeimet megtenni az egész czímet érdeklőleg azért is, hogy e három rovat szerves összefüggésben van, de azért is főleg, mert ezáltal időt nyerünk, fölmentetvén attól, hogy mindenik rovatnál külön-külön legyek kénytelen felszólalni. Különben t. ház, ez összííett felszólalásomat is rövidre szabhatom, mert ha bár ez ügy végtelen nagy fontossággal bir s neveié --ügyünknek egyik sarkpontját képezi, de az más alkalmakkor oly behatóan meg volt vitatva, miszerint mostani rövid felszólalásom inkább csak jelzése kivan lenni annak, hogy mi most is át vagyunk hatva annak tudatától, hogy itt az ország pénzét mily czéltalsnul pazarolják és hogy az ily tékozlást a kötelességérzettől áthatott képviselőknek ellenvetés nélkül megtűrniök nem lehet, nem szabad. T. ház! Atmulmányi ügyek igazgatásánál négy rovat alá van beosztva 250 személyből álló csapat, oly teendőkkel foglalkozva és oly megbízatásokra kiküldetve, a miket régen a tanügy barátai, mini nobile officiumot ingyen szoktak volt teljesíteni, sőt a megbízottra bizonyos szellemi fölényt sugároztató ilyen kiküldetést az emberek elég egyszerűek voltak akkor nagy megtiszteltetésnek venni. Meg is becsülték a haza művelődését. ingyen előmozdítani törekvő e hű napszámosait a közügyeknek. Emlékszem, hogy mily kegyeletszerű tisztelettel tekintettünk azon iskolai gondnokok és vizsga duztosokra, kik csupa ügyszeretetbői heteket szenteltek a vizsgák felügyeletére s e nemes tiszt betöltéseért nem hogy fizetést fogadt ik volna el, hanem inkább ők adakoztak jutalmak és ösztöndíjakra nem csekély összegeket. Hanem napjainkban az oly naiv embert, a. ki a tanügyet fizetés nélkül szolgálni, azt, a ki az irodák chablona és rubrikák özöne nélkül igazgatni és vezetni akarna, egyszerűen lenevetnék. Az a 250 ember, a ki az országos közoktatási ta^ nácsba, tankerületi főigazgatóságokba, népnevelési tanfelügyelőségekbe és vizsgálati bizottmányokba i be van osztva, az mindenik nagy fizetést les, mindenik rubrikáz s a nélkül, hogy a tanügyet egy haj szálnyival elő vinné, fölemészt minden évben 286,600 frtot, vagyis csaknem harmad részét azon összegnek, a mit a magyar állam a népnevelésre költségvetésében előirányoz. Azt szokták ellenvetni, hogy hát mind ez I törvényen alapszik. No hát mi meghozatalukkor is